A szerelem árnyalatai

Nem érdemlem meg...

- Még mindig nem értem, hogy képes ennyi időt tölteni vele... - motyogta Ron Weasley teliszájjal, miközben a nagyterem ajtaján éppen belépő "párocskát" figyelte.

A vöröshajú varázsló szavai hatására az egész kis baráti társaság az ajtófelé fordult.

Madison és Draco egymásba karolva sétáltak be a helyiségbe...
Pár lépés után megálltak és beszélgetni kezdtek.

- Malfoy a legarrogánsabb, legönzőbb alak akivel valaha is találkoztam! Ráadásul Merlin tudja miket művelt a háború alatt amikről nem tudunk! Mady mégis úgy viselkedik vele, mint... - morgolódott tovább Ron az orra alatt. - ...mint... Nem is tudom pontosan megfogalmazni hogyan! - emelte meg a hangját, mikor meglátta, hogy a szőke mardekáros gyengéden végigsimít a barnahajú boszorkány arcélén, az pedig elmosolyodik. - Most komolyan srácok! Ne mondjátok már nekem, hogy ez csak barátság! - vezette vissza a tekintetét az asztalnál ülőkre.

- Bármi is ez, szerintem aranyosak...
- mondta Luna mosolyogva, miközben még mindig a "párocskát" nézte.

- Eszednél vagy Luna? - kérdezte Ron felháborodva. - Malfoy minden csak nem aranyos!

- Madyvel az! - jegyezte meg halk, mosolygós hangon a szőke boszorkány az orra alatt, majd ő is visszafordult a többiekhez.

De senki nem halotta...

🔶️🔶🔶

Madison szemszöge :

Mikor Dracoval visszeértünk a Roxfortba először felmentünk a Griffendél-toronyba, hogy lepakolhassam a holmikat, amiket vettünk.

Vagyis pontosabban fogalmazva, amiket ő vett nekem...

Aztán lementünk a nagyterembe, hogy megvacsorázunk.

- Jól éreztem ma magam! - mondtam a szöszinek mosolyogva, mikor beértünk a nagyterembe és megálltunk, hogy váltsunk pár szót.

Már lefelé jövet "megtárgyaltuk", hogy a griffendélesekkel és Lunával vacsorázom.

- Én is szépségem! - mosolyodott el ő is, majd gyengéden végig simított az arcélemen.
- Szavakkal ki sem lehet fejezni, hogy mennyire! - kacsintott rám pajkosan, mire én kissé elpirultam.

A szavai miatt akaratlanul is rögtön a Szellem szálláson történtek jutottak eszembe...
Nem mintha amúgy nem az ott történtekre gondoltam volna minden második percben...

- Vacsora után újra veled szeretnék lenni...
- motyogtam halkan.

És persze bármennyire is igyekeztem, hogy ne így legyen éreztem, hogy miközben beszélek egyre vörösebb lesz az arcom...

Ha akartam se tudtam volna eltitkolni mit akarok...

- Ne kísérts Mady! - csóválta meg a fejét mosolyogva, majd egyszerűen megfordult és faképnél hagyott.

Én meg köpni nyelni nem tudtam a döbbenettől! Csak álltam ott és bámultam utána...

🔶️

Most szórakozik velem??

Ma már másodszorra ajánlottam fel neki magamat burkoltan, és ő másodszorra is elutasított!
Ha nem lennék pontosan tisztában az ellenkezőjével azthinném nem akar...

Vajon miért csinálja ezt?
Nem értem!

Már az is meglepett, hogy a Szellem szálláson nem "kapott" az alkalmon...
De megértettem a magyarázatát.
Sőt édes volt tőle, hogy úgy gondolta "megfelelőbb" helyszínt érdemlek az első alkalmamhoz!
Na de most?
Vacsora után az új szabályoknak köszönhetően nem lett volna más dolgunk csak besétálni a szobájába....
Lett volna alkalmunk és "megfelelő" helyszínünk...
Én akarom őt, és tudom, hogy ő is akar engem...
Akkor pontosan mire is várunk?