A szerelem árnyalatai

Házifeladatok és barátnők...

Draco szemszöge :

Mikor felértünk a könyvtárba az szinte teljesen üres volt.

Madam Czvikkeren az idős könyvtároson kívül, csak néhány alsóbb éves diák üldögélt az ablak melletti asztaloknál...

- Hát ez szokatlan... - jegyezte meg mellettem Mady az orra alatt.

- Mégis mire számítottál szépségem? - fordultam hozzá kíváncsian. - Még soha nem kaptak ekkora szabadságot a Roxforti diákok, mint most! Valószínűleg mindenki azon van, hogy egyből kihasználja a dolgot... - jegyeztem meg egy vállrándítással.

- Igazad lehet... - mondta egy halvány mosollyal. - Na gyere! Lássunk neki! - jelentette ki vidáman, majd elindult a könyvespolcok felé.

Hogy hozhatja így lázba a leckeírás??

Mivel Madisonnal szinte teljesen megegyezett az órarendünk...
Így nem meglepő módon a hétvégére kapott házifeladataink is ugyanazok voltak.

A kis boszorkány olyan gyorsan kapkodta le a szükséges könyveket a polcokról és nyomta őket a kezembe, hogy csak lestem...
Láthatóan hiába tévedt el néha még mindig a kastélyban...
A könyvtárban kitűnően elboldogult.

Miután minden könyvet összegyűjtöttünk ami kellett, letelepedtünk egy asztalhoz az egyik eldugott sarokban.
A lány előbűvölt pár tekercs pergament, két pennát meg egy üveg tintát, és mindketten munkához láttunk.

Érdeklődve figyeltem, hogy bár a griffendéles minden alkalommal előkereste az éppen készülő házidolgozatunkhoz szükséges könyvet, és a megfelelő fejezetnél kinyitva elénk rakta...
Ő szinte rá se pillantott egyikre sem...
Mégis megállás nélkül írt, és írt!

Sosem voltam rossz tanuló.
Annak ellenére sem, hogy nem voltam túl szorgalmas...
Szerencsére mindig is "jól fogott" az agyam.
És persze az is igaz, hogy a végzős tananyag szinte csak ismétlésből állt...
De egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy valaki képes annyi információt megjegyezni szóról - szóra, hogy látszólag fejből írjon meg 1-1,5 méteres házidolgozatkat!

A negyedik házifeladatunk felénél már nem bírtam tovább!

- Áruld már el, hogy csinálod ezt! - fordultam a lányhoz kissé felháborodva.

Aki erre elszakította a pillantását az előtte lévő pergamenről, amire eddig szorgosan körmölt és kíváncsian rám nézett.

- Micsodát?

- Hogy szinte rá se nézel a könyvekre!
- feleltem fennhangon.

- A könyveket nem miattam szedtük össze, hanem miattad. - válaszolta foghegyről.

Hogy mi van??

- Most jól értem, hogy azt állítod, hogy te ezt mind fejből tudod? - kérdeztem hitetlenkedve, miközben a kezemmel a hat vaskos könyv felé intettem ami az asztalunkon hevert.

- Nem olyan nagy szám. - vonta meg a vállát lazán. - Csak jó a memóriám.

- Nem nagy szám Johns? Ezek a könyvek legalább 500 oldalasak!

- Igazából mindegyik több, mint 500...
- jegyezte meg egy szégyenlős mosollyal.

- Pontosan tudod, hogy melyik hány oldal?
- kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.

- Nem! Csak nagyjából... - felelte a tarkóját vakargatva.

- Hogyan?

- Nem tudom Draco... - sóhajtotta. - Én csak egyszerűen megjegyzem ami érdekel...
- magyarázkodott kissé elpirulva.