A szerelem árnyalatai

Korrekt kérés

(Rövid fejezet!)

Madison szemszöge:

Még a járatban is halottam a Kövér Dáma kuncogását, ami miatt mosolyogva másztam ki végül a másik oldalon.

- Mady! Csakhogy megjöttél! - csattant rám Ginny köszönés helyett a kandalló előtti kanapéról.

- Neked is szia Ginny! - forgattam meg a szemem színpadiasan, majd köszöntem a többieknek is.

A klubhelység tele volt.
Nem meglepő, hiszen péntek van.

De a kandalló előtti kanapén, a fotelekben és a szőnyegen csak az én szokásos baráti társaságom üldögélt.

- Gondolom ennyi idő alatt sikerült mindent megbeszélned Malfoyyal. - jegyezte meg Ron fintorogva, mikor lehuppantam Ginny mellé.

- Igen Ron sikerült! - fordultam hozzá egy angyali mosollyal. Semmi kedvem nem volt vele veszekedni. Másokkal viszont annál inkább... - Erről  jut eszembe Dean és a többi jómadár merre vannak? - kérdeztem az egyik fotelban ücsörgő Neville felé fordulva. - Lenne még hozzájuk pár keresetlen szavam! - tettem még hozzá mielőtt a fiú válaszolhatott volna.

- Mcgalagony a Tiltott rengetegbe küldte őket Hadriggal büntetőmunkára, miután Lunával elmondtuk neki mi történt. - felelte Neville vigyorogva.

Nahát!
Ez kissé meglepett...
Mondjuk megérdemelték!

- Helyes! - viszonoztam a Longbottom fiú vigyorát.

- Megérdemelték! - jelentette ki Harry Ginny mellől. - Szörnyen viselkedtek.

- Pedig nem is mardekárosok... - motyogtam az orrom alatt.

De senki nem reagált rá...

- Ugye tudod, hogy nincs értelme bármit is mondanod nekik? - kérdezte tőlem Hermione, aki ugyanúgy figyelmen kívül hagyta a halk megjegyzésemet, mint mindenki más.

Úgylátszik a házakról való véleményemről senki nem akar beszélgetni...
Na mindegy!

- Miért nincs? - kérdeztem vissza összeráncolt szemöldökkel.

- Mert teljesen megvannak róla győződve, hogy nem tettek semmi rosszat! Azt hiszik, hogy Malfoy valamivel befolyásol téged és azért barátkozol vele. Hiába próbáltuk őket meggyőzni róla, hogy nem így van. Még Harrynek sem hittek.- mondta a Granger lány a fejét csóválva.

- De hát Draco nem is varázsolhat az órákon kívül, és a nagyteremben azt mondták ezzel ők is tisztában vannak. Akkor mégis mit hisznek mivel befolyásol engem?
- kérdeztem morcosan.

- Malfoy az egyik legjobb bájitaltanból. A fejükbe vették, hogy valamilyen főzetet itat veled. - felelte Hermione helyett Justin, aki a kandallónak háttal ült a szőnyegen.

- Idióták! - csóváltam meg a fejemet bosszúsan. - Tudjátok ebben a nevetséges feltételezésben az a legvicesebb, hogy igazából Lunán kívül egyedül Draco az, aki pont, hogy nem próbált még meg semmivel kapcsolatban sem befolyásolni mióta a Roxfortba járok. Legalábbis azon kívül, hogy néha szándékosan az idegeimre megy.
- mondtam elgondolkozva.

- Na persze! - horkantott fel Ron. - Malfoy kinem állhat minket! Fogadok, hogy rengetegszer szid minket neked!

- Nagyot tévedsz! - mondtam gúnyosan a vöröshajú fiúnak. - Az is ritka, hogy egyáltalán szóba kerültök! - vontam meg a vállamat. - És azzal ellentétben, hogy ti folyton leakartok beszélni róla, hogy barátkozzak vele. Ő meg sem próbált lebeszélni rólatok soha! - jelentettem ki határozottan, miközben mélyen Ron kék szemeibe néztem.