Egy kis "leírás" a történetről az írói megjegyzéseim előtt :
A szerelem árnyalatai egy kedves kis történet lesz két fiatal mágusról, akik teljesen különböző "világban" és családban nőttek fel. De a sors úgydöntött összehozza őket, hogy megváltoztass...
Reggel arra ébredtem, hogy Mady épp megfordul az ölelésemben és neki nyomja a formás kis fenekét az ágyékomnak...
Merlinre! Ha nem hallanám a halk egyenletes szuszogását ami azt jelzi, hogy még alszik, azt hinném, hogy direkt kínoz...
🔶️
Amúgy érdekes dolog ez az együttalvás... Én személy szerint sosem értettem miért akar egyáltalán együtt aludni valaki valakivel!?!? És nem csak a bizalmatlanság miatt amiről Madynek meséltem mikor szóba került a téma, hanem mert... Az ember az alvás közben szinte egyáltalán nem ura a testének! Hangokat ad ki, forgolódik... Alkalom adtán csapkod, vagy rugdosódik... És ugyan kinek van kedve hozzá, hogy egy kézzel vagy egy lábbal a "szájában" ébredjen? Senkinek! Őszintén szólva mindig úgy gondoltam, hogy valakivel egy ágyban aludni iszonyú kényelmetlen lehet... De tévedtem! Persze valószínűleg mindenkivel más "élmény"... De az biztos, hogy Madyvel aludni egyáltalán nem volt kényelmetlen! Először is ott volt az a tény ugyebár, hogy mindig megnyugtatott a közelsége... Másodszor pedig... Nos furcsamód a testünk mozgása alvás közben valahogy tökéletesen illeszkedett egymáshoz.
Akár megérdemeltem, hogy ott legyen, akár nem... A kis boszorkány úgy illett a karjaimba én pedig az övéibe, mintha két puzzledarab lennénk, amik minden irányból passzolnak egymáshoz. Én legalábbis így éreztem...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ennek ellenére bárhogy is próbáltam vissza aludni nem sikerült.
Talán az lehetett az oka, hogy hiába tudtam, hogy Mady tényleg ott fekszik mellettem... Hiába éreztem a teste melegét, ahogy hozzám simult... És hiába töltötte be az orromat a samponja és a parfümje bódítóan édes illata... Kicsit még mindig attól féltem, hogy csak álmodom.
Annyira hihetetlen volt számomra az ami az éjjel történt!
Anyám mindig azt mondogatta, mikor végig sétáltunk az utcán és csak megvető, gyülölködő, vagy épp undorral teli pillantásokat kaptunk... Hogyha kevesen is, de lesznek majd olyan emberek akik képesek lesznek eltekinteni mindentől amit azért tettünk, hogy életben maradjunk. De én sosem hittem neki... Most mégis nagyon úgytűnt, hogy épp egy ilyen "kivételes" ember feküdt az ágyamban.
Ráadásul ez az ember korombeli... Nőnemű... Gyönyörű... És még vonzódik is hozzám... Hihetetlen! Az egész helyzet... De leginkább maga Mady!
🔶
~Túl jó ez az egész! Valami úgyis elfog romlani... ~ tolakodott be újra meg újra a fejembe a gondolat, miközben a griffendéles lány puha bőrét simogattam a hasán.
