A szerelem árnyalatai

Lopott csókok

Draco szemszöge:

"- Gyere szépségem! Vége a bulinak!
- nyújtottam a szőnyegen üldögélő lány felé a kezemet."

- Rendben! - fogta meg a kezem Mady, miközben felnézett rám a hosszú fekete szempillái alól. És megkönnyebbülésemre gyorsan és kecsesen felállt. - Akkor ezek szerint te fogsz vissza kísérni... - nézett le egy pillanatra a szőnyegen elnyúlt Theo felé.

- Talán baj? - kérdeztem tőle, miközben összekulcsoltam az ujjainkat és magam után húzva őt elindultam a klubhelység ajtaja felé.

- Nem! Dehogy! Egyedül biztos eltévednék!
- hadarta mögöttem, miközben kicsit erősebben kezdte el szorítani a kezem.

Elmosolyodtam a szavai hallatán.
Közben megérkeztünk a mardekár klubhelységének ajtajához.
Már elmotyogtam a jelszót, és az ajtó is kinyílt, mikor eszembe jutott, hogy a próbaidős karperec miatt az órákon kívül én nem igazán varázsolhatok.
Talán kicsit én is többet ittam a kelleténél...

~ Francba! Remélem Mady tényleg eléggé észnél van, mert neki kell ránk szórni a kiábrándító bűbájt! ~

- Szeretem, ha fogod a kezem! Mindig olyan kellemesen hűvös a tenyered... - motyogta a kis boszorkány még mindig a kezemet szorongatva, mire felé kaptam a fejem.

Az őszinte szavaiból és abból ahogy réveteg tekintettel az összekulcsolt kezeinket nézegette egyből rájöttem, hogy nincs annyira észnél mint reméltem...

~ Bassza meg! ~

- Figyelj rám Mady! - nyúltam be a szabad kezemmel az álla alá, hogy arra kényszerítsem, hogy rám nézem. - Én nem varázsolhatok az órákon kívül, úgyhogy neked kell elvégezni a kiábrándító bűbájt mielőtt kilépünk innen!
- mondtam neki mélyen a hatalmas, gyönyörű és most kissé ködös csokibarna szemeibe nézve.

- A próbaidős karperec... - motyogta az orra alatt.

Szerintem nem kifejezetten volt tisztában vele, hogy beszél. Csak kikotyogta ami a fejében volt...

- Pontosan! - bólintottam megerősítésként a felismerésére. - Szóval kiábrándító bűbáj mindkettőnre! - ismételtem meg az utasítást.
- Menni fog? - kérdeztem még mindig fogva tartva a pillantását.

A tekintete egy kissé kitisztult és egy pillanatra lesiklott az ajkaimra.

Nem tudtam eldönteni, hogy azon töri a fejét, hogy megcsókóljon...
Vagy így próbálja értelmezni a kérdést ami egy pillanattal ezelőtt elhagyta a számat.

Végül azthiszem inkább a másodikról lehetett szó. Mert a következő pillanatban kicsit megrázta a fejét, hogy kitisztítsa az alkoholtól minden bizonnyal kusza gondolatait, aztán határozott hangon válaszolt nekem.

- Igen! Persze! Menni fog!

A legnagyobb meglepetésemre a szűk, (és őrjítően mélyen dekoltált) fekete topja oldalához nyúlt és egy ügyes mozdulattal előhúzta onnan a pálcáját.

Nyilván a melltartója hátpántja és a szűk felsője simán megtartotta a pálcát.
Már gondolkodtam rajta, hogy hol rejtegetheti...
De ez eszembe sem jutott!
Cseles!

Végül Madison tényleg minden gond nélkül kiszórta a kiábrándító bűbájt mindkettőnkre, és sikerült szinte egyetlen hangnélkül kézen fogva elossonunk a Kövér Dáma mélyen alvó portréjáig.

- Jólvan most pedig vedd le rólunk a bűbájt!
- mondtam a lánynak határozottan.

Egy másodperc múlva pedig már mindketten láthatóak voltunk.
Még mindig egymás kezét szorongattuk.