A szerelem árnyalatai

Legyünk barátok

Draco szemszöge:

Tényleg nagyon kíváncsi voltam rá, hogyha nem a csók miatt akkor miért haragszik rám Madison.

Úgygondoltam akkor van a legjobb esélyem, rá hogy kiderítsem, ha nincs néző közönségünk mikor a közöstársalgóban vagyunk.

Mivel, mint kiderült a griffendélesek és Lovegood amúgy sem lesznek ott, így már csak azt kellett elintéznem, hogy a mardekáros bagázs se zavarjon minket.

Végül ezt úgy oldottam meg, hogy az altató bájitalba amit anyámtól kaptam beáztattam egy csomag minden ízű drazsét pár szem kivételével és falatozni kezdtem a mardekár klubhelységében a társaságukban. Annyira bele voltak merülve a beszélgetésbe, hogy észre se vették, hogy én a zsebemből szedem ki az édességet a csomagolás helyett, mielőtt őket is megkínálom.
Persze meglepődtek rajta, hogy egyáltalán ott vagyok, beszélgetek velük és még kínálgatom is a saját nasimat.
De talán pont a meglepettségük miatt nem akarták elutasítani a felkínált édességet...
Végül mindegyiküket elfogta az álmosság és sorban elmentek aludni...

Úgytűnt mégcsak nem is tartják gyanúsnak, hogy mind vágytak egy kis délutáni szundira...
Tökfejek!

Végül Madison már bent volt a társalgóban mire megérkeztem. Pedig most nem késtem!

Nem voltak sokan rajtunk kívül a helyiségben. Csak pár hollóhátas diák volt az egyik sarokban, és ők is teljesen belemerültek a tanulásba.

A barnahajú kis boszorkány ismét a kényelmes díványon várt rám. Az arckifejezése nem tűnt bosszúsnak vagy morcosnak, mint ahogy arra számítottam és ismét nem volt nála más csak egy könyv, amit egyből lerakott maga mellé, ahogy észre vett. Mindig meglep!

Mondjuk mint arra időközben rádöbbentem én sem hoztam semmit ami a tanuláshoz kellene...

- Szia! - köszöntött, miközben helyet foglaltam mellette.

Én köszönés képpen csak bicentettem.

- Megint csak egy könyvet hoztál!
- jegyeztem meg egy halvány mosollyal.

- Te pedig megint semmit! - mosolyodott el ő is halványan.

- Pontosan tudod, hogy miért! - jegyeztem meg, miközben játékosan a szemöldökömet huzogattam. - Mondtam, hogy kiszedem belőled miért haragszol rám, ha már állításod szerint nem a csók miatt.

- Na igen! Fogalmam sincs, hogy mi volt a terved, hogy fogod csinálni... De téged ismerve úgydöntöttem inkább elmondom magamtól!

- Tényleg? - kérdeztem teljesen ledöbbenve.

Soha nem fogok kiigazodni ezen a lányon!
Soha!

- Nem azért haragszom rád, mert megcsókóltál. Hanem, mert neked az a csók nem jelentett semmit. - mondta olyan hangsúllyal, mintha egy órai kérdésre válaszolna. Biztos jól begyakorolta.

Mi van?

- Ácsi szépségem! - emeltem rá a mutatóujjamat figyelmeztetően. - Miféle agyament női logika ez? - kérdeztem gúnyosan. De erre persze igazából nem vártam választ. - Az a csók neked sem jelenthetett semmit!Hiszen az alapján amit Foleynak mondtál nem is emlékszel rá! - hadartam fennhangon.

- Hazudtam Justinnak. - vonta meg a vállát lazán. Ezekszerint sokkal jobban hazudik, mint hittem... - Vagyis csak félig. - tette hozzá gyorsan. - Azthittem az, hogy te megcsókóltál csak egy álom volt. Az övére pedig tényleg nem emlékszem. - mondta kissé elpirulva.