Egy kis "leírás" a történetről az írói megjegyzéseim előtt :
A szerelem árnyalatai egy kedves kis történet lesz két fiatal mágusról, akik teljesen különböző "világban" és családban nőttek fel. De a sors úgydöntött összehozza őket, hogy megváltoztass...
Másnap reggel (szombaton) arra ébredtem, hogy fázom...
Mivel konkrétan szó szerint úgy aludtam el éjjel Draco karjaiban, hogy semmi nem volt rajtam... És a Malfoy kúriában valamivel hidegebb volt, mint a Roxfortban... Ráadásul a szöszi testhőmérséklete véleményem szerint szinte mindig pár fokkal alacsonyabb volt a normálisnál... Nem utolsó sorban pedig a rajtunk lévő takaró sem volt épp a legvastagabb...
Ezen nem igazán lepődtem meg.
Mivel a pálcám, ha jól emlékszem az egyik távoli komódon hevert... Így kénytelen voltam lefejteni magamról Draco karját, és kikászálódni az ágyból, hogy magamra tudjak venni valami ruhát.
Már miközben megtettem tudtam, hogy ennek bizony az lesz a következménye, hogy szinte esélytelen lesz, hogy vissza tudjak aludni... De hát fáztam, és fagyoskodva sem lett volna rá esély, hogy vissza aludjak, úgyhogy mindegy.
Miután magamra "szenvedtem" a lehető legmelegebb és legkényelmesebb szerelést amit magammal hoztam a hétvégére...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
És kócos kontyba csavartam a hajamat a fejem tetején az előző este a csuklómon maradt hajgumimmal...
Odabotorkáltam a szinte teljesen sötét szobán keresztül a hatalmas ablakokhoz, és résnyire elhúztam a smaragdzöld sötétítőfüggönyt, hogy kikukucskáljak a birtokra.
De odakint még szinte teljesen sötét volt...
~ Remek! ~ gondoltam, miközben nagyot sóhajtottam.
Aztán megfordultam, és körbe néztem a helyiségben, hátha látok valahol egy órát...
Nem láttam.
Viszont megakadt a szemem a még mindig békésen szendergő szőkeségen, aki időközben magához húzta a párnát, amin nem rég még én feküdtem, hogy azt ölelgesse helyettem.
Elmosolyodtam a látványra.
Megmelengette a szívemet, hogy a fiú, aki elmondása szerint pár hete még el se tudta képzelni, hogy valakivel együtt aludjon... ( És aki mellesleg velem ellentétben szokás szerint felöltözött az éjjel, így nem kelt fel arra, hogy meg akar fagyni...Jó neki!) Mostanra annyira hozzá szokott, hogy általában mellette fekszem, hogy egyből "helyettesítenie" kellett egy párnával ahogy kimásztam mellőle.
Miközben néztem őt...
Kivételesen megengedtem magamnak, hogy az elmémben felszínre törhessenek azok a gondolatok, amiket amúgy általában mélyre elnyomtam.
Mik is vagyunk mi ketten?? Barátok, szeretők, egymás testi-lelki támaszai?? Valahogy úgyéreztem mindegyik egyszerre és mégis egyik sem... Nem igazán tudtam "felcímkézni" azt ami köztünk van és úgy gondoltam, hogy Draco sem... Valószínűleg ezért sem beszéltünk róla soha.
