Egy kis "leírás" a történetről az írói megjegyzéseim előtt :
A szerelem árnyalatai egy kedves kis történet lesz két fiatal mágusról, akik teljesen különböző "világban" és családban nőttek fel. De a sors úgydöntött összehozza őket, hogy megváltoztass...
Miután véget ért az ünnepi lakoma megkaptuk a szobabeosztásokat és az órarendeket a házvezetőktől.
Meglepően hiába lett Mcgalagony igazgatónő, továbbra is vállalta a griffendél házvezetői pocizíóját is, és mint kiderült továbbra is ő fogja tartani az átváltoztatástant is. Nem tudom, hogy lesz erre ideje az igazgatói feladatkör mellett. De örültem neki, mert azok alapján amit olvastam, a nő kivételesen tehetséges az átváltoztatásokban és az animágiában is.
Továbbra is lenyűgözött a kastély minden szeglete, miközben Ginnyvel és Hermionéval az oldalamon felsétáltam a griffendélesek klubhelységéhez.
Az oroszlános ház klubhelységét egy hölgy beszélő festménye őrizte. A kövér dáma.
Miután a legelől álló diák, aki ha jól láttam épp Harry volt elmondta neki a jelszót ( Aranycikesz), beengedett minket és én végre szemügyre vehettem az új ideiglenes "otthonom" társalgó részét.
A kastély többi részéhez hasonlóan régies volt, de gyönyörű. Minden bordó és arany színben pompázott. A falak, a kanapék, a fotelok, a függönyök az ablakok előtt... Szeretem ezt a két színt, úgyhogy rögtön megtetszett a helyiség atmoszférája.
Hermione és Ginny nyomába szegődve megkerestem a szobánkat, mivel a két leányzóval egy szobán fogunk osztozni.
Miközben ki pakoltuk a holmijainkat mosolyogva hallgattam, ahogy a két lány arról beszél mekkora szerencse, hogy mi hárman pont egy szobában kötöttünk ki és, hogy mennyivel jobb ez a hármas beosztás, mint az ötös volt az előző években.
Persze én is őszintén örültem, hogy velük kerültem egy szobába! De akaratlanul is megfordult a fejemben, hogyha nem lenne ez a számomra nevetséges házak alapján való elkülönítés, akkor most talán Luna is itt lehetne velünk...
De Ginny nem hagyta, hogy sokáig elmerüljek a Luna hiányáról szőtt gondolataimban.
- Az új srác aki abból a suliból jött amiből te... - kezdett bele, és láttam, hogy nem jut eszébe a fiú neve ezért kisegítettem.
- Justin! Justin Foley! - mondtam a régi-új iskolatársam nevét.
- Igen! Justin! - vigyorodott el a vöröske. - Nagyon helyes!
- Azthiszem az. - vontam meg a vállamat.
Persze nem vagyok vak! Justin tényleg helyes srác. Barna haja van, nagy kék szemei és kifiús, helyes arca, amin kis gödröcskék jelennek meg mikor mosolyog. Valamiért mégsem igazán keltette fel az érdeklődésemet soha...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem úgy a többi lánynak az Ilvermornyban! A lányok, köztük Keti barátnőm is, imádták Justint... Hiszen helyes volt, kedves és remekül kviddicsezett. Csapatkapitány volt. De Justin sosem randizott túl sokáig egy lánnyal sem. Emiatt általában nőcsábászként emlegették. Szerintem azonban csak a rémes családiháttere miatt nem mert közel engedni magához senkit.
