A szerelem árnyalatai

Szükségem van rád...

Draco szemszöge :

Anyám levele eléggé felzaklatott...

🔶️

A levél :

Egyetlen kisfiam!

Sürgős levelem elsődleges oka, hogy az édesapád kivégzése elleni fellebezésemet ma harmadszorra is elutasították.
Tehát az ítélet immár teljesen végleges.
Már tényleg csak az időpontja a kérdéses...
Csodálom, hogy azt még mindig nem tűzték ki...
Talán valami köze lehet ahoz, hogy a látogatására benyújtott körülbelül ezredik kérvényemet most hirtelen elfogadták...

Ezzel rögtön el is érkeztünk a levelem másodlagos okához! Szeretném, ha meglátogatnád velem édesapádat.
Tudom, hogy a kapcsolatotok sosem volt felhőtlen, de ő mégiscsak az apád, és fogalmunk sincs mikor fogják kivégezni...
Hidd el drágám, hogy örök életedben bánni fogod, ha nem használod ki a lehetőséget, hogy legalább még egyszer beszélj vele a halála előtt!

Éppen írni akartam Minervának, hogy megkérjem engedjen el az iskola és Roxmorts területéről, ha majd úgy döntesz velem tartasz az Azkabanba egy vagy esetleg több alkalommal...
Amikor váratlanul kaptam a Roxfortból egy hivatalos levelet, amiben az iskola tájékoztatja a szülőket az egy hete érvénybe lépett új házirendről.
Gondolhatod mennyire meglepődtem, hogy nem írtál nekem erről!
Hogy nem tájékoztattál róla, hogy mostantól akármelyik hétvégén meglátogathatnál engem, ha úgy tartja kedved...

Eddig azthittem, hogy a tömör leveleidnek csak az - az oka, hogy ahogy mondtad a tanulmányaidra akarsz koncentrálni...
De ezek után...

A levelem harmadik és egyben legfontosabb oka!!!

Kisfiam talán haragszol rám valamiért? Tettem valamit, ami miatt el akartad titkolni előttem, hogy láthatnánk egymást, nem csak nyilvános helyen mondjuk a Három seprűben ahová egyikünk sem kívánkozik, hanem akár itthon nyugodt körülmények között? Vagy csak egyszerűen úgy döntöttél magányra ítéled magad a teljes tanévre?
Bármelyikről is van szó...
Muszáj megbeszélned velem különben megbolondulok! Ezért kénytelen leszek elmenni holnap a Három seprűbe, és reménykedni benne, hogy te is ott leszel, hogy vigyázzunk egymásra, ahogy mindig...
11 től ott leszek és várok rád! Onnan aztán felőlem bárhová mehetünk! A lényeg, hogy beszéljünk!

Hiszen tudod jól, hogy te vagy a mindenem!
Kérlek ne taszíts el magadtól!

Szeretettel
Édesanyád

Ui: Holnap remélem találkozunk!
Én várni foglak...

🔶

Muszáj volt egyből lelépnem a nagyteremből, ahogy elolvastam...
Mert rögtön elöntöttek az érzelmek, amiket sosem tudtam megfelelően kezelni.

Düh, bűntudat, szomorúság...
és satöbbi, és satöbbi...

Az elmúlt egy héten a testi vágyam Mady iránt elterelte a figyelmemet minden más érzésemről...
De anyám levele mindet egy pillanat alatt felszínre hozta.

Nem akartam mást csak egyedül lenni...
Átgondolni amit olvastam...
Kitombolni magam...
Levezetni magamon a feszültséget, ahogy szoktam...

Máson sem járt az eszem ameddig Mady megnem állított az előcsarnokban.

Tudtam, hogyha észre veszi, hogy kiviharzom utánam jön...
És elhatároztam, hogyha így lesz megmondom neki, hogy mégse szeretném, hogy ma éjjel velem legyen...
És ha nem fogadja el...
Olyan szemét leszek vele, hogy eszébe se jusson mellettem maradni...
De mikor valóban utánam jött és belenéztem az aggódó csokoládé barna szemeibe...
Egy csapásra minden megváltozott.