A szerelem árnyalatai

Újoncok, csónakok és a Teszlek Süveg

Miután a Roxfort expressz megérkezett az uticéljához Harryék bemutatták Madisont Hagridnak.

Ugyanis az "újoncoknak" vele kellett meg közelíteni az iskolát csónakokban ülve a tavon keresztül.

A kis boszorkány hálát adott az égnek, hogy kellemes idő volt, mert a többiek tájékoztatták őt, hogy ez a hagyomány abban az esetben is él, ha vihar tombol.

Szerencsére most viszont még kellemes nyár végi idő volt. A lágy szellő kellemesen simogatta az arcát, és nem fázott. Annak ellenére sem, hogy a nyáriruháján kívül csak a teljesen szét gombolt fekete, vékony Roxforti egyen talárját viselte.

Mivel az idei egy különleges tanév volt, így a csónakokban nem csak 10-11 éves diákok ültek. Többen voltak ugyanis akit a háború évei alatt nem engedtek el sem a Roxfortba sem más mágus iskolába a szüleik. Ezért az iskola kezdők és az évfolyamok diákjainak kora össze - vissza keveredett az idei évben.

Madison azonban még így is minden Hagriddal tartó diáknál idősebb volt, hiszen ő már a végzős évére érkezett a Roxfortba.
A legtöbb csónakkal utazó diák viszont maximum 13-14 éves volt. Ráadásul láthatóan mindenkinek volt ismerőse akivel cseverészett, miközben a tóparton állva várták, hogy a félóriás megsürgesse a lemaradó diákokat, akik botladoztak a kicsit csúszós ösvényen.

A lányt annyira lekötötte, hogy a nyakát nyújtogatva minnél jobban szemügyre tudja venni a szinte mesébe illő kastélyt a víztömeg másik oldalán, hogy észre sem vette, hogy szorosan mellé lép valaki.
Valaki, aki mégiscsak idősebb volt, mint ő.

- Szia Mady! Egész jól néz ki nem?
- zökkentette ki egy ismerősen hangzó fiú hang a csendes bámészkodás nyugalmából.

- Justin? Justin Foley! Hát te meg mi a cickányt keresel itt? - fordult döbbenten az Ilvelmornyban eggyel felette járó fiúhoz.

- Megbuktam. - felelte Justin halálos nyugalommal.

- Mi? - kérdezte Mady hitetlenkedve.

- Merlinre Mady! Te vagy szerintem az egyetlen lány, aki nem figyelt az iskolában terjedő pletykákra. - csóválta meg a fejét a fiú nevetve.

- Nem szeretem a pletykákat. - vonta meg a vállát Madison. - De az, hogy megbuktál, még nem magyarázat arra mit keresel itt.

- Apám úgy gondolta egy szigorúbb iskolában, talán jobban fogok teljesíteni, ezért átíratott ide. - sóhajtotta Justin csüggedten. - De ha engem kérdezel csak minnél messzebbre akart száműzni magától. Nem mintha nem lenne minden mágusiskola bentlakásos... - hadarta a fiú halkan az orra alatt.

- Sajnálom. - simította meg a barnahajú fiatal varázsló vállát Mady együttérzően.

Hiába nem figyelt a pletykákra általában...
Azt még ő is tudta, hogy Justin nem ápol túl jó viszonyt az apjával. A hírek szerint, amik akaratlanul is a fülébe jutottak, a fiú apja őt hibáztatja azért, hogy az anyukája belehalt a
szülésbe. Micsoda csodás szülő...

Justin ennek ellenére kedves és népszerű fiú volt. Bár a magatartásával és a szorgalmával is akadtak gondok bőven. Valószínűleg, ezért nem sikerült letennie a végzősév igencsak nehéz vizsgáit sikeresen az Ilvelmornyban.

- Ne sajnáld! - fordult hozzá hirtelen Justin egy csibészes mosollyal. - Én se teszem! Inkább próbálok úgy tekinteni a dologra, mint egy nagy kalandra. - pillanatott át most újra a távolban látszó kastélyra a fiú is.

- Egy nagy kaland! Tetszik ez a hozzá állás!
- lökte meg játékosan a vállával a kis boszorkány a régi-új iskolatársát.

- Nekem is! Főleg most, hogy te is itt vagy!