A szerelem árnyalatai

Kelta Tündér

Madison szemszöge:

Újabb két hét telt el a tanévből.

És pontosan két hét telt el a nagyteremben és a Hisztis Mirtil mosdójában történtek óta is...
Nem sok minden történt azóta.
Kicsit közelebb kerültem Dracohoz és Harryék nem próbálnak már lebeszélni róla, hogy barátkozzunk.
Dean és a haverjai pedig nagy ívben kerülnek, mert Mcgalagony megfenyegette őket, hogyha mégegyszer hasonló akcióba kezdenek akkor büntetés helyett repülnek a Roxfortból.
Az igazgatónő pedig egyébként azóta sem reagált semmit a házrendszerrel kapcsolatos kirohanásomra.

És persze megint péntek van!

Ma lezajlott az utolsó kviddics válogató is.
A hollóhátasoké.
Mostmár megvan mind a négy csapat.
Tehát jövőhéten hivatalosan is kezdetét veszi a kviddics szezon.

Én pedig egész délután Dracoval voltam.
Letudtuk a "büntetésünket" a közös társalgóban, aztán az udvaron sétálgattunk és beszélgettünk kihasználva, hogy napok óta most először nem esett az eső.

- Velem vacsorázol ma? - kérdezte a szőkeség halkan, mikor sötétedéskor vissza fordultunk a kastély felé, hogy vacsorázni induljunk.

- Persze! - feleltem gondolkozás nélkül, majd felé nyújtottam a kezem.

Még sosem kérte, hogy egyek vele...
Mindig egyedül ült.
Távol a többi mardekárostól.
Gyorsan evett valamit, aztán elhagyta a nagytermet.
Nem volt épp egy társasági ember.
Bár Pansyék szerint régebben másképp volt...

Draco elmosolyodott, megfogta a kezemet és összekulcsolta az ujjainkat.

- A barátaid nem fognak haragudni? - kérdezte, miközben kézen fogva sétáltunk tovább.

Sokszor sétáltunk így a mosdóban történtek óta.

Bár azzal az estével ellentétben, Draco általában elengedte a kezem, ha valaki közeledett felénk...

- Nem hiszem. - feleltem mosolyogva. - De ha igen az se érdekel! - vontam meg a vállamat hetykén, mire a szöszi halkan kuncogni kezdett melettem.

Imádom, hogy egyre többet nevet!

Mikor beértünk a nagyterembe egyből Harryéket kerestem a szememmel.
De még egyikük sem volt ott.
Úgyhogy minden habozás nélkül követtem Dracot a mardekár asztalához és leültem vele szemben.

- Mindenki minket néz! - jelentette ki a szőkeség unottan, miközben telepakolta a tányérját.

- Mert én szép vagyok te meg jóképű!
- kacsintottam rá incselkedve, miközben én is szedtem magamnak némi vacsorát.

Draco szórakozottan felhorkantott a megjegyzésemre, majd falatozni kezdtünk.

- Ilyet se gyakran látni! Egy griffendéles a mardekár asztalánál! - huppant le mellém Theo.

Majd szép sorban megérkeztek a többiek is...

- Az, hogy Mady velem vacsorázik ma még nem jelenti azt, hogy a ti társaságotokra is vágyom! - morogta Draco az orra alatt, ahogy végig nézett a minket körülvevő társaságon.

- Nem miattad jöttünk hanem miatta!
- kacsintott rám Blaise, aki a szöszi mellé telepedett le velem szemben.

- Akartok is valamit vagy csak hiányoztam?
- kérdeztem a fiútól vigyorogva.

- Bele akarunk rángatni megint egy kis csintalanságba! - jelentette ki Theo, miközben átdobta a karját a vállamon. - Lenne kedved hozzá? - kérdezte, mikor felé fordultam.