Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 8

Jó olvasást.  

-Üdvözlök mindenkit a Washingtoni POTOMAC Egyetemen! Első évesek,és felsőbb éveseket egyaránt. Iskolánk immáron 27 éve tartja a nemzetközileg ismert iskola hetét több mint 3000 tanuló számára! E héten mindenki megmutathatja a tudását,legyen itt szó sportról,művészetről vagy éppen logikáról. Kampány lehetőségek közül bőven lehet majd választani saját tetszés szerint. A hét utolsó napján az iskolánk sport büszkeségei 'sólyom csapat' fog versenyezni a Németországi FCKN amerikai futball csapattal. Nemzetünkhöz híven bele kell húzniuk a fiúknak,hogy tovább vigyék az iskola büszkeségét. Remélem mindenki élvezni fogja és remekelni fog az elkövetkező napokban. Köszönöm a figyelmet,mindenki mehet órára!-Fejezte be a dékán a lelkesítő beszédét amire látszólag senki sem figyelt. Voltak akik el aludtak ülve,ásítoztak vagy éppen kajával dobálták egymást. Mivel sok időbe telt volna az,hogy ha ennyi ember próbálna megindulni az órája felé,így a tanárok közbe léptek és szék soronként engedtek fel mindenkit. Amikor arra a sorra került amelyikben én ültem gyors tempóban ki slisszoltam és néztem a jobb kezemen pihenő órámra ami 9:20-et mutatott. Észre sem vettem,hogy így el ment az idő. Mivel a történelem előadásnak lőttek, így megindultam a francia órára,hogy lehessen a dékánnal még egy csodás órám. Ez persze teljes mértékkel szarkazmus volt. Amikor beléptem a terembe a szívem a nyakamba felugrott az enyhe döbbenettől. Két hétig mintha teljesen felszívódott volna,most pedig elő került újból. Igazán örültem annak,hogy nem kellett vele találkoznom,mert így kellemesen telt el a francia óráim és úgy általánosságban nem volt félelmem mint amikor a közelemben van. Elfintorodva lépdeltem fel a padokhoz vezető lépcsőkön és foglaltam mellette helyet olyan messze amennyire csak engedte a mellettem ülő fiú aki hamburgert falt. Eldöntöttem nem veszek róla tudomást sem senkiről,nem ezért jöttem ide. Sokkal inkább tanulni. Céljaim vannak amiket meg kell valósítanom,hogy úgy éljek ahogyan megálmodtuk a szüleimmel együtt. Vagy is az ő áradozásuk által lett az álmom,hogy ügyvéd legyek.

-Jó reggelt!-Szólalt meg franciául a dékán,mire mindenki motyogott válaszul egy 'viszont kívánom '-ot. Igazából meg sem lepődtem azon,hogy Harry hangját nem hallottam magam mellett.

-Nos,mivel Franciaországban van az iskolánk egyetlen testvér iskolája,így a Francia nyelv lesz az ami képviselni fog minket ezen héten a változatosság kedvéért. Még hozzá általatok. Mindenki párban fog kapni egy téma anyagot amit értelemszerűen együtt fogtok bemutatni. Egyszerűnek tűnik nem-de?! Mivel olyan kedves vagyok,rá tettem egy kis plusz-t. Ezen a héten kell megírni a teljes Francia nyelvű esszét. Akkor lássuk csak a párokat.-Kezdte mutogatni ki-kivel lesz párban.

-Justin te Tinával,Jason te Sammel,Emma te Lola-val-És csak folytatta és folytatta. Össze szorított szemekkel imádkoztam magamban,hogy a hamburgeres fiú legyen velem.- Johny és Tom,Olivia és Harry.- Mondta ki azt amit nem akartam hallani. De valószínűleg Harry sem mert ő is panaszosan nyöszörgött mellettem csakugyan mint én. Eddig tartott a nyugalmam. Ha már két hétig teljesen eltűnt miért pont most bukkan fel? És hogyan fogom bírni a közös munkát vele? Az eddigi idő alatt egyszer sem tudtunk ércelődés nélkül váltani pár szót,akkor közösen dolgozni?! És amilyen makacs biztos vagyok benne,hogy a munka nagy részét én fogom elvégezni.

-Remélem mindenki meg van elégedve a párjával,most pedig meg mutatom mik a tételek.-Indította el a dia vetítést amire mindenki felfigyelt. A listán gyorsan át futtattam a tekintetem. Költészet,Francia szépirodalom,érzelmek,erotika,szerelem,költők önéletrajza,radnom élet történtek.

Harry felé fordultam aki össze ráncolt szemöldökkel hunyorított,hogy el tudja olvasni a táblán lévő írást.

-Szerintem az élet történetek kiváló lenne.-Vontam vállat és néztem rá ahogyan bele túr a hajába és be harapja a szája bal felében lévő piercingjét.