Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 26

Jó olvasást!

-Kapj el!-Kiáltottam hangosan nevetve. Magam mögött hagyva az én személyre szabott angyalomat szaladtam be fák közé a sok pihe-puha kamillát taposva a csupasz talpaim alatt. Élveztem a nap jól eső égetését a hátamon,hosszú hajam mögöttem lebegett a gyorsnak számító tempóm és a szél hatására. Fél pillanatig hátra néztem így megláttam a göndör hajú angyalomat aki összegörnyedve a térdein tápászkodva gyorsan s hangosan liheg. A szívem mélyén tudtam,nincs rendben valami. A felé tartó vissza út óráknak tűnt amit az előbb csupán pillanatok alatt tettem meg.

-Segíts...-Súgta sötét zölden megcsillanó íriszekkel.

-

Két okból kifolyólag elmondhatatlanul boldog voltam. Elsőnek azért mert végre haza mehettem. Másodjára ami túl lengte minden apróságot,az,hogy ő is velem tart. Nem tudom mit várok valójában ettől az egésztől de egyet biztosan :minden negatívumot magunk mögött hagyni ez alkalommal,még ha csupán másfél napról van szó. Érdekes lesz őt a New York-i otthoni környezetemben látni. Alig bírom felfogni azt,hogy egy fiút viszek haza. Ráadásul életemben először. Ettől a helyzettől kissé tartok,még sem tudta semmi elrontani a kedvem. Harryvel tegnap az edzése után váltottunk pár szót mielőtt Louis el nem ragadta előlem a nap további részére. Eleanortól is kérdeztem,hová mentek,de ő talán ugyan annyit tudott mint én. Viszont egy valami teljesen nyilvánvaló volt mindkettőnk számára: valamiben ők ketten mesterkedtek. Csak imádkozni tudtam magamba,semmi rosszba ne keveredjenek ezúttal. Senkinek sem hiányzik a kórház vagy esetleg valami más... Kissé aggódtam,hogy valóban másnap Harry megjelenik e a parkolóban a megbeszélt időpontban. Titkon nagyot nőtt a szememben ahogyan rám várva dőlt a kocsija oldalához felhúzott lábbal. Annyi sok kérdésem lenne felé,viszont amikor meglátom mindent elfelejtek. Volt,mikor még a levegő vételem is megakadt mint ezúttal. Hosszú lábain vékony fekete nadrág,felsőtestén szűk szürke pulóver. Széles vállaiból láttatni engedett,két oldalt kiálló kulcscsontja csókolni valóan meredezett ki feszes bőréből. A nyakában a hozzá tartozó nyaklánca lógott,kereszt és Zsidó csillag medállal. Ahogyan egyre közelebb értem hozzá,úgy rajzolódott ki tisztábban előttem a féloldalas vigyora amitől menten megremegtek alattam a lábaim.

-Szépségem.-Mondta mély hangján olyan hanglejtéssel ami minden nő nemű szívét ellopta volna sec perc alatt.

-Szia.-Mosolyogtam az orrom alatt szégyenlősségemben lehajtott fejjel. Láttam a cipője makkját az enyém elé helyezkedni amitől arra a következtetni,alig pár centire lehet tőlem. Mutató ujját az állam alá helyezte ezzel elérve,hogy egymás arcára tökéletes rá látásunk lehessen. Imádtam a szemei állandó csillogását ahogyan a magasság különbség miatt le kell néznie rám hosszú szempillái alól. Haja felsőrészre az ég felé meredezett kissé,oldalról az arcába fésült pár göndör tincset,szokásához híven. Fejével fokozatosan közeledett az enyémhez addig míg a szánk össze nem ért és kezdett csókolni. Ajkai szokásos mentolos íze ismerősen fogadott.

-Halihó!-Húzódott el szélesen vigyorogva. A kezeimből szó nélkül kikapta a poggyászaimat és dobta be a nyitott csomagtartóba.

-Útra fel!-Csapta le nagy hanggal a csomagtartó ajtaját. Sugárzott belőle a jó kedv. Amikor már a kocsiba ültünk,és az autópályán száguldottunk még akkor is furán vizslattam.

-Miért nézel?-Pillantott rám fél pillanatra majd újra előre nézett. Ugyan,általában nehéz nem őt bámulni. Az erőteljes még is gyönyörű arca minden egyes alkalommal mikor látom elkápráztat. Kínomban megköszörültem a torkomat azt követően szólaltam meg: