Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 34 (Harmadik rész)

Jó olvasást!

'Tizennyolcadik bejegyzés: 2014. 09. 22

Az elmúlt két hét csak a versenyeim felkészüléséről szóltak. Ott volt a futball csapat,meg ugye a motor. Mindkettő életbe vágóan fontos volt. Vegyük figyelembe: az egyik a lakhatásomat és a tanulmányomat állja,a motor pedig a megélésemet. Gáz lett volna ha rosszul teljesítek,nem? Azért álbeteget mondtam az egyetemen,úgy ahogy szoktam. Szinte ez már megszokott volt. Ugyan úgy elkészítem a feladatokat mintha az elő adásokon részt vettem volna,így nem volt semmi ellenérvük a tulajdonképes lógásommal. (...)

-Készen álltok köcsögök?-Nézett ránk Louis felspannolt csillogással a szemeiben.

-Egy irányba!-Kiáltott Payno lelkesen mielőtt a fejünkre húztuk volna a bukó sisakot és bőgettük a motort. Emberek száza kiabált ellenünk vagy mellettünk szurkolva. Ribancok pára jött kéjelegni ami jelezte: bármelyik pillanatban kezdődhet a verseny. Oldalra fordítva a fejemet így megláttam Cameront aki engem diskurált. Igen,ez a verseny titkon köztünk zajlott. Tudomást szereztem arról,hogy követett engem,úgy mint én Oliviát. Ezáltal rájött arra,hogy a lány után kémkedek,azért hát ráhajtott,csak mert azt hiszi nekem fontos. Igen,fontos,hogy kiderítsek dolgokat. Mindketten tudtuk,hogy Olivia a cél mindkettőnknek,csupán más-más célból. Pontosan nem tudtam mi az övé,de teljesen más mint az enyém,ez nyilvánvaló. Bármit tenne vele az az én megroncsolt lelkemen száradna.

-Három,kettő,rajt!-Sípoltak mire a 15 fős motorosok az által én is indultunk meg hatalmas robajjal a kikötő mentén kialakított út vonalon. Egy pillanat alatt cikáztam a barátaim meg az ellenségeim közt az első helyért törekedve amit meg is szereztem. Elsőnek startoltam be az első körnél,a másodiknál majd a harmadiknál. Megnyertem. Imádtam azt,hogy sikoltoznak miattam. Ettől csak nőtt az így is büszke begyem. Lassú mozdulattal vettem le a fejemről a sisakot csak azért,hogy a másodiknak beért Cameront le alázzam még a mosolyommal is. A nagyképűségemtől majd' szét robbant,ami természetesen engem boldoggá tett. Lassan sétálva,magam mellett tolva a motoromat indultam meg a barátaim felé akik hangosan röhögcséltek valamin.

-Levertem azt a kis szarrágót!-Öklöztem le egyet Louisval,aki büszkén rám mosolygott.

-Oh Oliva bogyó,mit keresel itt? Csak nem kirúgtál az angyalka szerepedből?-Döbbenten vettem észre a törékeny lányt Fizzy mellett álldogálva. Ezekkel mi a franc van? Miért nem mennek inkább plázázni,miért ilyen bajkeverő társaságba jönnek? Buta libák...

-Mit vagytok úgy oda? Valamelyikünk haza dobja Oliva bogyót és Fizzyt. Mi van ebbe?-Morogtam rájuk mikor már nem voltam képes hallgatni a több perces hülyeségüket,hogy hogyan vihetnénk haza ezeket az elveszett báránykákat.

-Majd én haza viszem ezt a szépséget!-Az ismerősen dörmögő hangra mindannyiunk hátra kapta a fejét,ezáltal megláttuk Dereket. Bassza meg,miért pont Oliviát szúrja ki az összes szemétláda?! Nem tudom miért,de képes lettem volna ezt a lányt védelmezni. Aki meg is érezte levonva abból ahogyan a hátam mögé bújt. Tetszett a tudat,hogy látja bennem a biztonságot és a tartást. Felnézett rám,a tudta nélkül.

-Derek,haver ő velünk van. Nyugodj le.-Louis hangja nem volt erőteljes ezzel nem hogy meghátráltatta volna a nagydarab fazont inkább meg nevettette. Tudtam,ha nem cselekszem hamarosan olyan dolgok fog történni amit nem kéne ennek a két ártatlan lánynak látnia.

-Na jó,rohadtul senkinek sem hiányzik a bunyó,szóval le kéne állni,nem?-Mondtam lassan,ezzel sugározva a fenyegetésemet amire a hideg kék szemei mérgesen villantak rám. Ezzel megkezdődött egy újabb veszélyes lavina a csapatom és az övé közt. De nem érdekelt.