Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 43

Jó olvasást!

-Készen állok rád.-Mosolyogtam rá teljesen őszintén mire ugyan kicsit lassacskán,de látszólag sikeresen felfogta a szavaim mögött bújó lényeget ahogyan hirtelen megmerevedett alattam és vizslatott úgy mint egy félőrültet aki éppen arról regél melyik hídról akar leugrani ami egyhamar nevetésre késztetett ellentétben vele ahogyan továbbra is csak bámult szinte hitetlenkedve. Jól esett a közelében lenni,szinte fel sem fogtam épp ésszel,hogy valóban rendeződni látszanak az eddig elhúzódó viszályok. Úgy éreztem mintha olyas fajta megnyugvás szállt volna rám amit egyedül ő képes nekem nyújtani. Érezni a tenyerem alatt hevesen dobbanó szívét felért mindennel amire csak vágyhat egy fülig szerelmes lány. Kissé felfelé ívelő szemalakja,hosszú szempillái,hatalmas smaragd zöld íriszeiről egyszerűen képtelen voltam elnézni,mondhatni szinte táplálkoztam a látványából. Végre a selymes tapintású hajába simíthattam,cirógathattam puha egyben egyedien gyönyörű férfiassá vált arcát amikor csak kedvem tartotta.

-Baba...-Rázta meg fejét egyáltalán nem boldogan amitől nagy valószínűleg a szemöldökeim a hajam aljáig felugrottak pillanatnyi döbbenetemben,szinte elkeseredésemben. Érezni akartam mindenét,magamba akartam tudni őt teljes egészében,mindennel ami hozzá tartozott magaménak akartam tudni. Érdeklődő kezeimnek képtelen voltam megálljt parancsolni így a lágyan szétnyílt kissé nyálas,természetesen halvány rózsaszín ajkain óvatosan végig simítottam az ujjbegyem belsejével mire hirtelen magához ölelt amitől nyekkenő hang tört ki belőlem akaratom ellenére. Viszont nagyon jól esett ahogyan szorított magához,az összetört darabjaimat forralta össze a szó szoros értelmében,éreztette velem,hogy ami történt az mind a múlté. Az illata ami kígyószerűen felkúszott az orromba szinte elkábított,kiirtott belőlem minden keserű emléket ami össze fűz vele,csak a jóra voltam képes gondolni,egyszerűen csak Ő létezett és a jelen ami kivételesen boldognak titulálható. Arcomat lányosan kuncogva fúrtam a göndörkés hajába aminek megszokott kókusz aromája ismerősként fogadott úgy mint a védelmező,meleg karjai amik az igazi otthonomat jelentették. Imádtam a mellkasa keménységét,hallani ahogyan veszi a levegőt,imádtam a zöld íriszeibe mélyedni amikkel általában némán mesél nekem amit minden egyes alkalommal próbálok megfejteni,felesleges kérdések nélkül. A számomra legváratlanabb pillanatban a két bordám közé nyomta az ujját amitől reflexszerűen sikkantottam és ugrottam ültő helyzetemben ami dörmögő nevetésre késztette őt.

-Hé!-Húzódtam el tőle megjátszott morcossággal gyerekesen rá nyújtott nyelvvel amit elkapott és csíptette az ajkai közé ügyelve,hogy véletlenül se okozzon fájdalmat még is elég érdekesre sikeredett az újonnan felvett helyzetünk. Figyelembe véve,hogy beszélni sem volt lehetőségem és arra sem láttam sok esélyt,hogy egyhamar elengedjen levonva a szinte viccesen közel pihenő jelen esetben világos árnyalatú szemeiről amik kihívóan meredtek rám várva a következő lépésemet ami nem volt más mint kettőnk közé nyúltam és tenyereltem a férfiasságára mire azonnal elengedett elnyílt szájjal,megmerevedett hímtaggal a nadrágjában.

-Hoppá,véletlen volt!-Pillogtam rá a szempilláim alól tettetve az ártatlant elképzelt glória karikával a fejem fölött ám amikor megláttam a kéjesen megcsillanó tekintetét azonnal kapcsoltam és fogtam menekülőre a tempómat miután leugrottam az öléből ahol egészen eddig egész kényelmesen trónoltam. Igazából tetszett a huncuttá alakult kis játékunk ami oldotta az előbbi kissé megfeszült hangulatot. Szinte fel sem bírtam fogni épp ésszel,hogy majdnem minden a régi kerékvágásban került,létezett nekem ugyan annyira mint én neki. Újra gond nélküliek lehettünk,fürdőzhettünk a még mindig friss szerelmünkben amire szavak nem léteztek mennyire volt kápráztató és néha mindennél fájdalmasabb. Viszont ezekért a csodás,vidám pillanatokért tényleg megéri vállalni a fennálló kockázatot. Harryért minden kockázatot képes lettem volna felvállalni,csak azért,hogy magam mellett tudjam és boldoggá tegyem őt. Nem hittem ebben az egészben,hogy valaki boldogsága hogyan lehetne ennyivel fontosabb a sajátomnál,milyen valakit őszintén szeretni,elfogadni a legkisebb hibájától a legnagyobbig szélesedve.