Smart ass 30

7.2K 267 21
                                    

Jó olvasást!

'-Harry,jössz?-Csalogatott magához csilingelő nevetésén. Fehér ruhája csak úgy hullámzott a termete körül,sötét haja a dereka alját csapdosta. Mélykék szemei boldogan meredtek rám az apró kör alakú virágos rét másik végéről. Annyira ártatlan tiszta volt az élet mocskos dolgai ellen,na meg az enyémek ellen. Legalább is külsőleg.

-Túl ártatlan.-Mormogta egy hang mélyről szakadóan a fejemben. Nem,nem,nem! Nem hagyhatom,hogy a démonom újra előtörjön. Ez nem én vagyok! Az agyam mintha fokozatosan ködösödött el mindhiába próbálkoztam elnyomni magamban s tartani a józan eszem. A mellkasom összegörnyedt ahogyan a sötét énemet fojtottam el,nem foglalkozva azzal,hogy fájdalmat okozok saját magamnak. Az egész testem remegett,minden létező porcikám sajgott. Tettem rá egy kalappal,mi van velem,az volt a legfontosabb,hogy őt taszítsam magamtól. A szabad kezemmel amelyikkel nem támasztottam magam a térdeimen kezemmel hesegetve indítottam meg az erdő felé,de amilyen makacs nem hallgatott rám ezúttal sem. Gyönyörű arcán az aggodalma által kialakult ráncokkal futott felém kecsesen egyenes háttal.

-Menj innen!-Ordítottam rá torkom szakadtából mire megszeppenve toppant meg tőlem alig pár méterre. Túl közel volt,szinte éreztem a kellemes illatát ami mintha megadta volna az utolsó löketet. Elvesztettem minden kontrolomat s kezdtem vonszolni magam után a sötétségbe nem foglalkozva a kétségbeesett karmolászásával.'

Olivia szemszöge:

Rengeteg minden történt az elmúlt két és fél hétben. Kezdve a költözéstől. Sikeresen találtunk egy ősrégi még is barátságosan pici családi házat amiben pont annyi szoba volt amennyire szükségünk volt a lányokkal s mi egyéb. Kis kert tartozott hozzá,még is a mögötte húzódó erdő vonta magára a figyelmem amit sajnos még nem tudtam felderíteni. A házban volt valami titokzatos,még sem tudtam rájönni pontosan mi. Szerencsére rajtam kívül Harry olvasott rengeteg regényt,ezért ő is megtalálta benne azt a pluszt amit én. A padlástól kezdve mindent ától cettig felkutattunk,de semmit nem találtunk. Talán a képzelet erőm a kék égig magasodik,és semmi érdekes nem vesz mindet körül. Eleinte kissé furcsa volt a kollégiumi szoba után bekerülni a házba három lakótárssal. Persze,akadtak eddig kisebb viták azon,hogy kinek hol legyen a hálója,a sminkjei és a többi. Ezen kívül nem volt nagyobb gond,ami jól jött. Aztán ha már itt tartunk az sem értem hogy kerültem ide a repülőre ami Angliába visz és nem New York felé ahol a családom van. Hirtelenjében megérkezett a karácsony. Nagy kétségek voltak a felől,hogy mi hogyan legyen. Pár álomtalan éjjel után sikerült meghatározást hoznom. Mellette van a helyem. Igaz,emésztett a bűntudat ami észre is vett rajtam a könyvtárban töltött délután során:

'-Baba,nekem nem fontos haza mennem. Nem foglak elszakítani a családodtól.

-Ne várd,hogy én is ezt kérjem tőled.

-Még is látszólag szenvedsz,az Isten szerelmére! Látom rajtad!

-Nagyobb szükséged van a családodra mint gondolnád Harry,nagyobb mint nekem. Bárhogyan lesz,igen is fontos haza utaznod. Várnak rád.'

És ez volt amikor az i-re végre felkerült a pont,ahogy a mondás mondja. Meghoztam a döntést. Mindketten tudtuk,egyikőnk sem bírná ki ezt a hosszú időt,röhejes messzire egymástól. Legmerészebb álmomban sem mertem volna álmodni azt,hogy haza hívna a fiú akinek a feje a vállamon pihen mialatt valahol az Óceán felett voltunk a két kontinens között. Az utóbbi időben annyira hozzá szoktam,hogy az életemet nélküle már nem bírnám elképzelni. Egyben biztos voltam: teljesen üres lennék ha nem lenne mellettem. Igényeltem mindenét minden időben. Az éjjeleken mikor nem tudott át jönni hozzám szempillantásnyira sem éreztem magam nyugodtnak. Nem mintha bármi veszély leselkedett volna rám,de akkor is. Érte aggodalmaskodtam,hiába tudtam,tud magáról gondoskodni. Ilyenkor történt meg az,hogy osontam át Fizzyhez aki szinte várta az érkezésemet.

Smart ass H.S. /Hun./ Bef.Where stories live. Discover now