Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 41

Jó olvasást!

Néha olyan emberek gondolnak ránk akikről megfeledkeztünk csak azért,mert azt hisszük megáll az élet és csak a jelennek élünk aminek a felszínes villogása elvakít minket önző módon. Azt hisszük soha nem lesz semmi változás,annyira élvezzük a pillanatnyi boldogságot ami csupán egy mocskos színjáték amit a sors dob az orrunk elé -legalább is szerintem- valamilyen csaliként ami tesztel minket,mennyire vagyunk képesek reálisak maradni. Pedig egy ez hatalmas hiba ugyan is egyszer mindennek vége lesz vagy így vagy úgy. Lehet boldog vég vagy akár fájdalmas. Nos,úgy gondolom rám az utóbbi vonatkozik. De hiszek abban,minden okkal történik. Okkal volt amikor szeptember elsején rá borítottam az égőtő kávémat és ordította le a fejem a szó szoros értelmében. Aztán ott van még egy tény. Amikor azt a projektet megkaptuk közösen amit meg kellett oldanunk. Abból kifolyólag jött Párizs ahol először megcsókolt ami mindent túlszárnyaló érzés volt. Akkoriban nem tudtam az erős érzelmeimről amik már akkor is tomboltak titkon elrejtőzve bennem. Annyira varázslatos volt a kapcsolatunk. Minden egyes perc amit vele tölthettem volt a leggyönyörűbb pillanat. Igen,a mondás igaz. A szerelem vak egyben süket. De hé... Mi mind érző emberek vagyunk,ezt az elkápráztató intenzív korszakot minden egyes embernek át kell élnie. Mindenkinek az életében el jön egy időszak amikor fenekestül felfordult minden,megváltozunk. Kívülről,belülről. Erre makacsan rá fogjuk vágni: áh,dehogy,én ezt nem így érzem. Én is így voltam. Vakul belerohantam a vesztembe,annak a fiúnak a karjaiba dobtam magam akire ezelőtt bátorságom sem lett volna nézni. És tessék! Menthetetlenül szerelmes voltam belé azok ellenére amit tett amiket talán sosem leszek képes megbocsájtani neki.

-Esmé?!

-Liv,te vagy az? De rég hallottam a hangod!

-Igen,én vagyok,de minden rendben? Jól vagy?

-Aha,szupin! Viszont találtam valamit ami talán érdekelne téged.-Erre a pillanatnyi döbbenetem azonnal átalakult őszinte érdeklődőssé. Úgy tettem mintha lett volna esélye a vonal túlvégén lévő lánynak látnia ahogyan felvont szemöldökkel bólintottam miközben a körmeimet rágcsáltam. Annyira üresnek,szinte tátongóan éreztem magam,hogy ezelőtt tulajdonképpen semmi sem bírta elnyerni a teljes figyelmem kivéve a megcsalást és immáron Maurát akiért nagyon aggódtam.

-Még is micsoda?

-Azt hiszem ezt látnod kéne. Hol vagy most? Elmegyek érted.-A hangján tisztán kihallottam a meghökkent sürgetést aminek az okát nem bírtam megérteni bármennyire is törtem az agyam. Esmével hónapok óta nem beszéltem,pontosítok amióta H teljesen belefurakodott a mindennapjaimba amit vissza gondolva kicsit bánok ugyan is egy olyan barátot mind Esmé valóban nem minden nap lehet találni.

-A városi könyvtárban.

-Oké,nagyon sietek! Pár perc és ott leszek.-Szakította meg a hívást így csupán sípolást hallottam a továbbiakban ahogyan továbbra is a fülemhez szorítottam a készüléket valamilyen támaszként,hogy ne kelljen Őt újra látnom amitől mintha szándékosan a szívemet facsarták volna majd labdáztak vele nem törődve az egyedi fájdalommal amivel szembesülnöm kellett minden egyes pillanatban mikor lélegeztem. Beszívva a tipikus könyv illatú levegőt a tüdőmbe lépdeltem vissza feléje lehajtott fejjel felé. Nagy erőt véve magamon sóhajtottam fel ezzel magamra vonva a figyelmét amit egészen eddig a telefonjára kötött. Tisztára olyan volt mint amikor az ismeretségünk leges legelején szó nélkül felbukkant a kollégiumi szobámba ami kissé hiányzott,viszont már képtelen lennék ott élni,annyi sok rossz dolog emlékeztet oda. Ismerős smaragd zöld szemei érdeklődve néztek rám miközben az ajkát beharapta majd kínzóan lassan húzta ki azt a fogai szorítása mögül amitől a szívem mintha a torkomba ugrott volna eszeveszetten dübörögve amit észre is vett levonva a beképzelt vigyoráról amivel végig mért tetőtől talpig. Akaratom ellenére az a fájdalmas kép ugrott be vajon hány lányt stírölt így miközben velem volt együtt? És vajon jobban élvezte mással a testi kontaktust mint velem? Egy hang a fejemben hangosan elkezdett őrjöngeni azt kántálva 'igen,emlékezz te csak egy ostoba liba vagy,azt akarta,hogy kopj le róla'.