Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 39

Jó olvasást!

-Egy pillanat és ott leszek,maradj nyugton!-Szakította meg Louis a hívást mire sírva csúsztam le a fal mentén elveszetten át adva magam az érzelmeim viharos tengerébe. A fejem zúgott,a mellkasomba mintha megszámolhatatlan tűt szúrtak volna és a szívem ami majd' kiszakadt a helyéről szavakban nem önthető fájdalmában. Hiába tettem bármit kicsúszott minden a kezeim közül és veszítettem el őt. Ráadásul azért,mert valaki más irányította így a dolgokat gonosz módon. És sikerült szétválasztania minket egymástól,amit képtelen vagyok felfogni bármennyire próbálkozom. A tudat,hogy mi nem vagyunk egy sokkal inkább kettő szinte szét mart mint egy sav aminek ez lenne a dolga. A bejárta ajtón amin örökre kilépett bámultam ki még azután is miután kikanyarodott az utcánkból hátra vetett vállakkal,feszes futó lépésekkel. Abban a pillanatban nem számított semmi,csak a tudat,hogy nem vagyunk egymásé. Annyira szerettem volna érezni a mézédes ajkait,biztonságot nyújtó hatalmas karjaiban elveszni miközben édes semmiségeket suttog megutánozhatatlan rekedt hangján. Ehelyett az utcáról beáradó hideget kellett élveznem és a hatalmas űrt ami a szívem helyén tátongott eszeveszetten kiáltva érte. Nem érdekelt miket mondott rólam. Nem érdekelt,hogy a hajamnál fogva húzott maga után. Bíztam abban,hogy csak a düh vezérelte,titkon ő sem hiszi el ezt az egészet. És rá fog jönni az igazságra,félre téve a makacsságát ami szinte lehetetlennek tűnt ismerve őt.

-Jézus irgalmazz,kelj fel gyorsan,fel fogsz fázni!-Jelent meg hirtelen mellettem Lou mire zokogva borultam a nyakába. Harry már bő két órája itt hagyott. Nem volt más ötletem azon kívül,hogy Louist felkeressem és mondjuk el H-nak az igazságot együtt,győzzük meg az igazunkról ugyan is mindketten teljesen ártatlanok voltunk. Véget akartam vetni ennek a zűrzavarnak és megnyugodni végre. Valahogy a tudomására kellett adnunk az igazat,mielőtt talán olyan dolgot tenne magával...

-Mi történt veled? Miért van minden szétrombolva és miért vagy így megtépázva? Hol van Harry,nem úgy volt,hogy megtaláltad?-Halmozott el kérdésekkel miközben becsukta az ajtót amiből többé nem áradt az a hideg amit mintha Ő hagyott volna maga után valamilyen -féle emlékképpen. A könnyektől ázott arcomról vadul töröltem le a sós nedvességet és próbáltam nem megfulladni a sírásban és mondani el mindent amitől kialakult ez az egész hihetetlen helyzet. Mielőtt bele nem kezdtem volna a mondókámba annyira hihetetlennek tűntek a szavak,az érzelmek amik kavarogtak bennem vissza gondolva a rosszul végződött vitánkra.

-Valaki... Valaki nyomozott utánunk... És össze szerkesztett olyan képeket...ahol csókolózunk. Igen,mi ketten.-Ráztam meg a fejem hitetlenkedve amitől rögtön megszédültem így inkább helyet foglaltam a legközelebbi székre és figyeltem Louis sokkolt reakcióját. Kék szemei elkerekedtek,vékony ajkai döbbenten nyíltak szét miközben a hajába túrt idegesen. A Harryhez viszonyítva apró teste látványosan megremegett mikor sikeresen feldolgozta a szavaimat.

-Mi a szar?-Vonta fel a jobb szemöldökét mire újra elsírtam magam ahogyan felidéződött bennem Harry tekintete ami olyan szinten megvető és csalódott volt... Magam elé képzeltem mit csinálhat most. Biztosan szomorú és összetört úgy mint én. Hiányzok neki ugyan annyira mint ő nekem. Tudtam,hogy legbelül érzi mennyire nem igazság hű azok a bizonyos képek és nem történt semmi köztem és a legjobb barátja közt. Vagy is nagyon reméltem... Annyira bánom azt a tegnapi ártatlan arc puszit! Viszont hálával tartoztam Louisnak,és másképp nem tudtam kifejezni magam. Az én hibám lenne az egész? Ha nem csináltam volna akkor most nem lenne ez az egész cécó? Nem,ez direkt ki volt tervezve. Csak tudnám ki lehet ilyen undok!

-Ké-kérlek Louis,menjünk el hozzá... Én bírom nem nélküle.-Ragadtam meg a kezét valamilyen mentő övként használva ami ki tud engem menteni és dobhat Harry karjaiba aki remélem várni fog rám,esélyt adva az igazságnak. A kék szemű fiúnak azonnal össze állt a kép és biccentett a fejével mire magamra kaptam a kabátomat és a cipőmet nem foglalkozva azzal,hogy a kockás pizsamám van rajtam indultunk meg a fagyban a kocsija felé ami a ház előtt állt figyelembe véve,hogy múlt éjjel még én furikáztam Harry után kutatva. Annyira távolinak tűnt a reggeli csókjai,ölelése... Bár,az ok amiért tudatlanul berúgott még mindig nem volt tiszta. Talán valami köze van a két dolognak egymáshoz... A legnagyobb gond az,hogy esélyem sem volt rá kérdezni,pedig lehet,megtudnék pár dolgot ami segítene kijutni ebből a szörnyű,vontatott helyzetből.