Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 28

Jó olvasást!

Ha nem ismertem volna ki teljesen az évek során most biztosan nem tudnám mi tévő legyek. De szerencsére ezzel nem akadt gondom,így bepattantam az autómba és hajtottam egyenesen a hatalmas épület felé ahol mindig kikötöttünk,csak mi ketten. Lélekben felkészítettem magam milyen látvány fogadhat. Miután leparkoltam megindultam a torony magasságú,lepusztult társasház felé. Beérve abba a hátamon felállt a szőr borzadalomba. Minden szét volt roncsolva,sötét volt nem mellesleg kibaszottul félelmetes minden,még számomra is. Kiverve a fejemből ezeket szaladtam fel a végtelennek tűnő lépcsőn. Mire végre felértem a tetőre a tüdőm ezerrel sípolt.

-Loueh!-Kiáltottam el magam látva a nem túl magas termetét ami mint általában most is Adidas márkájú ruhákban feszített,amit a Hold világítása láttatni engedett. Ha jól láttam akkor vodkát vedelt üvegből és cigizett. A hangomra azonnal felém kapta a fejét mire felé trappoltam normál tempómba zsebre vágott kezekkel.

-Harold...-Nevetett fel gondterhelten magas hangjával majd újra emelte volna a piát a szájához de ki kaptam a marka közül. Felháborodottan húzta összébb rám kék szemeit,még sem volt rám hatással. Kobold termete számomra egyáltalán nem volt félelmetes bármit csinált,sokkal inkább humoros hiába ő volt az idősebb nálam. Mindezek ellenére szörnyű volt így látni a legjobb barátomat,szét csúszva. Legutóbb mikor ilyen állapotban volt nem sült ki belőle semmi jó...Megütögette maga mellett a kemény kődarabot ahol ült. A több mint négy órás vezetés na meg ez a lépcsőzés teljesen leszívta az összes energiámat,így lehuppantam mellé lomhának számító mozdulattal.

-Na,milyen volt New Yorkban?

-Jó,azt hiszem... Khm,de most nem erről kell beszélnünk,ne terelj!-Szóltam rá ezzel panaszos sóhajt kipréselve belőle.

-Szar minden... Úgy érzem mindenki becsapott,senkit sem ismerek igazán. Még a saját húgom meg az egyik legjobb haverom akit óvoda óta ismerek! Nem ezt vártam volna,a francba!-Kiáltotta el magát mérgében és újra szívott bele a különösen bűzlő cigibe. Az ő helyzetében magam sem tudom mit cselekedtem volna...

-Rájuk nyitottam mikor egymás szájában voltak! A picsába,csak a boltba mentem el,és erre kell rájönnöm? Így?-Túrt bele barna hajába halkan fújtatva.

-Nem értem miért nem mondták el,vagy hogy egyáltalán hogy és mikor jöttek össze!

-Mert mindketten tartottak tőled,és lásd,volt miért.

-Én csak megakartam óvni Fizzyt...Nagyon nehéz felemésztenek a gondolatot,hogy az egyik olyan rohadék van vele,mint amilyen én vagyok! Mindketten tudjuk miből is élünk meg mind az öten évek óta.

-Tudom haver.-Veregettem meg a hátát egyáltalán nem büszkén.

-De te is tisztába vagy azzal,hogy Nialler nem merné megbántani.-Tettem hozzá. A szavaimat követően csendben gondolkozott pár percig majd törte meg a hideg éjszaka némaságát.

-Eleanor szakított velem.-Gyújtott rá még egy szál cigire annyi különbséggel,hogy ezúttal én is így tettem. Rögtön Olivia gyönyörű arca jelent meg előttem milyen csalódott lenne ha újra dohányozni látna. Félt. Ez tetszik. Megváltoztatott engem. Úgy érzem van miért változnom,van okom jobb lenni. A sajátos kis hisztijei ellenére egyre inkább kezdem őt kedvelni. Ha belegondolok milyen undok voltam vele eleinte felképelném magam. Aztán ahogyan egyre több időt kezdtem vele tölteni fokozatosan jött elő a bennem lakozó férfi állat. A könyvtárban mikor velem próbált vitatkozni kevés kellett,hogy ne essek neki és tegyem magamévá. Aztán kezdtem őt megismerni,fokozatosan nyílt meg előttem. A testem még mindig ha a közelemben van kívánja őt,de már tudom magam türtőztetni,úgy,hogy ne rajta vezessem le a feszültségemet. De akad amikor képtelen vagyok ne suttogni neki pár mocskos dolgot,vagy obszcén hátsó szándékkal megérinteni őt ezzel az orcája két oldalára leheletnyi pirosságot varázsolni.