Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 19

Jó olvasás!

-Gyere!-Csalogatott magához szélesen mosolyogva. Göndör hajába lágyan kapott bele a szellő,zöld íriszei világosan villantak rám,gyönyörű volt. Boldogan szaladva indultam meg felé ám a következő pillanatban a hátamba éles nyilallást éreztem amitől a lábaim feladták a szolgálatot így a térdeimen kötöttem ki. Az arca azonnal átváltott rémültté ahogyan elém guggolt. A remegő tenyerét az orcámra simította majd nyitotta szólásra az ajkait:

-Meg kell őket találnunk...-Segített fel a földről és fonta bal kezét a derekam köré. Lassabb tempóban indultunk meg a hatalmas pusztán egymást támogatva.

-De még is kiket?-Állt össze a zavarosnak tűnő kép.

-Hát őket.-Tolt maga elé így feltárult előttem... Mind ott voltak akik egykor...Nem! Nem!

-Ne!-Sikoltottam egy időben nyitottam ki a szemeimet amikből egyből folyni kezdtek megállíthatatlanul a sós könnyek. Kezek óvatos érintését éreztem a vállamon mire egyből oda kaptam a fejemet rémületemben. Hirtelenjében azt sem tudtam hol is vagyok és hogy került mellém Harry. Fél pillanatra el kellett gondolkoznom mindenen. De tovább nem tudtam ezen rágódni ugyan is a boldogságtól sugárzó mosolygó arcuk szinte beleégett az agyam minden egyes területére. Támaszként a tenyereimbe hajtva a fejem dőltem előre és zokogtam halkan. A szívem fájdalmasan csavarodott össze. Miért kellett róluk álmodnom,miért kellett Harrynek megjelennie,és újra elvezetnie hozzájuk? Miért kapcsolódik össze minden egyes ilyen álmom Harryvel? Hosszú idő után azt hittem elfelejtem őket,de titkon mindig is tudtam,ez lehetetlen.

-Hé Oliva...-Éreztem ahogyan az ágy süpped mellettem ezáltal arra tudtam következtetni,hogy ő is ülésbe tornázta magát.

-Mi történt,jól? Percek óta rángatóztál...-Emelte fel a fejemet így a fél homály ellenére is rálátásom lett a nyúzott arcára. A hatalmas ablakon besütő holdfény engedte láttatni nekem a karikás,csillogó szemeit.

-Huh...Én csak rosszat álmodtam.-Motyogtam a belső lelki fájdalomtól remegő hanggal. A következő pillanatban előre nyúlt,egyenesen értem,ezáltal a szürke pólóba bújtatott mellkasán kötöttem ki újra fekvő pozícióban. Szíve a tenyerem alatt dobogott amit csodálkozva vettem tudomásul. Különleges érzés volt az illatával fűszerezve.

-Elmondod?-Suttogta a hajamba amitől kellemes bizsergés keletkezett a hasamban. A kérdése hallatán a testem akaratom ellenére is megmerevedett ami megadta a választ számára felesleges szavak nélkül.

-Ahogy akarod.-Simított végig a karomon majd kissé erősebben vont még közelebb magához amit halk még is jóleső sóhajjal jutalmaztam. Perceken át csak feküdtünk egymást ölelve,higgadt csendben mintha nem történt volna az ismeretségünk alatt annyi rossz dolog amit csak egymással osztottunk meg. Ott voltunk egymásnak,itt volt nekem. És akkor,azokban a percekben csak ez számított. Védelmező karok,kellemes szívdobbanások,halk levegővételekkel kombinálva.

-Harry?

-Mmmh?

-Mesélsz magadról?-Most rajta volt a sor,hogy megmerevedjen az ölelő karjaim alatt. Nagyot sóhajtott majd kezdett bele a történetébe aminek minden egyes szavát ittam magamba.

-Hét éves lehettem mikor elváltak a szüleim. Azóta... Annyival másabb lett onnantól kezdve minden. Pedig semmi jele nem volt annak,hogy lenne bármi viszály köztük... Kiderült,apám rendszeresen verte anyámat még akkor is ha véletlen összetalálkoztak az utcán a cécós válásuk után...-Ez a mondata után felfigyeltem arra ahogyan az összes izma összerándul. Rosszul éreztem magam az miatt hogy felhoztam ezt a témát. Bárcsak ne tettem volna.