Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 23

Jó olvasást!

Ha egy lány azt mondja 'hagyj békén!' a szíve mélyén sosem gondolja komolyan. Titkon várni fogja az elmaradt hívás vagy esetleg azt, hogy bármelyik sarkon felbukkanjon az adott személy. Minden egyes alkalommal mikor megrezdül a mobilja egyből Őrá fog gondolni. Hirtelen jött izgatottság veszi át az uralmat a hangulata felett,ami le is kókad figyelembe véve,ezúttal sem Ő jelentkezett. Fáj mélyebben belegondolni,de mi más ugrana be ahelyett -ezzel bizonyítva lett- hogy annyira nem is érdekli a másikat mint gondolta volna. Ilyenkor a nő neműek többsége elgondolkozik azon,milyen is lesz az a bizonyos viszont látás,miután megtörtént s mi egy más. Elképzeljük,térden állva fog esedezni bocsánatért,mire egyből az ölébe ugrunk boldogságtól könnyes szemekkel. De,ugyan! Az élet ennél ravaszabb.

-

A Harryvel való veszekedésünk óta -pontosabban két napja- rengeteg fajta érzelem kavarog bennem szüntelenül. Sokszor próbálom rávenni magam,jobb lesz mindkettőnknek egymás nélkül. Hisz,számára többé nem leszek teher,csinálhat bármit amihez kedve tartja,engem pedig nem fog érni több lelki sérülés. Még is hiányzik az érzés,amikor átölel vagy kezdi lágy csókokkal behinteni az állam mentén lévő bőrt. És a tudat -ami immáron kiderült,hogy hamis tévhit volt- számára is többet jelentek valamit. Abban bíztam én hülye,minden egyes érintésem különleges lesz számára. Hát,mint kiderült,más érintése sokkal hatásosabb az enyémnél.

-Ha neki ez kell,hát rendben.-Mondtam ki hangosan a gondolatomat a tükörbe nézve miközben a hajamat fésültem. Az előttem álló lány megnyúzott arcát néztem,ami jelen esetben én voltam,félnótásan vettem tudomásul,hogy már magamban beszélek. Megrázva az egész lényemet ezzel megpróbálva helyre téríteni az agyamban tomboló zűrzavart,vettem inkább a kezeim közé a sminkes ládikómat.

-Uhm...-Húztam el a számat és kezdtem vizslatni a szépség szereket. Hozva a törhetetlen énemet,előkaptam a korongos púderemet,szempilla spirált na meg persze az elmaradhatatlan világos bézs szájfényt. Fél pillanat alatt felkentem az arcomra a maszkarákat amitől egyből jobban éreztem magam a bőrömben. Vidámabban szökdécseltem be az időközben üressé vált szobába,beálltam a szekrény elé és csak bámultam a ruha kupacot,mintha az magától a testemre került volna. Az alkatom elé mértem az egyik eléggé csinos selyem felsőmet és a legszűkebb nadrágomat ami a térdénél direkt ki volt szakadva. Talán azért választottam ezt,mert azt akartam,lássa én sem vagyok annyira nyomorult mint amilyennek látszok. Mielőtt kiléptem volna a szobából beugrott,hogy a kontakt lencséimet elfelejtettem. Vissza szaladva az ágyam melletti kis szekrényhez helyeztem be a szemeimbe a látásomat segítő lencséket. Gyors pislogások közepette zártam kulcsra az ajtót majd indultam meg ezúttal ténylegesen az egyetem felé. A hatalmas előtérben elhelyezkedő kis kávézóba tartott a szokásos utam ahol a megszokott ellenére két ember várt rám.

-Sziasztok!-Helyeztem le a földre a táskámat és foglaltam helyet Eleanorral és Fizzyvel szemben.

-Kérettem már neked is kapucsínót!-Mosolygott rám büszkén Felicité mire a fejemet megráztam halkan nevetve.

-Ezer hálám!-Kacsintottam rá miközben a kabátom gombjait kezdtem kibontani kissé nyújtózkodva,nem szerettem volna több sérülést szerezni a könyökeimre.

-Olivia,én annyira sajnálom ami történt a bulin...-El együtt érző tekintete tudatta velem,valóban így érezhet. A történtek hatására a szívem mintha mélyebbeket ütött volna a kelleténél. Azok a fránya érzelmek...