Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 27

Jó olvasást!

-Keljetek már föööl!-Ugrált valaki folyamatosan rám oldalasan ezzel egy időben kutya ugatás is felhangzott. Remegve nyitottam ki a szemeimet így tárult fel előttem a látvány ahogyan Oliver szuper hősös jelmezben lépked rám fél lábbal majd Harryre. A zölden világító szemű fiú szórakozottan felhúzott orral nézett rám.

-Úgy érzem magam mintha házasok lennénk.-Dörmögte reggeli hangján. A mondata és a szituáció láttán tökéletesen ezt gondoltam én is. Kuncogva kezdtem egyetértően bólogatni.

-Akik még le sem feküdtek egymással.-Ezt már mind a fülembe suttogva mondta. Egyből Olira kaptam a tekintetem,de semmit sem hallhatott valószínűleg. A szavai által kialakult liba bőrrel az egész testemen tápászkodtam ki az ágyból. Lokie abban a pillanatban jött oda a lábamhoz és kezdett ott ólálkodni. Úgy mint ahogyan régen tettük az öcsémmel hátast dobtuk a puha szőnyegre magunkat és hagytuk,hogy az egyébként nyugodt jószág kezdjen a hasunkon át rohangálni ezzel nevetésre késztetve minket ahogyan a mancsai csikiztek.

-Meg sem kérdezem mit csináltok.-Hempergett Harry az ágy szélére hason fekve miközben a könyökein támasztotta meg a fejét. Szeptember elsején,mikor elmentem otthonról,álmomban sem mertem volna gondolni,hogy rá bő négy hónapra egy fiú fog feküdni az eddigi magányos ágyamban.

-Ki kéne próbálnod!-Kacagtam fel továbbra őt bámulva. Igaz,mindig elbűvöl a jelensége,még is reggel nem bírok róla elnézni. Ilyenkor -egészen rövid ideig- nem szokott mérges lenni,kivéve ha még álmos vagy bal lábbal kelt. De azt könnyen meglehet különböztetni. Olyankor a szemei ki vannak gúvadva, és aranyosan össze húzza az összes arc mimikáját mérgében miközben idegesen pufog az orra alatt. Hirtelen amikor egyáltalán nem számított pattantam fel és feküdtem rá a hátára így X alakot formált az egymáson pihenő testünk.

-Nem is tudtam,hogy hiperaktív vagy.-Jegyezte meg oldalasan felém fordulva,már amennyire nem gátoltam meg ebben.

-Hé.-Biggyesztettem le az alsó ajkamat megjátszott szomorúsággal mialatt az arcába lógó göndör tincseket rakosgattam arrébb.

-Ne vágj ilyen kislányos arcot,mert olyan dolgokat tennék veled ilyenkor...

-Viselkedj,egyre rosszabb vagy!-Ütöttem meg úgy a tetovált karjait,hogy véletlenül se okozzak neki fájdalmat.

-Ez azért van mert már kaptam belőled egy icipicit. Azóta többet és annál többet kívánok belőled.-Simított végig a meleg ujjbegyei élével a nyakam mentén majd a piruló orcáimon.

-Mindent idővel nagyfiú! Ki kér reggelit?-Végszóra Lokie is csatlakozott pár ugatással válaszképpen. Mind megpályáztuk a konyhát nagy robajjal ami el halkult mikor eléjük helyeztem a rántottát,Lokie esetében kevésbé gusztusos kutya ételt.

-Ez finom. Azt hiszem megtartalak,haha.-Mutogatott felém a villájával H úgy hogy az arca két oldala ki volt tömve a tojással. Megtart. Az övé lennék? Egyáltalán mióta és mi jogon? És ez pontosan mit takar magában? Vonzódna úgy hozzám érzelmileg mint én hozzá? Nem csak testileg? Vajon ő is izgatott lesz a tudatra,hogy találkozhatunk vagy amikor megérint a szíve hevesebben kezd dobogni az átlag tempónál? Számára is más vagyok,több? Akarom én ezt? Kétségtelenül,a drogja lettem. Szükségszerűen igénylem a jelenlétét magam mellett.

-Mi a baj?-Állt mögém átölelve a derekamat ahogy immáron a koszos edényeket mosogattam. Válaszul a fejemmel nemlegesen ráztam meg a fejemet,még sem elégedett meg ezzel.

-Ha kérdeztem tőled valamit akkor kurvára elvárom,hogy válaszolj rá!-Csattant rám rendkívül erőszakosan. A parancsoló hangneme hallatán gyengébbnek éreztem magam nála. És ezt nem akartam. Sok könyvet s cikket olvastam erről,hogy idáig nem lehet eljutni egy kapcsolatban -vagy ez esetben nevezhetjük akárminek azt ami köztünk van-. Dühös voltam magamra. Tudtam,milyen a természete,de attól még kerestem a társaságát. Könnyes szemekkel fordultam hátra hozzá. Az arca ideges vonásai egyből átváltoztak mikor meglátta a védtelen reakciómat.