Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 14

Jó olvasást!

"Elkéstem."

Olykor mindenki hoz meggondolatlan döntéseket. Lehet itt szó apróságokról vagy akár sors döntő változásokról. Mély sebek amik örökre beléd égnek. Fújtogatóan,vérzően keserítik meg a mindennapokat, néma gyász elvesz mindent ami egykor boldoggá tett. De miért is történt mind ez? A saját dacolásomból? Az önfejűségemből? Mibe keveredtem én? Fáj bevallani,de részben az én hibám is volt... Aztán jött Ő. Akinek hősies szándékai alatt mindig rejlett valami -féle csalogató titokzatosság. Talán ez vonzott benne annyira,hogy a kezei közé adjam magam.

Reggel szokatlanul jó kedvűen ébredtem. Egyből a telefonomért nyúltam és lusta mosoly terült szét az arcomon látva a beérkezett üzenetet. Ám mikor megnyitottam le kunyúlt az arcomon megjelent görbület.

'Cameron üzenete: Szépségem,hány órád lesz ma?'

Az elmúlt időben mindig írt Cameron,de próbáltam minden egyes alkalommal figyelmen kívül hagyni őt. Vissza gondolva nem is tudom mit hihettem mikor olyan tudatlanul adtam meg neki az elérhetőségem. Abban a pillanatban azt hittem,ezzel rá tudok jönni ki is valójában Edward,de csak magam alatt vágtam a fát. Megráztam a fejemet és próbáltam másra koncentrálni. Míg Ashley aludt addig szabadon uralhattam a fürdőszobát legnagyobb szerencsémre. Halkan magamra vettem a ruháimat és indultam meg az egyetem felé. Rossz érzés csak úgy kergetett egész úton. A gyomrom kellemetlenül zsugorodott össze aminek az okát nem igazán értettem... Kevéske megnyugvás szállt rám mikor a biztonságot nyújtó egyetemi kapun beléptem. Sajnos egyedül kellett meginnom a szokásos reggeli kávémat ugyan is Fizzy valamilyen vírus bekapott. Lassan döcögtem fel a lépcsőn ügyelve arra,hogy véletlenül se essek el. A történelem előadás kínzóan lassúnak tűnt. Az anyag amit éppen vettünk kívülről fújtam az egyik könyvnek hála amit korábban olvastam. A francia teremben lévő túlnyomó tömeg fújtogatónak tűnt amikor beléptem a helységbe. A lépcsőn gyors tempóban indultam meg és ültem be a padsorba. Előkészítettem a kellékeket amire netán tán szükségem lehet és hajtottam rá a fejemet a könyv kupacra. Pár másodpercig tarthatott a csukott szemmel végzett relaxációm mikor Harry egy ujját belebökte a bordámba amitől megugrottam. A közeli arcra szórakozottan jelent meg előttem. Szemei szinte világítottak miközben alig látható féloldalas mosollyal pásztázott. Göndör tincsei oldalt az arcába volt fésülve,a többi része kissé feltupírozva meredezett minden felé.

-Csak nem bealudtál?-Mosolygott továbbra is kissé gúnyosan rám. Szem forgatva fordultam felé az egész testemmel és nyitottam szólásra az ajkaimat:

-Nem,nem aludtam.-Ráztam meg a fejemet amin halkan felnevetett. A gyűrűs ujjaival beletúrt a haja fenti részébe miközben száj rágcsálva nézett immáron maga elé.

-Ma nem tudok menni a könyvtárba,mond meg Maurának!-Szólalt meg lassan rekedtes hangján az alig érthető brit akcentusával.

-Oh,oké.-Kaptam el róla a fejem,inkább a kezeim közé vettem a készülékemet. Még mindig nem írt Edward. De még is miért várom ennyire az üzenetét? Teljes mértékben beteges a szituáció. Mármint,azt sem tudom ki ő valójában. Lehet bárki. Nem tudom milyen -féle tett vezérelt arra,hogy most én kezdeményezzem a beszélgetést.

'Olivia üzenete: Szia!'

Küldtem el neki az üzenetet, a következő pillanatban fél szemmel láttam ahogyan Harry megmerevedik mellettem. Nem mozdítva a fejét préselte szorosan egymásnak az ajkait. Sajnos erre nem vesztegethettem több időt,ugyan is a dékán már megkezdte a diavetítést.