Mr. Tomlinson's little daughter /Befejezett/

3.fejezet

Sziasztok!
Tudom kicsit késő van, de lelkes komentjeitek miatt megjött a kedvem, hogy kitegyem az új részt! ;) <3
Kellemes olvasást! :*
xxxEsztyTomlinson

-Megérkeztünk!-hallok meg egy rekedtes hangot, mire kipattannak szemeim. Kell pár másodperc míg minden eszembe jut, és tudom hol vagyok. A hang pedig Mr. Tomlinson-hoz tartozott, aki felettem állt alvó lányával az ölében.

-Rendben.-bólintok, majd kinyújtóztatom végtagjaim. Ők elmentek, én pedig követtem őket.

A repülőről leszállva világosság fogadott. Hát persze, a telefonom órájára pillantottam, mert az magától átállítódott. Még csak fél hat van, és még nem sötétedik. Ahogy elnéztem öt fős társaságunkba, csak nekem voltak csomagjaim, amiket Ken segített kivinni a parkolóig, ahol egy fekete BMW várt ránk. Azt a! A vezető ülésben természetesen Ken foglalt helyet, mellette pedig Mr. Tomlinson. Mi hárman lányok maradtunk hátul. Lizzy még mindig nem ébredt fel, sőt ahogy a kocsi elindult, mintha még jobban álomba merült volna. Kíváncsi vagyok miért kellett ideutaznunk, és miért kell egy ilyen pici lányt is magával rángatnia, mert ez nem úgy néz ki, mintha egy családi nyaralás lenne. Ken rutinosan közlekedett, így hamar odaértünk, ahová kell, gondolom. Ez a ház kisebbnek tűnt, mint a londoni. Persze itt se maradhattak el a hatalmas üvegablakok. Kinek van ideje ezeket tisztítani? A fehér kerítés mögött egy kissé kacskaringós út vezetett a lépcsőhöz. Az itteni kertben nem tűnt minden olyan tökéletesnek, mint a másikban. Ez inkább tűnt úgy, mint egy rendes családi ház kertje, ahol néha az asszony kimegy a kertbe és ültet valamit. A verandán egy hintaágy állt magányosan, csak kisebb széllöketek adtak neki mozgást.

Mr. Tomlinson kinyitotta az autó a felőli oldalának ajtaját, ahol én ültem. Egy pillanatra azt hittem, hogy megjött a jó modorra, de eszembe jutott a mellettem szuszogó kislány, így gyors kipattantam, hogy őt is kivehesse, majd kezében hozza. Samatha ment előre, kezében egy kulcsot lóbálva. A ház belülről is hétköznapinak tűnt. Egy kisebb előtérbe értünk be, ahol a kabátakasztó és cipős szekrény üresen áll. A munkaadóm a kislányával együtt elindult fel az emeletre. Gondolom a szobák fent vannak, mert az alsó szinten körül nézve csak a nappalit, konyhát és étkezőt találtam. Samatha a konyhába ment, míg Ken a ház mellett lévő garázsba. A csomagjaim a kocsiban maradtak, így kimentem értük. Csak egy gond volt, a bőrönddel az oldalamon álltam lent a lépcső előtt, és néztem felfelé. Ez nagyon meredek! Így is enyhe tériszonyom van, szóval örülök, ha simán feljuttok, nemhogy egy bazi nehéz pakkal, ami tuti visszahúz, bukfencezek egyet és kitöröm a nyakam! Kösz nem, inkább lent alszok.

-Mit tett ellened az a lépcső?-hallottam meg egy szórakozott hangot a hátam mögül.

-Túl meredek, és félek, hogy leesek.

-És ezért kell úgy nézni rá, mint egy gyilkosra.-kuncog fel halkan. Most hallom először nevetni, még ha picit is, de gyönyörű, ahogy azon a rekedtes, de magas hangján nevet. Többször csinálhatná.-Gyere segítek!-fogta meg a bőröndöm, és elindult vele az emelet felé. Remegő lábakkal indultam utána, és erősen kapaszkodtam a korlátba. Persze a félelmem mellett nagyon is feltűnt, ahogy Mr. Tomlinson karján lévő izmok megfeszülnek a nehéz súly alatt. Az emeleten egy hosszú folyosó található, ahonnan három ajtó nyílik. Mindegyik más színű. A rózsaszín ajtón cirádás betűkkel áll az Elizabeth név. A fehér ajtón csak egy papírpillangó repdes, és a barna ajtón nincs semmi. A fehérbe nyit be, ami a rózsaszín mellett van, és a barnával szemközt. -Ez lesz az itteni szobád.-mondja. -Nyugodtan díszítheted, ha szeretnéd.-teszi még hozzá, majd gyorsan távozik.

Körül nézek a fehérre festett falak közrezárt szobájában. Csak egy szépen megágyazott franciaágy, íróasztal és nagy, tükrös szekrény található benne. Először is felcsapom a bőröndöm tetejét, és az abban lévő ruháimat pakolom ki. Nem hoztam annyi mindent két hétre, így a szekrényben csak két polcot foglalt el. Az íróasztalra kitettem két könyvet, amit hoztam magammal. Persze nem azért, hogy munka helyett olvassak, de esténként szeretek elmerülni egy jó történtbe. Mikor ezekkel végeztem, az ágyon ülve küldtem egy SMS-t anyának, hogy rendben megérkeztem. Aztán mivel Lizzy még az igazak álmát aludta, lementem, hogy a konyhába boldogítsam Samatha-t.

-Segítsek valamit?-kérdeztem tőle, ahogy beléptem a helyiségbe.

Kedvesen elmosolyodott, és elővett az egyik fiókból még egy virágmintás konyhakötényt, amilyet ő is visel, és felém nyújtotta. A nyakamba akasztottam, és hátul megkötöttem, majd átvettem a kést a kezéből és elkezdtem a sárgarépát felkarikázni a levesbe. Samantha egy tálat vett elő, és a hűtőből meg az egyik szekrényből a hozzávalókat.

-Jól érzed magad, kedvesem?-törte meg a csendet.

-Még csak ez az első napom - nevetek fel kicsit.-De jól érzem magam. Lizzy nagyon aranyos kislány, és okos is a korához képest.

- Igen ő egy kis tündér.-ért egyet velem.-Még csak egy éve, hogy Alice eltávozott.-halkítja le a hangját. Tudom, hogy most jönnek azok a bizalmas információk, amik érdekelnek, mint egy rossz pletykás asszonyt. De ha csak így tudok meg többet? -Alice-nek a családja volt a mindene, főleg a kislánya. Körülbelül egy évvel ezelőtt történt, hogy épp egy üzleti tárgyalásról vezetett haza, de a vihar miatt csúsztak az utak, és rossz volt a közlekedés. Sajnos Alice hiába vigyázott, egy kamionos már nem, és megcsúszva átment a másik sávba egyenesen Alice kocsijába. A helyszínen életét vesztette.-hallatszik Samatha hangján, hogy sír. Biztos közeli kapcsolatban volt vele ő is. Jól sejtettem, mert a szeméhez nyúlt, és óvatosan elmorzsolta könnycseppjeit. Éreztem, hogy itt még nincs vége. -Kicsivel több mint egy éve elveszítettünk egy remek feleségét és anyukát egy személyben, Isten nyugosztalja.-nézet fel a plafonra, mint ha csak valóban az égre nézne és imádkozna.-Bár idősebb volt Mr. Tomlinson-nál, mégis nagyon fiatalon ment el.-miért, hány év korkülönbség van kettejük közt?- Alice jövő héten töltené a 32 életévét. Mr. Tomlinson pedig karácsonykor lesz 29. -válaszolta, mintha csak a gondolataimba olvasna.-Nagyon szerelmesek voltak, és bár évekig próbálkoztak a gyerekprojekttel, sose jött össze. Mint kiderült Alice meddő volt. Aztán három évvel később megtörtént a csoda. Megszületett Lizzy, nagyon örültek neki. A kislányuk az ő csodájuk. -csuklott el a hangja a végére.

Mivel egyszerűen nem találtam szavakat, amivel lehet reagálni erre a történetre, és Samantha ezt megértette, ezért folytattuk tovább a konyhai tevékenykedést. Most már értem, hogy miért mondják azt az emberek, hogy Mr. Tomlinson megváltozott a felesége halála után. Kinek nem fájna az, ha elveszti a szerelmét, főleg ilyen fiatalon? Érdekes viszont, hogy a pletykák inkább rossz indulatúnak tűntek. Igaz, hogy nem valami kedves a stílusa, de én egy órával ezelőtt láttam őt mosolyogni. Látszik, hogy magába zárkózót, és talán Alice emléke miatt viselkedik így a lányával is.

A kellemes csendbe a csengő éles hangja hasít bele. Samantha leteszi a kezében lévő fakanalat, és megy ajtót nyitni.

-Jöjjön csak beljebb...-hallom kedves hangját.