Mr. Tomlinson's little daughter /Befejezett/

23. fejezet

Sziasztok!
Igen, tudom, több mint egy hete nem volt rész. Nagyon sajnálom. :( A hetem egy napja nagyon izgalmasra sikeredett, és még mindig azt emésztem. ;)
Remélem azért még itt vagytok, és kíváncsiak vagytok a történet folytatására. :)
Kellemes olvasást! <3
xxxEsztyTomlinson

Katherine Cox

A napok hihetetlen gyorsasággal teltek. Elérkezett az idő, hogy Louis családja haza menjen Doncaster-be. Nagyon megkedveltem őket az utóbbi napokban. Jay és Lottie remek beszélgető társak, és a kisgyerekek is édesek. Sőt a vásárlós napunk is összejött, csak Nicole mellett Lotts is velünk tartott. Remek csajos napunk volt.

Harry nem jelentkezett az SMS-ek óta, és Louis se tett semmilyen lépést a csók óta. Sokat gondolkoztam a dolgokon, és először is le kellett magamba tisztáznom azt, hogy melyiküket szeretem igazán. Vagy hogy szerelem ez, amit iránta érzek, és nemcsak valamiféle fellángolás. Aztán arra az állásra jutottam, hogy mindkettőjüket másért szeretem. Lehetséges ez? Legalább annyira, mint az első látásra szerelem? Vagy lehetetlen? Nem tudom, hogy kihez tudnék fordulni tanácsért ezzel kapcsolatban. Anya? Bár ő kell, hogy az egyik nagy főbizalmasom legyen, de sose beszéltem meg vele ilyeneket. Nicole? Ő talán tud valamit ebben a témában, hisz ő is a főnökébe szeretett bele. Vele kéne beszélnem. Vagy mondjam el Louis-nak, hogy nem haragszok a csók miatt? Vagy írjak Harry-nek, hogy átgondoltam a dolgokat?

-Katy!-nyit be a szobámba Jay.

Feljebb tornászom magam az ágyon, és helyet csinálok, hogy ő is elférjen, mivel felém tartott mozdulataiból tudtam, hogy ez a célja.
Már utazáshoz kényelmes ruhát visel, és a haját is copfba kötötte. Nagyon csinos, mégha az évek el is szaladtak felette, és hét gyermeket nevelt/nevel fel. Rossz érzés fog el, ha arra gondolok, hogy nekem ez talán sose fog megadatni. Hisz ha úgy alakulnak a dolgok, akkor Lizzy-vel se lehetek a felnőtt életének megkezdésekor.

-Mikor indultok?-kérdeztem, ahogy leült mellém.

-Még egy másfél óra biztos. Elvileg a fiúk neki álltak bepakolni a kocsikba a cuccokat, gyakorlatilag az előbb, amikor jöttem fel, akkor a nappaliban Xbox-oztak.-mindketten felnevettünk. Hát igen, ha a férfiakon múlik, akkor örülnek, ha este elindulnak. Látom rajta, hogy szeretne még valamit mondani, így türelmesen várok.-Nagyon köszönöm, hogy itt vagy neki.

-Oh, én örülök, hogy megkaptam az állást, és így megismertem Lizzy-t.-terült el egy hatalmas mosoly az arcomon, ahogy a kislányra gondoltam.

-Én most Louis-ra értettem.-az arcomról lehervadt a mosoly, és értetlenül néztem rá.-Teljesen megváltozott mióta itt vagy. Ebben az egy évben minket is eltaszított magától, nemcsak a lányát. Nem engedte, hogy segítsek neki, mert nagyon makacs.-kuncog fel kicsit.-De te visszahoztad a régi Louis-t. Illetve még nem teljesen, de remélem hamarosan olyan lesz, mint aki Alice-el volt.-szorította meg a kezem, amit beszéde közben sajátjai közé fogott.

Még mindig nem értem. Honnan veszi, hogy Louis pont miattam kezdett el jobban lenni? Tudom, hogy szeret, hisz hallottam a két saját fülemmel, de...én még mindig nem értem, hogy miért? És miért titkolja előlem? De ha elém is állna, és bevallaná, mit mondanék?

                                  ***

Harry Styles

Öt napja semmi hír róla. Megkaphatta a virágokat? És ha igen, ennyire nem érdeklem már, hogy nem is reagál rá semmit? Azt mondta időre van szüksége. De mégis mennyire? Na, ezért nem volt nekem és valószínűleg nem is lesz normális kapcsolatom, mert nem értem meg a nőket. Olyan bonyolultak...ha azt mondják, hogy igen, az lehet nem is, ha azt mondják nem, az lehet igen, a talán a legkiborítobb, mert ott aztán végképp nem vágom mi van!

Két nő van az életemben, akit nagyon szeretek, ők az anyukám és a nővérem. Mert velük nem kell ilyen fárasztó köröket futnom. Ha megkérdezem, hogy "Kérsz csokit?" akkor egyértelmű igen a válasz.

Anya is rágja most már a fülemet, hogy mikor viszem megint ebédre vagy vacsorára Katy-t. Őket nem avattam be, ebbe az egészbe. Még Alice-ről sem tudnak, de lassan ideje lenne elmondanom nekik. De előtte még vissza kell szeretnem Kat-et. Holnap el is megyek.

                                  ***

Katherine Cox

Másnap reggel kicsit fáradtan keltem, hisz késő este indultak csak útnak Jay-ék. Aztán még Lizzy-t is nehéz volt elalatatni, mert túlbuzgó lett attól, hogy az apja megígérte neki, hamarosan mi is ellátogatunk Doncaster-be.

De ma korai kelés, hisz iskolába kell mennünk. Tegnap este Louis szólt, hogy nem tud minket elvinni, de megnyugtattam, hogy majd gyaloglunk, hisz októberhez képest még nincs annyira hideg.

-Lizzy!-nyitok be a szobájába, és egy pillanatra elolvadok, ahogy megpillantom milyen édesen alszik. Leülök az ágya szélére, és óvatosan keltegetni kezdem. Nem telik sok időbe, kinyitja kék szemeit, két fordulás, és egy nyújtózkodás után kezd ébredni igazán.

A szekrényéhez lépek, és kiválasztom neki a mai ruháját. Imádja a mesefigurás darabokat, ezért múltkor bővítettem még pár darabbal ruhatárát. Kimegy a mosdóba, és mikor kész lesz szó nélkül el kezd öltözni. Megcsinálom a haját két fonatba, ami mostanában nagyon tetszik neki.

-Éhes vagyok.-mondja lefele menet a konyhába.

-Már itt is van a reggelid, kisbogaram.-teszi elé Sam a tál gabonapelyhet.

Én addig elteszem neki az uzsonnáját a táskába, és egy almát kezdek enni. Még időben vagyunk, ezért leülök az asztalhoz, és megnézem a Facebook-om. Nicole szeret minden hülyeséget megosztani és ezért van egy halom értesítésem. Sőt mostanában inkább Messengeren ír, mint SMS-ben. Például most is, hogy ma nem tudunk együtt menni, mert őket Liam elviszi, utána pedig barátjával mennek valahova. Micsoda titokzatos.

Negyed órával később elindulunk. Eliza útközben az osztálytársairól beszél. Kiderült, hogy a kisgyerekek is tisztában vannak azzal, hogy neki és Luke-nak kik az apukájuk. És ezért csak érdekből akarnak velük barátkozni, de van annyi eszük, és nem hagyják ezt. Jól meg vannak ők ketten, és remélem ez kitart.

-Vigyázz magadra, és légy jó!-adtam puszit az arcára, amit viszonzott, még mielőtt bement volna a hatalmas épületbe.

Megfordultam, hogy elinduljak haza, amikor egy ismerős, fekete Audi állt meg nem messze onnan tőlem. Ahogy sejtettem Harry szállt ki belőle. Hosszú lábait most egy sötétkék, feszülős farmerbe bújtatta, és a szokásos barna csizma. A fekete, mintás ing a hasa közepéig kigombolva, így tökéletes rálátás nyílt a pillangó tetoválására a mellkasán. És mind ezt egy fekete szövetkabáttal. Sármosan beletúrt mindefelé álló göndör hajába, miközben felém tartott. Zöld szemeit napszemüveg takarta, mert miért is ne.

A látványától még mindig remeg a térdem, hisz mégis csak egy olyan pasiról van szó, mint ő. Csak értetlenül pislogtam magam elé, és próbáltam felfogni mit kereshet itt... valószínűleg engem.

-Hello Kat.- villantja meg csábos mosolyát.

-Mit akarsz Harry?-kérdezem kissé gorombán, miután megtalálom a hangom.

-Csak beszélni akarok veled.-néz rám nagy, könyörgő szemekkel, amitől hamar megadom magam.

-Rendben.-sóhajtom.

-Úgy gondoltam elmehetnénk valahová.-néz az autóra.

Megkerülve őt beszállok, majd ő is csatlakozik hozzám. Bekapcsolva az öveket, elindítja a járművet, és nem sokkal később már egy reggeliző mellett parkolunk le.