Mr. Tomlinson's little daughter /Befejezett/

26. fejezet

Sziasztok!
Késői órákban, de itt a rész! :) Remélem még itt vagytok, és szívesen olvassátok. *-*
Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre az egész eddigi történettel kapcsoltban. Nemcsak a jóra, hanem a negatívra is. ;)
Kellemes olvasást! <3
xxxEsztyTomlinson

Katharine Cox

A fellegekben szárnyaltam. Nem hittem volna, hogy ilyen hatalmas boldogság létezik.

-Louis!-kiabáltam fel az emeletre. Még mindig készülődik.-A lányod már tűkön ülve vár téged.-indokoltam meg, hogy miért siessen.

-Bocsi, csak nem találtam a fekete Adidas felsőm.-szaladt le a lépcsőn, és valóban útközben bújt bele.

Mikor végre készen álltunk az ajtóba, ő felkapta a garázs nyitóját az előszoba szekrényről, én pedig meglepetten ránéztem.

-Kocsival megyünk, nem?-indult meg a garázs felé. Jé, nem sűrűn járok erre.

-Miért hány kocsid van még?-ráncoltam értetlenül a szemöldököm.

És ekkor beértünk. Oké, amikor az előbb azt mondtam, hogy nem sűrűn járok erre, azt úgy értettem, hogy még soha. Ha jártam volna itt, akkor tudnám, hogy a csinos kis fekete Audi mellett még másik kettő kocsi van itt.

-Melyiket választod, hercegnő?-elpirultam volna a megszólítóstól, ha nem épp azon ügyködtem volna, hogy levegőt kapjak.-A Range Rover vagy a Porsche?

-A Range Rover.-nyögtem ki nagy nehezen.

-Jó választás.-kacsintott majd vigyorogva kinyitotta az anyósülés felőli ajtót.

Beszálltam, és elcsodálkoztam milyen jó állapotban tartott autó ez is. Becsatoltam magam, mikor Louis is beszállt a vezető ülésbe, és nem sokkal később már a garázsból tolatott ki.

Az utak eléggé forgalmasak voltak, így lassan haladtunk. Legtöbbször az ablakon át kémleltem a várost, de olykor szeretem Louis-n is legeltetni a szemem, főleg hogy most már nem kell szégyellősen elkapnom a tekintettem, ha rajta kap.
Délután nagy részében mosolyog. Sose láttam még ennyit mosolyogni, pedig olvadozni tudok, amikor arcán megjelenek a nevetőráncok, és a szemei összeszűkülnek. Mintha nem is az a Louis lenne már, akit először megismertem. Erről beszélhetett Jay? Ő neki valószínűleg még szembetűnőbb a változás, amit a fián lát.

-Min töröd ennyire a kis buksidat?-zökkentett ki a gondolataimból.

-Gondolkoztam...rajtunk.-mondom őszintén.

Louis lassít majd megáll, amikor a lámpa pirosra vált. Rám néz, egy pillantra látom szemeiben  a kétségbeesést.

-Túl gyors? Vagy...-kérdezte, de a második kérdést már nem tudta feltenni, mert hevesen tiltakozni kezdtem.

-Nem, nem! Azon gondolkoztam, hogy mennyit változtál azóta, hogy először besétáltam az irodádba.

Louis mélyen a szemembe néz, és már nyitja a száját, hogy válaszoljon, de ekkor egy mögöttünk igen türelmetlen sofőr ráfekszik a dudára. Bosszankodik az orra alatt egyet, de elindul. Már visszafordulnék az ablak felé, hogy majd nyugodtabb körülmények közt folytatjuk ezt a beszélgetést, amikor érzem, hogy keze megfogja az enyémet, és összekulcsolva őket az ölébe húzza.

-Volt kiért megváltoznom.-mosolyodik el.-Nem tudnám azt mondani, hogy ugyanolyan vagyok mint mikor még Alice-szel voltam. Mert ez más. Beléd vagyok szerelmes, és melletted is kissé másabb ember lettem, mint mellette voltam.-magyarázza meg.