Mr. Tomlinson's little daughter /Befejezett/

4.fejezet

Sziasztok!

Itt is az új fejezet! ;) Tudom, hogy rossz helyen hagytam abba, de ez már csak ilyen. :D Örülök, hogy ennyire várjátok az új részeket ;) :) Most se felejtsetek el nyomot hagyni magatok után :)

Kellemes olvasást!

xxxEsztyTomlinson

-Jöjjön csak beljebb Mr. Styles!-hallom kedves hangját. Ki lehet az a Mr. Styles. Olyan ismerősen hangzik ez a vezetéknév, de nem tudom honnan. Ő is valami nagy fejes lehet?

Hangos léptek zaja hallatszik, ahogy közelednek. Nem a konyhába jöttek, hanem Samantha a mellettünk lévő nappaliba vezette. Nagyon kíváncsi természetű vagyok, ha valaki még nem tudná, ezért az ajtajához settenkedtem, és bekukucskáltam. A férfi magas, fekete, fehér pöttyös inget visel fekete feszülős csőnadrággal, amiben látszanak hosszú, vékony lábai, amiket néhány nő megirigyelhetne, és hozzá sötét barna bokacsizma. Érdekes összeállítás. Mivel háttal áll nekem, ezért csak göndör fürtjeit látom, amik szerte széjjel állnak feje tetején.

-Nem illik leskelődni.-hallok meg a hátam mögül egy hangot. Azt a bizonyos rekedt hangot. Ijedten ugrok egyet, és hevesen zakatoló szívvel fordulok főnököm felé, aki rajta kapott.

-Elnézést én nem szeretem volna illetlenek tűnni, de...-próbálkoztam megvédeni magam, de leintett. Ez most mit jelent nála?

-Ha ennyire kíváncsi vagy egykori kollégámra akkor bemutatlak neki.-rántott vállat. Mi az hogy egykori kolléga? Ki ő? És mi ez a hirtelen kedvesség?

Elindult, én pedig követtem őt. Figyeltem ahogy a nála jóval magasabb férfihoz lép és a hivatalos kézrázás helyett csak összecsapják az öklöket. Olyan fiatalosan. Samantha eltűnt valahova, így két férfivel maradtam együtt.

-Harry hadd mutassam be Lizzy új bébiszitterét, Katy-t.-állt el előlem Mr. Tomlinson így végre megláthatott engem is, mivel eddig kisebb termetem miatt nem láthatott.-Katy ő itt Harry Styles az ügyvédem, legjobb barátom és tinédzserkori bandatársam.-mutatta be a férfit is. Oh, szóval Mr. Tomlinson-nak van egy nagyon jó barátja, aki úgy néz ki, mint egy Adonisz.

-Örülök, hogy megismerhetlek, Katy.-nyújtotta felém nagy kezét, amiben az enyém elveszett. Hangja mély és rekedt, a beszéde lassú, de egyben megnyugtató és különleges. Most hogy szemben állt velem jobban szemügyre tudtam venni. Valóban magas, nemcsak nálam, de főnökömnél is. Karakteres, férfias arca van, és mélyen ülő smaragdzöld szemei, meggyvörös, vékony ajkai. Az inge nincs nyakig begombolva, ahogy egy ügyvédnek, sőt tökéletes rálátás nyílik mellkasán tekergő fekete tinta kavalkádra. Hosszú, zongorista ujjain gyűrűk virítanak. Ha az utcán találkozók vele, inkább mondom egy modellnek, mint ügyvédnek.

-Én is örülök.-nyögöm ki végül. Vajon mennyire lehetett feltűnő ahogy végig néztem? Csak halkan kuncogott.

-Harry akkor feljönnél velem, hogy megbeszéljük a dolgokat.-szólalt meg újra Mr. Tomlinson, akiről el is feledkeztem. Ahogy elindultak a lépcső felé, onnan halk dobogás hallatszott.

-Apuci!-nem láttam Lizzy arcát, de a hang alapján sejtettem, hogy örül apjának.-Játszol velem?-kérdezte reménykedve.

-Nem, majd Katy játszik veled.-válaszolt ellenségesen, majd lányát kikerülve felmentek az emeletre.

Mire a lépcsőhöz értem, hogy megvigasztaljam a kislányt, hogy majd én játszók vele, addigra visszafutott, és valószínűleg a szobájának ajtaja csapódott be. Rögtön utána siettem, de az ajtó előtt megálltam, és bekopogtam. Nem jött válasz, de nem akartam tovább kint állni, így beléptem a csupa rózsaszín és fehér szobába. Egy hercegnő szobájával felért az övé. Az egyik oldalon egy nagy ágy állt, amit rózsaszín takaró és párna huzat tarkított, és milliónyi plüssállat. Fölötte egy polc, amin mindenféle mesekönyv állt, de porosnak tűntek, mintha rég nem értek volna hozzájuk. A másik oldalon egy hosszú, tükrös, fehér szekrény, amiben biztos sok csinos, kislányos ruha van. A szoba többi részében játékok hevertek, és abból se az olcsóbbik fajta.
Lizzy szőkésbarna hajának tincsei a takarója alól lógtak ki. A kis teste is alatta remegett a sírástól. Óvatosan oda léptem és leültem az ágya szélére.

-Lizzy.-szólítottam meg halkan. Még mindig nem bújt ki a fedezéke alól, de a keserves sírás abbamaradt. Mélyet sóhajtottam. Még egy napja se dolgozom itt, de ezt a helyzetet nem nehéz átlátni, és legszívesebben már most beolvasnék a főnökömnek. De nem teszem, mert nem ítélkezek. Biztos neki is meg van az oka arra, hogy rosszul viselje a felesége elvesztését, de nem így kéne megoldani.-Szeretnéd, hogy játsszak veled?

-Nem, én azt akarom, hogy apa játsszon velem.-jött a hisztis válasz.
A karórámra pillantottam, miszerint este fél hét van. Ha idáig aludt, akkor most már nem fog. Ez a hülye időeltolódás.

-Akkor mit szeretnél csinálni, amihez én is jó vagyok?-kérdeztem. Mivel én vagyok az akinek vigyáznia kell rá, és ő nem fog aludni, ezért valahogy le kell kötnöm, és ha már az apját nem tudom mellé láncolni, el kell érnem, hogy velem is beérje.

-Beszélgetsz velem?-bújt ki a takaró alól. Érdekes kérés egy öt éves kislánytól. Egy vele egyidős folyton a másokkal való játszáson és mesefilmeken gondolkodna, de Lizzy-nek nem. Ő elvesztette az anyukáját, és az apukája is próbálja magától eltaszítani.

-Miről akarsz beszélgetni?

-Mesélj nekem valamit a te gyerekkorodról.-nézett rám boci szemekkel.

Meglepetten néztem rá, hisz nem erre számítottam. Mit is mesélhetnék az én gyerekkoromról egy ilyen pici lánynak? Akkoriban még annyira más volt minden. Persze én se vagyok olyan idős.

-Hát én gyerekként nagyon szeretem a bátyámmal játszani.-kezdtem.

-Neked van nagy tesód?-kerekedtek el szemei. Bólintottam. Igen Adam az én nagy tesóm, de sajnos mostanában nem találkozhatunk olyan sokszor, mert ő Franciaországba alapított családot.-Nekem miért nincs nagy tesóm?

Halkan felkuncogtam. Már amikor óvodába dolgoztam is sokat nevettem az ilyen fajta kérdéseken.

-Mert majd te leszel nagy tesó.-csak ennyit mondtam, hisz ez az igazság. Előfordulhat hogy Mr. Tomlinson egy nap megbékél felesége halálával és tovább lép, akár új gyerek is lehet a családban. Lehetséges hogy már most próbálkozik? Nem hiszem.

-Anyának is van egy nővére.-motyogta Lizzy.-Mióta anya elment azóta nem is találkoztam vele.-szomorodott el még jobban a hangja.

Nem tudtam erre mit mondani, ezért csak finoman kisimítottam egy tincset a hajából, és puha arcocskáját simogattam. Mintha csak pár centivel is, de közelebb húzódott volna.