Mr. Tomlinson's little daughter /Befejezett/

12. fejezet

Sziasztok!
Itt is az új rész, bár kicsit lehet függő vége van...ki hogy érzi. :)
Ma olyan meglepetés ért engem, hogy még csak a 12. fejezet kerül most ki, de a szavazatok száma már 400 felett van! *-* It's incredible! <3 Nagyon örülök és hálás vagyok, hogy így tetszik Nektek ez a történet is! *-* :) És a komenteket is nagyon köszönöm, mert igaz nem válaszolok mindig rájuk, de olvasom őket, és van amikor bekönnyeznek a szemeim, mert annyira aranyos Tőletek, hogy ha csak pár szót is, de írtok valamit, amivel engem jobb kedvre derítettek! <3 <3 <3
Kellemes olvasást! :*
xxxEsztyTomlinson

Katherine Cox

Reggel kissé fáradtan keltem, de mivel most is munkába vagyok, nem fetrenghetek az ágyba és lustálkodhatok. Hamar összekaptam magam, és lementem a konyhába. Ahol elég meglepő látvány fogadott. Mr. Tomlinson és Lizzy együtt étkeztek, még meglepőbb hogy a férfi mosolygott! Olyan idilli pillanatnak tűnt, hogy meg is torpantam egy pillanatra, mert féltem tönkretenni. De amikor találkozott a tekintettünk ez a felhőtlen pillantás beborult és mintha egy kis harag is megcsillant volna benne.

-Jó reggelt!-eszméltem fel, és egy nyújtózkodást és ásítást mímelve sétáltam be a helyiségbe.

-Csak nem hosszú volt az este?-jött a gúnyos válasz. Kitől mástól mint a főnökömtől.

Rosszul esett, hogy így viselkedik, de valahol megértettem a viselkedését. Hisz az új alkalmazottja találkozgat a legjobb barátjával. Mit kéne ilyenkor gondolnia? Bár nem hiszem, hogy több köze lenne hozzá azon kívül, hogy mindkettőnket ismer. Vagy akkor is így viselkedne, ha egy ismeretlen férfivel jöttem volna jól ki?

-Köszönöm, nagyon jól telt!-válaszoltam végül magabiztosan, mert ez az igazság. Közben merítettem magamnak is az elkészített ételből.-Nem úgy volt, hogy ma nem lesz Sam?-utaltam arra, hogy kész étel van, ami Samantha feladata, de ő ma elutazott a lányához.

-Én csináltam.-húzta ki magát büszkén most ő. Hmm..ki gondolta volna, hogy ilyenre is képes?

-Nem néz ki rosszul.-igazából nagyon gusztusosan néz ki, és nem is rosszból mondtam, csak húzni akarom az agyát, mert kíváncsi vagyok hogy reagál.

Ha belemegy a játékba, akkor még egy pont szólna amellett, hogy ő valójában egy jó ember, csak rejtegeti. Néha nem is gondolná az ember, hogy egy elejtett mondat, reakció mennyi mindent elárulhat.

-Nem fogsz belehalni, csak mert én csináltam.-kuncogott.

Tényleg többször kéne, hogy nevesen és egyből másként ítélnék meg őt az emberek. Tegnap este Harry-vel beszélgetve megtudtam, hogy Mr. Tomlinson nem rossz ember, sőt Hazza állítása szerint nagyon is jó, csak Alice óta nem találta meg azt a személyt, aki újra életet lehelne belé. Szerinte Louis viccesebb mint ő. Louis...Tegnap annyiszor hallottam Harry szájából ezt a gyönyörű, francia származású nevet, hogy azóta magamban is mindig így gondolok rá. Csak nehogy véletlenül is a keresztnevén szólítsam. De nem is értem miért jó az, ha megáztatja magát. Én utálom, ha valaki magáz engem, még ha fiatalabb is nálam. De akkor ebbe nem vagyunk egyformák.

-Épp elmondtam Eliza-nak, hogy iskolába fog járni.-töri meg a csendet.

Meglepődve nézek rá, hisz este még a hír bejelentése után se tűnt túl lelkesnek érte. Lehet, hogy belátta mégse rossz ötlet? Mindenesetre én örülök neki. Előfordulhat, hogy már ez is egy előre lépés ahhoz, hogy a kapcsolatuk javuljon. Reménykedek benne.

-És örülsz neki, Lizzy?-kérdeztem a kislányt, megsimogatva piros pozsgás arcát.

-Ott vannak más gyerekek is, ugye?-csillant fel a szeme.