Mr. Tomlinson's little daughter /Befejezett/

19. fejezet

Sziasztok!
Tudom, meglepő, hogy hétfő, és új rész, de na...nem bírtam már várni. *-*
Remélem nektek is tetszeni fog. :) Illetve a vége annyira nem :/ :D
Kellemes olvasást! <3
xxxEsztyTomlinson

Louis Tomlinson

Lehunyt szemekkel szívtam be mélyen és fújtam ki a levegőt. Próbáltam lenyugodni. Nem is tudom utoljára kivel és mikor beszéltem így. Mármint, hogy ennyire kitárulkoztam. Hát nem mostanában. Katy-nek se terveztem elmondani ezeket a dolgokat, de egyszerűen csak kitört belőlem. Nem bírtam már magamba hordozni.

Apró kezek érintését éreztem meg először a hátamon, ahogy fel-le simítja végig, majd egy másik kezet, ami a kezeimet feszegette le az arcomról. Védtelenek éreztem magam, ahogy kék szemeibe néztem. Csak egyetlen kérdésével sikerült lerombolnia a falaimat...remélem nem most akar elhagyni.

-Segítek.-csak ennyit mondott. Nem tudtam mire érti pontosan, de sejtettem.

Sóhajtottam, és nem törődve már semmivel kitártam a karjaimat és magamhoz húzva körbefontam az ölelésembe zárva. Eper illatú hajába fúrtam arcomat, és igyekeztem minden pillanatát megörökíteni ennek az idilli helyzetnek. Ahogy összesimulunk, még ebbe a kényelmetlen pózban is, és ő a nyakamba temeti arcát, és lehelete csiklandozz.

Sajnos ennek is vége szakadt...elég hamar. Elhúzódott tőlem, és megigazítva haját, felállt és mire észbe kaptam kiment. Itt hagyott. Mit is gondoltam?-szidom magam. Neki ott van Harry, és biztos nagyon szereti őt. Miért akarok én közéjük állni? Miért nem keresek inkább valaki mást? Mert nekem Katy kell!
Én is elhagyom a szobát, a helyet, ahol pár perccel ezelőtt a szívembe a szerelem költözött be. Eddig csak bérelte.

Nem indulok a keresésére, hanem a saját hálómba veszem az irányt. Onnan az erkélyre, ami innen nyílik. De előtte még felmarkolom az éjjeli szekrényen pihenő cigis dobozom, és rajta az öngyújtót. Ilyenkor ez tud a legjobban segíteni, már évek óta. Sőt már azelőtt rabja voltam, hogy Alice-szel találkoztam volna. Hát igen a "híres" élet ezt teszi az emberrel.

Két szál után abbahagyom. A szekrényemből előveszek tiszta ruhákat, és elmegyek lezuhanyozni. Beállítom kellemes hőmérsékletűre a vizet, és alá állva, hagyom hogy ellazítsa izmaim, és kiszálljon belőlem minden feszültség. Nem tudom mennyi időt tölthettem el, de a hajamat is megmostam. Felöltöztem, és gondoltam benézek Lizzy szobájába, mert ott játszottak legutoljára.
Kopogás nélkül nyitok be. Lizzy és a kis tesóim valóban itt vannak, de a lányom épp Katy-t öleli. Pillanatok alatt felmérem a helyzetet. Nem csak azt, hogy Katy jobban szereti ölelgetni őt, mint engem, hanem azt is, hogy milyen ruhában van. Egy kivágottabb, piros, flitteres top, szűk, fekete farmer, és a felső színével azonos magas sarkú. Dögös! De ez azt jelenti, hogy elmegy...valószínűleg Harry-vel.

-De ugye haza jössz?-kérdezi nagyra nyílt szemekkel Liz.

-Persze. Mindig ide fogok visszajönni.-simítja a füle mögé az egyik elkoszolódott hajszálat. -Segítek apának és neked is.

-De utána is maradsz, ugye?-remegnek meg kicsi ajkai.

Katy nem válaszol rögtön. Magamban azért fohászkodok, hogy egyértelműen kijelentse, hogy igen marad, míg a másik részem kíváncsi, hogy milyen választ ad erre.

-Ezt majd megbeszéljük. Most sipirc aludni!-mutat az ágyra, ahol a két nagyobb már félálomban pislog.

Még mielőtt Katy megfordulhatna, és észrevehetne, becsukom az ajtót, és sietősen távozok. Nem akarom, hogy tudja hallottam a beszélgetésük. De hallom újra csukódni az ajtót, így sejtem, hogy ezt a beszélgetést nem úszom meg.