Mr. Tomlinson's little daughter /Befejezett/

11. fejezet

Sziasztok!
Itt is az új fejezet, kicsit hosszabb, mint eddig! Remélem tetszeni fog....a történések ellenére is. :) Lesz még ez máshogy is...talán ;)
Nézetek be a másik történetembe is, a Tomlinson family-be. ;) Kis önreklám...néha belefér. :'D
Kellemes olvasást! <3
xxxEsztyTomlinson

Katherine Cox

Örömmel tekintettem végig magamon, és fordultam kettőt a tükör előtt. Végre megtaláltam a tökéletes ruhát. El is felejtettem, hogy nekem ilyen gyönyörű darabom is van. Igazából semmi extra nincs benne, mert fekete egybe ruha, végig csipkével fedve. Derékig feszülős, onnantól a térdemig bő. Hozzá egy sima fekete magassarkú cipőt vettem, és reménykedem, hogy nem fogok benne hanyatt esni. Kiegészítőként egy fehér pötty fülbevalót választottam hozzáillő nyaklánccal. Hajamba két oldalt egy-egy tincsnyi fonást tettem. A sminkemet is csak enyhén csináltam meg.

Az órára néztem miszerint háromnegyed hét. Ez az maradt még negyed órám, hogy benézek Lizzy-hez. Óvatosan lépek be az ajtón, de ezzel felhagyok, amikor meglátom, hogy nem alszik, hanem az ágyán csücsül, és egy Barbie baba hajával játszik.

-Szia Tündérke!-köszönök neki, majd leülök mellé az ágyra.-Te miért nem alszol még?-kérdezem, miközben lágyan megcirógatom arcát.

-Ugye nem mész el örökre Harry bácsival?-néz rám rémült tekintettel. Hangja megremeg, és szipog is.

Egy pillanat alatt magamhoz ölelem őt, Lizzy pedig a vállamba fúrja fejét. Hátát simogatóm gyengéden.

-Nem kell félned. Visszajövök hozzád. Harry bácsival csak randizunk. Előfordulhat, hogy ezután többet lesz velünk, de nem hagylak el, amíg apukád arra nem kér.

Nem válaszol semmit, csak szorosabban bújik hozzám. Továbbra is nyugtatom őt, majd már csak az tűnik fel, ahogy egyenletesen lélegzik. Lefektettem Lizzy kicsi testét, betakarom, puszit nyomva homlokára hagyom magára.

Visszamegyek még a szobámba a kis táskámért és egy vékony kabátért. A lépcsőn lefelé menet, végig Harry-n tartom a tekintettem, de bizsergek attól, ahogy tudom Mr. Tomlinson is engem néz nem is akárhogy. De nem akarok róla tudomást venni, így egyből Harry-hez lépek. Egy udvarias arcra puszival üdvözöl, amitől tudom, hogy elpirulok. Végig nézek ruházatán, és örömmel észlelem, hogy fehér inge hanyagon ki van gombolva felül, és így kivillannak tetkói. Rajta egy fekete zakó, és hozzá ugyanolyan színű farmernadrág, és persze az elmaradhatatlan csizma. Imádom Harry stílusát! Göndör fürtjei kuszán álltak szerteszéjjel, de iszonyat vonzón állt ez is neki.

-Mikorra hozzam haza a kislányt, apuci?-kérdezi tréfálkozva Harry Mr. Tomlinson-tól. Apró mosolyra húzom a számat, mert bár saját állítása szerint nincs humora, szerintem igenis van.

A főnököm pillantása elsötétedik, én meg gyorsan végig gondolom mi az amivel megsérthettük őt, de nem jut eszembe semmi olyan az elmúlt percekből.

-Majd jövök.-mentem meg a válaszadástól.-Valószínűleg Lizzy nem fog reggel sokáig aludni, mert most korán aludt el. Nem tudom mikor fogok hazaérni, vagy felkelni, ezért Mr. Tomlinson megkérném, hogy addig is vigyázzon a lányára.-az arcán felháborodottság jelenik meg. Tudtam, hogy így fog reagálni, de muszáj volt ezt a megjegyzést elengednem, mert különben sosem érnénk el odáig, hogy tegyen valamit, és el kell gondolkodnia neki is ezeken a dolgokon.

-Persze, persze.-bólogat hevesen, és látszik, hogy a francba kíván már minket.

Harry sem tétovázik, kezeinket összefűzve lépünk ki az ajtón, ami hangos csattanással záródik be mögöttünk. Csendesen felkuncogunk ezen, miközben udvariasan kinyitja előttem a fekete Audijának az anyósülés felőli ajtót. Kedvesen mosolyogva beszállok, és egyből megcsapja orromat Harry-hez tartozó jellegzetes illatfelhő. Megvárom amíg bemászik a volán mögé, majd gyújtásba rakva a kocsit lassan elindulunk.