Mr. Tomlinson's little daughter /Befejezett/

13. fejezet

Sziasztok! :)
Tudom kicsit késő van, de itt az új rész! *-* Ma/tegnap Louis-ban gazdag napunk volt! <3 Az én szívem már nem bírta tovább és kipurcant közben, de szerintem megértettetek, főleg ha hasonló cipőben jártok. ;) :D <3 <3
Ez most kicsit átlagosabb rész lett, de majd a következőben kicsit jobban beindulnak az események. :)
Kellemes olvasást! <3
xxxEsztyTomlinson

Katherine Cox

Eltelt az augusztus. Lizzy holnap kezdi az iskolát. Mr. Tomlinson és én fogjuk első nap elkísérni. Pár napja elmentem, hogy felmérjem milyen iskola is ez. Nem kellett csalódnom, mert remek.

Lizzy-vel már nagyon jól összeszoktunk, és nagyon örülök ennek. Mr. Tomlinson is kezd nyitottabb lenni, és több időt tölteni a lányával, de még mindig bizonytalan a kapcsolatuk. Vajon az én hatásomra lehet hogy javul?

Harry-vel elég komolyra fordult a köztünk lévő dolog. Már több randira is elhívott, és remekül éreztem magam. Azt mondta szeretne valamikor a közeljövőben bemutatni a családjának. Kicsit beparáztam, pedig nem most történne meg velem először, hogy a párom bemutat családtagjainak. Most jelenleg Amerikában tartózkodik, de hamarosan visszajön.

-Lizzy!-nyitok be a kislány szobájába. A babaházával játszik.-Nincs kedved elmenni a játszótérre?-gondoltam még ki kéne élvezni a nyári londoni jó időt.

-Szeretnék.-ugrott fel, hogy a szekrényéhez fusson. Mellé léptem, hogy segítsek kiválasztani a ruhát, ami erre az alkalomra kell.

Mikor felvette Jégvarázsos pólóját, és kék cicanadrágját, majd haját egy sima lófarokba kötöttem, késznek nyilvánítva vágtatott le a lépcsőn.

Mire utolértem Lizzy apukája előtt állt, és mutogatta neki a pólóján lévő alakokat.

-Nézd apuci! Emlékszel rá? Ő volt Olaf, tuudood!-bök a hóemberre.

Múltkor ezt a filmet néztük meg, és utána Lizzy mindenképp szeretett volna egy ilyen felsőt, mert nem rég egy kislányon is látott a városban sétálva. Meglepő módon másnap Louis egy ilyen pólóval jött haza.

-Igen emlékszek rá.-bólogatott hevesen. Vajon azért mondta ezt, mert igaz, vagy csak boldoggá akarta tenni vele lányát?

Kikerülve őket a garázs felé vettem az irányt a homokozó készlet miatt. Bepakoltam egy táskába, mivel gyalog megyünk, ahogy mindig is. Mire visszaértem Lizzy már a cipőjének felvevésével küzdött. Mikor megkérdeztem segítsek-e, nemleges választ kaptam.

-Nem! Én már nagylány vagyok, aki iskolába fog járni.-kérte ki magának, és pökhendin megemelte az orrát.

Szerencsére ezt a kijelentését nem kellett megcáfolnom, mert már amikor idekerültem, akkor tudott ilyesfajta dolgokat. De ezt sem más dadus vagy az apukája tanította meg neki. Elmesélése alapján van, amit még az anyukája. Ennek nagyon örültem.

Szeptemberhez közeledve még mindig melegen sütött a Nap, már amennyire az Londonban lehetséges. Ezért is használtuk még ki ezt, meg persze, hogy a délutánokat nem tanulással töltjük még. Louis megengedte, hogy egyenlőre ne járjon külön tanárhoz, hanem én segítsem a tanulását.

A játszótéren csak egy kisfiú homokozott. Bár kissé vonakodott, de sikerült Lizzy-t meggyőznöm, hogy játszanak együtt a játékaival, mert a vele egyidősnek tűnő fiúcska nem rendelkezett ilyennel, és csak a kezeivel alkotott magának. Leültem egy közeli padra, hogy szemmel tartsam őket, hátha kitör a háború. Nem sokkal később egy talán nálam pár évvel idősebb lány csatlakozott hozzám.