Mr. Tomlinson's little daughter /Befejezett/

28. fejezet

Sziasztok!
Szégyen fejemre! Késve hozom a részt, rövidebb is a megszokottnál, és véleményem szerint nem is a legjobb. De itt van. :) A következő fejezetet igyekszem időben hozni, és eseménydúsabbá is tenni.
Köszönöm szépen a hozzászólásokat, nagyon szeretem őket olvasni! <3
Kellemes olvasást! <3
xxxEsztyTomlinson

Katherine Cox

Felfogni se volt időm, olyan hirtelen történt az egész. Az egyik pillanatban még Harry-t hallgattam, a következőben pedig megjelent Louis, és neki rontott Harry-nek, akit szintén váratlanul ért az egész.

-Louis!-kiáltottam fel ijedten, amikor már a másodszor akart behúzni egyet Harry-nek. De végül erőtlenül engedte le kezét.

-Hogy teheted?-ordította Louis Harry arcába, miközben mindkettőjük szemei könnyektől csillogtak. -Annyira szeretem őt.

-Szerinted én nem?-köpte a szavakat Harry.-Most is olyan önző vagy, mint mindig.

Nem tudtam, hogy mit tegyek, csak álltam ott, és hallgattam őket. Reméltem, ha így folytatják, akkor meg tudják beszélni, és nem esnek egymásnak újra. Nem tudtam mit gondoljak erről az egészről. Alice, Louis és Harry, egy szerelmi háromszög.

-Sose mondtad, hogy te is szereted.-jegyezte meg Lou.

-Mert talán, akkor is így nekem estél volna?-kérdezett vissza epésen Hazza.

-Helyette inkább próbáltad magadhoz csábítani.

-Mégis téged szeretett igazán.-szomorodott el Harry.

Louis felkelt Harry-ről, és kezét nyújtva felsegítette. Jó látni, hogy így cselekedett, ahelyett, hogy még egyszer megüti. Csak néztek egymás szemébe, és szavak nélkül kommunikáltak. Nem tudtam, hogy mi zajlik, most bennük. De végül Louis megölelte Harry-t, aki szorosan ölelte vissza. Örültem, hogy a barátságuk úgy tűnik megúszta. De mi lesz ezután?

-Bocsánat, hogy neked estem!-kért bocsánatot Louis, miután elváltak.

Harry-n látszott, hogy nem tudja mit mondjon. Meddig hordozta volna ezt magában? Elmondta volna Louis-nak egyszer? Kíváncsi vagyok erre. És ha Lou más körülmények között tudja meg ezt, akkor is így reagált volna? Mondjuk azt se tudom most hogy került ide. Ezt mindenképp megbeszélem vele.

-Nem Lou, én kérek bocsánatot mindenért. Mind azért, amit elkövettem Alice és Katy miatt ellened. Még tartozok egy két vallomással, de szerintem jobb egy napra ez az egy is.-húzta félszeg mosolyra a száját.

Lélegzet visszafojtva vártuk Louis reakcióját.

-Igazad van. Lesz még időnk.-egyezet bele kezét nyújtva.

                                 ***

Két hét telt el az eset óta. Aznap Louis és Harry együtt látogatták meg Alice sírját. Örültem, hogy kezdenek rendbe jönni dolgaik. Jó is volt kellemesen csalódni Louis-ba, hisz én azt hittem ez az egész miatt megint begubózik, de nem így történt. Végre elértem azt, amit már azóta szeretnék, hogy ide jöttem. Louis teljesen megnyílt, és szabadidejét nem az irodájában tölti, hanem a családjával. Játszik és tanul lányával, meghallgatja, hogy mi történt vele az iskolában, amit egyre jobban élvez. Luke és Lizzy legjobb barátok, aminek nagyon örülök. Ugyanis Lou már nem annyira díjazza, hogy lánya fiúval barátkozik. Oh, és ha már Nicole és Liam, hamarosan összeházasodnak. Novemberbe szeretnék tartani, és természetesen mi is a meghívottak listáján szerepelünk.

-Min töröd a kis buksid, Szépségem?-ölelt át hátulról két kar, és ismerős rekedtes hang suttogott a fülembe, amitől libabőr tokától-bokáig.

-Hogy milyen boldog vagyok veletek.-fordultam szembe vele és egy puszit adta az ajkaira. -Jut eszembe a hétvégén meg kell látogatnom a szüleimet, és szeretném, ha ez lenne az az este, amikor bemutatlak titeket Lizzy-vel.

-És hogy szeretnél bemutatni nekik? Mint a főnököd, vagy mint a párod?-kérdezi csibészes mosollyal.

-Hát nem is tudom Mr. Tomlinson. Nem biztos, hogy jó szemmel néznék, ha a főnökömmel feküdnék le.-biggyesztettem le az ajkaim, megjátszva magam. Louis arca elkomorult.-Lou..még jó, hogy a páromként mutatlak be nekik!-böktem meg járulékosan orrát, ezzel neki is mosolyt csalva arcára.

-Annyira felizgat, ha így hívsz.-mondta kéjesen, gyönyörű kék szemeit enyéimbe mélyesztve.

-Lou?-kérdeztem vissza, mert nem értettem, hisz szoktam mostanában így hívni.

-Nem...-válaszolta a szokottnál is rekedtebb hangon.

-Mr. Tomlinson.-mondtam az egyetlen lehetőséget, ami még szóba jöhet. Talált. Apró nyögés szaladt ki vékony ajkai közül. -Enyje, Mr. Tomlinson milyen piszkos gondolatai lehetnek?-kacérkodtam vele, és feltűnően lenéztem ölére. -Segítsek?-kérdeztem ártatlanul.

-Meghálálnám.-kacsintott, és már a kezemet megfogva húzott az emelet felé, amikor Lizzy jött szembe ragyogó mosolyával.

-Katy!-örült meg, még jobban.-Segítened kell. Barbie nem tudja, hogy mit vegyen fel a randira Ken-el!-mondta egyre kétségbeesettebben.

-Már megyek is segíteni.-nyugtattam meg, mire visszaszaladt a szobájába.-Hallod, Barbie nagy bajba van.-engedtem el kezét.

-Hé, és rajtam majd mikor segítesz?-kapta el a csuklóm, mielőtt elmehettem volna.

-Majd ha Barbie elment randizni Ken-el, a lányod, pedig az álmok világába.-incselkedtem.

-Másnéven este.-közölte csalódottan.

                                ***

-Akkor szeretettel várunk titeket apáddal, meg finom ebéddel.-biztosított anya, mikor felhívtam, hogy ezen a hétvégén, szombaton szeretnék menni, és bemutatni a páromat. Nem mondtam el neki, hogy ki az, hiába kérdezősködött. Bár meglepődött, amikor mondtam, hogy hárman megyünk, de végül szó nélkül beleegyezett. Anya tudja, hogy Harry-vel külön mentünk, de azt nem mondtam neki sose, hogy mit érzek Louis iránt. Ellenben emlékszem első szavaira róla, így kezdek tartani ettől az egésztől. De bízom abban, hogy a szüleim megértőek és elfogadóak lesznek. Főleg, hogy Lou az első olyan férfi az életemben, akit elviszek haza, és bemutatóm.
Ő már megtette, bár nem tervezte. De azt igen, hogy hamarosan újra meglátogatjuk Jay-éket, és bemutat úgy nekik, mint a barátnőjét, és nem egy bébiszittert.