Mr. Tomlinson's little daughter /Befejezett/

29. fejezet

Sziasztok!
Itt is az új rész! Időben, és hosszúságban is megfelel, a történését pedig majd Ti eldöntitek. :)
Köszönöm az előző részhez érkezett hozzászólásokat, és csillagokat! <3 *-*
Kellemes olvasást! <3
xxxEsztyTomlinson

Katherine Cox

-Kész vagy?-nyit be a hálószobába Louis érdeklődve.

-Mindjárt.-válaszolom, bár még a cipőmet keresem, csak tudnám hova tettem.

Ideges vagyok és izgulok ilyenkor mindent elfelejtek. Mit fognak a szüleim szólni ehhez? Elfogadják vagy ellene lesznek? És van-e olyan észérvük, ami megrendítheti az elhatározásomat, hogy Louis-t választom. Már végig gondoltam magamba milyen kifogásaik lehetnek, főleg anyukámnak, de egyelőre találtam mindegyikre elfogadható választ.

Végre megtalálom a fekete magas sarkút, ami a többi között volt, milyen meglepő... Belebújok, és a tükörben mégegyszer megnézem magam, hogy minden jó-e, és nem-e hagytam ki valamit. De minden oké.
Két kar fonódik a derekam köré, és a tükörben látom Louis tanácstalan arcát, ahogy állát a vállamon támasztja. Máskor a fejemen szokta, de megemelkedett magasságom miatt nem tudja. Szokatlan, hogy nem olyan magas férfi, mégse olyan zavaró, hisz az én 165 centimmel így se vagyok vele egymagas, esteleg magasabb.

-Mi a baj, Katy?-kérdezi.

Mióta együtt vagyunk ritkán hív keresztnevemen, inkább becézni szokott, ami nagyon édes tőle, és a szívem olykor majd' kiugrik a helyéről. De ha komolyabb téma jön szóba, akkor szokott Katy-nek vagy Kat-nek hívni, mint most is.

-Félek, hogy mit fognak szólni.-mondom ki őszintén. Még nem beszéltem vele erről, így kimondva egy kis darabka kő esik le megkönnyebbülten a szívemről, de tudom, hogy el kéne neki mondanom.-A szüleim bár nagyon kedves emberek, mégis nagyon konzervatívak, és félek, hogy nem nézik jó szemmel a kapcsolatunkat. Emlékszem, hogy amikor eljöttem ide dolgozni anyu mennyire ellenszenvesen beszélt rólad. Remélem, hogy az itt töltött időmről való beszámolok kicsit megváltoztatták véleményét, de anyukám nagyon makacs egy nő személy. És neki sose említettem, hogy mit érzek irántad. Ezért félek, hogy mit fognak reagálni.

Az utolsó szó kimondásával leesett az egész kő a szívemről, ami eddig nyomta. Jól esett ezt elmondani neki.
Lou a tükör segítségével egész végig a szemembe nézett, majd mikor befejeztem szembe fordított magával. Elvesztem a tengerkék íriszekben, amik az enyémbe fúródtak, éreztem, ahogy megnyugszok, a testem ellazul, az eddigi idegesség érzését a teljes szívű szerelem váltja fel.

-Minden rendben lesz.-mondta ki azt az egy mondatot, ami közhelyesen hangzik, mégis reménykedtem benne, és örültem, hogy ő is.

-Apuci, Katy!-nyitott be a szobába Lizzy.

-Elizabeth mit mondtam a kopogásról?-fedte meg Louis. Örülök, hogy végre ki veszi a részét a gyerek nevelésben, de azért nem csak ilyenekkel tehetné meg.

-Jó, de koszos lett a ruhám.-szomorodott el. Mikor lenéztem láttam, hogy valóban egy piros folt van a kék ruháján. Elég feltűnő.

-Mit csináltál, kis csillag?-guggoltam le hozzá, hogy jobban szemügyre vegyem.

-Szép akartam lenni, mint te. De eltört a rúzs.-biggyesztette le ajkait és bűnbánó arccal nézett rám, gondolom az elcsórt és mostanra már törött rúzsom miatt.

-Semmi gond, de egyet jegyezz meg!-böktem meg játékosan az orrát.-Te smink nélkül is egy igazi hercegnő vagy!-mondtam, mire egyből felvidult arca.

                                          ***

Louis leparkolt a járda mellett, és behúzta a kézi féket. Lizzy izgatottan mocorgott a hátsó ülésen, én pedig mély levegőket vettem. A takarós házra pillatva rájöttem, hogy azóta nem voltam itthon, mióta összepakoltam minden cuccomat, és Louis-hoz költöztem. Azóta csak telefonon kerestem őket, amit nagyon bánok. Mindig is úgy terveztem, hogy hamar saját lábra állok, és nem a szüleim nyakán élek, ezért is örültem, amikor megkaptam az állást. De sose akartam őket elhanyagolni, törődni akarok velük, ahogy ők tették évekig velem. De mi van, ha ez az este úgy alakulna, hogy két tűz közé kerülők? Louis vagy a szüleim?
Egy meleg kéz simított végig a combomon, amitől egy mély eddig benntartott levegő szökött ki. Louis-ra néztem, aki megnyugtatóan nézett vissza.

-Mehetünk?-kérdezte.

Bólintottam, és kiszálltunk a kocsiból. Louis ölbe vette Lizzy-t, a másik kezével pedig az enyémet fogta meg, amitől még jobban megnyugodtam. Megnyomtam a csengőt, aminek visszhangja kintre is kihallatszott. Testem ismét meg feszült, amíg vártunk. Kattant a zár, és teljesen meglepődtem. Az ajtó túloldalán nem anyukám állt, sőt nem is apukám, hanem a bátyám, Adam.

-Katy!-húz egyből magához szoros ölelésre, amiért kénytelen vagyok elengedni Louis kezét.

Visszaölelem, és még egy puszit is nyomok az arcára. Olyan régen láttuk már egymást, hisz Franciaország nincs a szomszédban.

-Hogyhogy itthon vagy?-kérdezem még mindig enyhe sokk alatt.

-Hazalátogattunk.-rántott vállat lazán, ahogy mindig is szokott, ha számára felesleges választ kell adnia.

-Adam, engedd már beljebb őket!-hallom meg Bianca hangját, ahogy férjét próbálja illemre tanítani. Mondjuk nekem se tűnt fel, hogy mi még mindig kint állunk a hidegben.

-Ja, bocs. Gyertek csak! Anya és apa a nappaliban vannak.-mondta, mire nekem a gyomromban újabb görcs alakult ki.

-Adam ő itt Louis Tomlinson a párom, és a lánya Lizzy.-mutattam be őket, mivel tudtam, hogy a nappali van olyan távol, hogy odáig nem hallatszik.

-Örvendek.-nyújtotta kezét Louis-nak, aki letette lányát a földre, és kezet ráztak.

-Én is örülök. Katy már sokat mesélt rólad, hogy milyen jó báty vagy.-mondta Lou.

Bianca lépett oda hozzám, és ő is jól megölelgetett, majd Louis-nak is bemutatkozott. Levettük a kabátunkat, amiket felakasztottunk a fogasokra, és ekkor meghallottam anya hangját is.

-Már azt hittem sose értek ide.-jegyzete meg szigorúan. Igen kicsit késtünk. A szüleim sok mindenben nem szeretik a ponttalanságot, többek közt a késést sem kedvelik.-Lassan a vacsora is kihűl.-tette még hozzá.

Vékony alakja közelített felénk. Korához képest fiatalabbnak néz ki, bár rólam se szokták elhinni, hogy 22 éves vagyok. Teljfelszőke haját szoros kontyba fogta a feje tetején, és elegáns öltözékét egy konyha köténnyel védte. Magas sarkújának hangja határozott léptekre utal. Arcára néztem, és tudtam, hogy meglátta mögöttem Louis-t. Elkerekedő barna szemei erre utaltak. Ajkai is elnyíltak egymástól, ahogy tekintette lejebb siklott összekulcsolt kezeinkre, majd Lizzy-re is.

-Nocsak.-ennyit mondott csak elég gúnyos hangon. Tudtam, hogy ez nem jelent nála jót. -Egy özvegy férj, és a lánya. Jól meggondoltad ezt?

Nem válaszoltam, pedig tudtam, hogy csak arra vár, hogy veszekedést provokálhasson vele. De nem ezért jötten ide ma este, azt akarom, hogy elfogadják, és ne kelljen ez miatt szétszakadnia a családnak.
Egyenesen anyukám szemébe néztem, amit ő erősen viszonzott, ravasz mosoly ült ajkain.

-Igen ő a párom, és a lánya, akit be szeretnék nektek mutatni.