Mr. Tomlinson's little daughter /Befejezett/

31. fejezet

Sziasztok!
Meg hoztam a részt! Egy kis késéssel ugyan, de igyekeztem. :) Remélem tetszeni fog Nektek! *-*
Véleményeteket nagyon várom! :))
Kellemes olvasást! <3
xxxEsztyTomlinson

Katherine Cox

Figyeltem Louis minden rezdülését, de nem tudtam egyikből se lekövetkeztetni, hogy mit gondol erről. Kínos csend telepedett közénk, amíg válaszára vártam, amit nem tudtam, hogy törjek meg. Kitette az indexet balra, és kinézve az ablakon észleltem, hogy az utcába vagyunk már, nem messze a házunktól.

Louis bejárt a garázsba, majd mikor szó nélkül kiszállt a kocsiból, és becsapta maga után az ajtót, döbbenten néztem utána.
Lizzy fészkelődni kezdett hátul a gyerekülésbe. Kiszálltam én is, és benyúlva érte a karjaimba kaptam, és elindultam vele, hogy a szobájába ágyba tegyem.

-Jó éjt, Picur!-nyomtam egy puszit a homlokára, miután leszenvedtem róla a ruháját, és átöltöztettem pizsibe, és betakartam.

Kicsit félve vettem az irányt a hálószoba felé, hisz nem láttam Louis-t mióta úgy elviharzott. Haragszik rám amiért nem mondtam el? Vagy...? Inkább az első verzió tűnik hihetőbbnek.
Óvatosan benyitok, és kissé megkönnyebbülve fújom ki a levegőt, amikor nem látom a szobába, így úgy döntök elmegyek zuhanyozni. Összeszedem a cuccomat, egy fekete Adidas felső, amit tőle csórtam, és tiszta alsónemű. A fürdőben levetkőzök, és leszedem a sminkemet is. Hajamat felkötöm, mert még mielőtt elmentünk már megmostam. Beállok a zuhanykabinba, és megeresztem a megfelelő hőmérsékletű vizet. A testem ellazul, és nem vágyok már másra, csak arra, hogy egy jót aludjak. De meg kell ezt beszélnem Lou-val. Nem söpörhetjük a szőnyeg alá, mert meg kell tudnom mit gondol erről. Tudom, hogy Alice is ilyen problémával küzdött. Louis párszor említette már, hogy mennyire hasonlítok halott feleségére. Lehet csak ezért van velem? De olyan őszinte akárhányszor elmondja, hogy szeret. De mi van, ha mégis csak egy pótlék vagyok? Ha csak azért én, mert hasonlítok valakire? Ez a Sors lehet? Mármint hogy úgy ez az egész, hogy pont ide sodort az élet, és ez történik velem.
Elmélkedésemből két ölelő kar zökkentet ki. Ijedten ugrottam egyet, ahogy ezt megéreztem, majd állát fejem búbjára támasztotta.

-Mit csinálsz?-kérdezem tőle kissé értetlenül.

-Gondoltam zuhanyozhatnánk együtt. Víz spórolási okok meg ilyesmik miatt...-csókolt bele a nyakamba, mire lábaim megremegtek, és a szívem vad vágtába kezdett. Légzésem felgyorsult, izgatottan megfordultam karjai közt, hogy rendes csókban forrjunk össze. Nyelve utat tört számba, bár nem is ütközött ellenállásba. Teljesen odaadtam már magam neki. Az övé vagyok testileg és lelkileg is.
Kezei felfedező útra indultak a testemen, és ajkai is visszatértek nyakam kényeztetéséhez, amit én pár nyögéssel díjaztam.

                                ***

Az ágyba feküdtünk kielégülve, én még mindig a tizenöt perccel ezelőtt történtekre visszagondolva. Csodálatos élmény. Már ragadnak le szemeim az álmosságtól, de még beszélnünk kell.

-Louis.-mondom lágyan felé fordulva, mire leteszi a telefonját az éjjeliszekrényre, és minden figyelmét nekem szenteli.-Nem válaszoltál a kocsiban a kérdésemre.-hadarom el gyorsan.

Teste megfeszül, majd pár másodperc múlva megint ellazul. Nem merek többet mondani, csak várom, hogy mit reagál. Kiakad, vagy értelmesen meg tudjuk beszélni?
Mélyet sóhajt, majd szólásra nyitja a száját, de látom rajta, hogy még küzd a szavakkal. Végül teljesen felém fordul, ülő helyzetbe tornázva magát, így én is ezt teszem.

-Nem akartam ott jelenetet rendezni ez miatt.-kezdte nagyon lassan. Nem akartam közbeszólni, ezért csak türelmesen vártam.-Igen meglepett a hír, mert nem mondtad, amit megértek, hisz még nagyon a kapcsolatunk elején járunk. De tudom, hogy nem esélytelen, hogy mégis lehessen gyermeked, vagyis gyermekünk. Én viszont most azt szeretném kérni, hogy először Lizzy legyen kicsit nagyobbacska. Illetve azt szeretném, hogy az eddig elvesztegetett időmet vele, kicsit visszanyerjem. Mellette akarok lenni, és csak vele és veled foglalkozni. Megérted ugye?-nézett mélyen a szemembe egész monológja alatt. A szám sarka megremegett, és éreztem, hogy egy gombóc nő a torkomba. -Ne sírj, kérlek! Nem akarom, hogy ezt bántásnak vedd.-két ujját állam alá helyezte, és lágyan felemelte a fejem, hogy újra szemeibe nézek.

-Nincs semmi baj!-szipogtam. Megkönnyebbülten mosolyodott el, de tekintette még mindig érdeklődve fürkészett. -Én csak örülök, hogy így fogadtad a hírt. És nem kellett veszekednünk.-az ujjaimat tördeltem, és gondolkodtam, hogy elmondjam-e neki vagy sem. Aztán belekezdtem, amikor feltűnt, hogy még várja a teljes válaszom.-A második kapcsolatom volt. Egész komolynak tűnt, főleg amikor már egy éve tartott. Jack erőltette a család alapítást. Mindössze 20 éves voltam még akkor, és a jövőm is kétséges volt, mégis örültem, amikor a teszt pozitív lett.-itt megálltam, mert össze kellett szednem magam a folytatáshoz, hisz nem életem legszebb élménye.-Mindketten és a családunk is örömmel várta a baba érkezését. Míg nem egy nap a negyedik hónapban...-meg kellett állnom, hogy lenyugtassam magam. Louis érzékelte a helyzet súlyát, és egyből magához húzva ölelt át, miközben hátamat simogatta megnyugtatóan.-Elvesztettem őt.-mondtam ki. Nem tudtam megálljt parancsolni könnyeimnek, egymás után csordultak ki, és folytak végig az arcomon, hogy aztán Louis felsőtestén folytassák útjukat, hogy eltűnjenek a takaró anyagába felszívódva. -Az én kisbabám...

                                  ***

Négy hét telt el. Az életünk kezd egy megszokottabb ritmust felvenni. Reggel felkelünk, felöltöztettem Lizzy-t az iskolába, míg ő lent megreggelizik, és elteszi az uzsonnáját, amit Sam készít, én addig felébresztem Louis-t, és együtt elkészülődünk. Mikor ezzel kész vagyunk, akkor két opció jöhet szóba. Vagy Louis visz minket suliba, vagyis elvisszük őt engem meg hazafele menet kidob otthon, vagy ha el kell utaznia vagy korábban bemennie, akkor én viszem el a Range Rover-t, és útközben felvesszük Nicole-t és Luke-ot. Persze a Payne házban már áll a bál, hisz két hét és esküvő! Így ma reggel is egy idegbeteg Nicole köszöntött reggel, mikor felvettük őket.

-Jó reggelt!-köszöntem vidáman.

-Még ha az lenne!-pufogót, miután bekötötte Luke-ot, és beszállt előre mellém.-Az a hülye virágárus közölte, hogy mégse tudja időre elkészíteni a virágokat.

-Miért nem egyeztél bele abba, hogy legyen esküvő szervezőtök?-kérdeztem kissé mulatságosan.

-Mert ez az én esküvőm, ergo olyannak kell lennie amilyenről mindig is álmodtam, és ezért nem engedem, hogy egy mitugrász megmondja nekem, hogy mi lenne jobb, csak mert ő ezt tanulta, még nem biztos hogy jobb!-mondta ezt el egy szuszra, mire én csak meglepetten pislogtam rá. És a mosoly is lefagyott az arcomról, bár kinek nem, ha olyan arccal néznek rá, mint egy vérengző kutya.

-Oké, akkor elmegyünk keresni egy másik virágárust.-mondtam békülékenyen, és elindultam az iskola felé.