Mr. Tomlinson's little daughter /Befejezett/

20. fejezet

Sziasztok!
Most túlságosan is kedvesnek érzem magam. Hisz csak jövő héten lenne rész, de lássatok csodát, már szombaton itt van. Kis búfelejtő a történtek után...bár elvileg kiengedték már Louis-t. :/
Remélem tetszeni fog Nektek a rész! :)
De már most elmondanám, hogy innentől sincs egyenes út a happy end felé. Csak mert "szenyó" vagyok. lol
Kellemes olvasást! <3
xxxEsztyTomlinson

Katherine Cox

Még az álom és a valóság határán tengődtem, és csukott szemekkel próbáltam a kettőt elválasztani. Mi az, ami megtörtént, és mi az ami már csak álom? Az este nagyobb részére emlékszek...Harry, a megcsalás, Louis, kiabálás, Lizzy, Louis szobája, ahol most is vagyok. És onnantól fogva nem tudom, hogy mi történhetett meg valóban. Volt valami, ami annyira valóságosnak tűnik, de biztos nem lehet igaz. Nem tűnik lehetségesnek, és nem is találok rá épeszű indokot.

Mikor ezt kielemeztem magamba, úgy gondoltam ideje lenne felkelni. Nem tudtam mire számítsak a tegnapiak után, de a gyomrom már most remegett a félelemtől. Mi lesz, ha ki derül, hogy igaz? Vagy hogy fognak rám nézni, azok után ami volt? És Harry? Kérdések tömkelege, amire nem tudom a választ.

Az ágy másik fele üres, és bevetet. Nagyot sóhajtva kikelek, és kicsit szédülve elcsoszogok az ajtóig, útközben felkapva a tegnapi ruháim. Átmegyek az én szobámból nyíló fürdőbe, és letusolok.

Mikor kész vagyok, és szalonképes állapotba varázsoltam magam, elindulok a hatalmas házba. Először a konyhába veszem az irányt, mivel gyomrom korgással adta tudtomra, hogy kezd kiürülni. Útközben találkozok Lizzy-vel és az ikrekkel, akik a nappaliban tévéznek. De mással nem. Kicsit meglepődők, amikor a konyhapulton találok egy tányér palacsintát, és mellette egy kis cetlit. A szívem hevesen kezd dobogni, hátha...
,,Jó étvágyat! xxxSam"
Kissé csalódottan teszem vissza a levelet, de elveszem a tányért, és az asztalnál helyet foglalva neki állok falatozni.

~Mikor visszaérek a mosdóból, Harry keresésére indulok. Azt mondta, hogy megvár a bárpultnál. De nem látom sehol magas alakját, és göndörödő fürtjeit. Bár már be van csicsentve, így lehet kedvet kapott egy tánchoz. A táncparkett nem annyira zsúfolt, de így is, ahogy áttörök a tömegen, nem egy kéz simul a fenekemre. Itt sincs. Kezdek kétségbeesni, és a telefonom után kutatok a kis táskámba. De mikor megnyomom a középső gombot, nem reagál...szuper, lemerült. Visszateszem a táskába, és tovább indulok. Nem olyan nagy ez a hely, és Harry csak nem hagy itt. Azért elindulok a parkoló felé, hogy még itt van-e a kocsija. Hátul álltunk meg, aminek kijáratához egy hosszú, sötét folyosó vezet. Elindulok rajta, de a középéhez közeledve két sziluett rajzolódik ki előttem. Egy szerelmes pár. Megemberelem magam, és úgy döntök elmegyek mellettük, mintha itt se lennének, és remélem, hogy mire visszafele jövök eltűnnek. Már csak pár lépés, és kikerülőm a falnak támaszkodó embereket, amikor ismerős mély, rekedtes hang üti meg a fülem.

-Most megduglak!-dörmögi.

Megtorpanok...nem ez nem lehet ő! De mintha feloldódna előttem a rózsaszín köd, és meglátom őt. Harry-t. Egy lánnyal, akinek a nyakát csókolgatja, és az illető, már nem visel alsó ruházatot. Ez...nem! Katy nem törhetsz össze...főleg nem előtte!-üvölti a belső hangom. De mindegy, mert Harry-nek nem is tűnik fel, hogy tőle pár lépésre áll a barátnője, miközben ő egy másik lánnyal akar szexelni. Törött szívemet hátrahagyva elfutok. El...minél messzebbre. Messzebbre...tőle. Tőle...aki átvert. Átvert...és én nem hitem Louis-nak, amikor ő előre megmondta, hogy ez fog történni. Ha ezt megtudja, biztos az orrom alá fogja dörgölni.
Mikor elérem a kijáratot megint meg kell állnom, és végig kell gondolnom, most hogyan tovább? A telefonom lemerült, nincs nálam kocsi, idegentől nem kérek segítséget. Ráadásul a város egy olyan részén vagyok, ahol eddig nem sűrűn fordultam meg. De hisz ez London! Valahol csak van egy buszmegálló. Elindulok balra, ahol világosabb van a lámpák miatt, és autók közlekednek. Pár méterrel később valóban találok egyet.~

Elment az étvágyam is, ahogy eszembe jutott a tegnap este. Félre tolom a reggelim, és úgy döntök elvonulok a szobámba, és ha nagyon szükség van rám, akkor majd segítek, de a gyerekek nagyon jól el vannak egymással. Az emeleten sem találkozok senkivel, de ahogy elhaladok Louis szobája mellett a résnyire nyitott ajtón hangokat hallok.

Louis Tomlinson

-Szóval felvetted őt erre az állásra, mert szimpatikus volt. És aztán?-kérdezi anya.

Reggel korán keltem, és az alvó Katy-t néztem. Gyönyörű még akkor is, amikor alszik. Az arcán ellazulnak az izmok, és olyan babaarca lesz. Haja szétterül körülötte, halkan szuszog, és egyszerűen olyan édes. De fél kilenc körül gondoltam elmegyek zuhanyozni...mire visszaértem eltűnt. Utána akartam menni, de akkor jött anya, hogy megbeszéljük a tegnapit. De hát ehhez az elejétől kell indulnunk. És örülök is, hogy valakivel megbeszélhetem ezt, és nem magamba fojtom. Anyát ismerve meg úgyis ellát tanáccsal.

-Igen. Ma napig nem tudom miért, de Lizzy is hamar megszerette őt. Akkor utaztunk Los Angeles-be. Szerintem már az utazáskor rájött, hogy valami nincs rendben, Lizzy és köztem.-vallottam be. Anya bólintott, de biztos tudta már.-Hidegen viselkedtem vele, pedig...már akkor tetszett. De Alice óta képtelen vagyok arra, hogy egyáltalán megnézek egy nőt magamnak. De Katy már akkor felizgatta a fantáziám, amikor először bejött az irodámba, és kávés volt a felsője. Sose felejtem milyen rémült volt, amikor egyik reggel rám nyitott a fürdőben.-nevettem fel, ahogy megjelent előttem az egész jelenet.-De ő megismerte Harry-t. És melyik nő az, aki ellen tud állni neki? Egyik sem. Katy-t is az ujja köré csavarta. Sőt mikor visszajöttünk London-ba elvitte randizni. Én hiába próbáltam lebeszélni róla, megakadályozni, hogy elvegye tőlem, ő nagyon makacs. Ezért van az, hogy Lizzy iskolába jár. Ha nem lenne Kat sose akartam volna, de ő szószerint semmivel se törődve majdnem hogy már követelte ezt. Akkor mondta először, hogy szereti Eliza-t. Ez csak még nagyobbat nyomott a lantba, hisz tisztába voltam azzal, hogy ha egyszer továbblépek, akkor én már özvegy vagyok egy gyerekkel, akit a jövendőbelimnek is el kell fogadnia. Aztán telt az idő, és én hiába próbálkoztam közelebb kerülni hozzá, neki csakis Harry kellett. Én meg persze napról-napra egyre jobban beleszerettem. És a tegnap este. Bár most repesnem kéne az örömtől, hogy valószínűleg vége Harold-dal, mégis tudom, hogy ezt Katy-nek nem lesz könnyű feldolgoznia. Tudtam, amikor a karomba tartottam sírástól rázkódó testét. Mégis tettem egy orbitális nagy hülyeséget...

-Mit?-kérdezte egyből anya, aki eddig csendben hallgatta a történéseket.

-Megcsókoltam.-nem tudtam megállni, hogy ne húzódjon egy apró mosolyra a szám.-De tudom, hogy most utál ezért. Reggel itt hagyott, és biztos, hogy azért, mert összezavartam őt, és nem is akar velem semmit. De én...szeretem őt.

U.I.: Nagyon hálás és boldog vagyok, hogy az előző rész elérte a száz feletti szavazat számot! *-* De arra is nagyon büszke vagyok, hogy együttes munkával elértük összességében az 1000 feletti szavazat számot, és lassan már a 2000 is. *büszke fejecske rátok néz*
Köszönök minden kommentet! Imádom, hogy egy rossz nap után is mennyire fel tudnak vidítani, és pozitív visszajelzésetek mennyi energiát ad ahhoz, hogy tovább folytassam! <3 KÖSZÖNÖM!