Mr. Tomlinson's little daughter /Befejezett/

16. fejezet

Katherine Cox

Teltek-múltak a hetek. Egyre jobban belerázódtunk ebbe az egész iskolás dologba. Lizzy élvezte, hogy a tudás vágy elhatalmasodott rajta, Louis amikor csak engedte ideje kocsival vitt minket reggelente, ha nem, akkor Harry, vagy sétáltunk. Luke és Lizzy egyelőre ketten játszottak, de szerintem lesznek még barátaik.

-Kész vagy, baby?-szólt a telefonba a már jól ismert rekedt hang.

-Pár perc.-válaszoltam, majd le is tettem, hogy feltegyem az i-re a pontot a hajam elkészítésével.

Ma mutat be Hazz a családjának. És mivel Harry-ről van szó, ezért ezt a tervét csak reggel nyolckor tudtam meg. Utána agyalhattam, hogy mit kéne felvennem, és persze, hogy el is készüjek. Egy körülre terveztük az indulást, hogy a délutánt ott tudjuk tölteni. Bár szülei jelenleg Londonba tartózkodnak, kiderült, hogy Harry szülőházát Holmes Chapel-be nyaralóként tartották meg, így a család nyaranta odamegy kiengendi a gőzt. Na igen, de azért időben kéne elindulni.

Felkaptam a kistáskám, amit mindig magammal hordok, mert ebbe vannak a legszükségesebb holmijaim. Még utoljára végig simítottam ruházatomon a tükörbe nézve. Fekete sztreccs nadrág, sötétkék, sima rövidújju blúzzal. A hajamat kontyba illesztettem össze, és egy nyakláncot tettem a nyakamba. Cipőnek pedig egy fekete balerina cipő. Harry mellett főleg megtehetném, hogy magas sarkút hordok alacsonyságom miatt, de őszintén megmondva nem a kedvencem az a cipő stílus. Folyton attól tartok, hogy elesek és kitöröm a lássa a lábam.

Útban lefele menet bekopogok Louis dolgozószobájába. Tudom, hogy a napjai nagy részét ennek a szobának a négy fala között tölti.
Halk kopogásomra szinte egyből jött a magas, rekedt hangú válasz. Benyitva a helyiségbe a szokásos látvány fogadott. Mr. Tomlinson az íróasztal fölé görnyedve egy papíron lévő firkahegyet bűvölt igézően kék szemeivel, mintha ettől majd magától íródik valami oda, és közben a tollát rágcsálta. Haja széttúrta meredezett mindenfele, amit idegességében vagy zavarában szokott csinálni. Szemei alatt lila táskák ültek, és az arca jobban beesett. Borostája lassan szakállá növi ki magát. Vajon min agyalhat ennyire? Mi ilyen fontos számára, amiért már napok óta nem alszik és eszik rendesen?

-Csak szólok, hogy Lizzy megebédelt, és a délután folyamán Sam vigyáz rá.-úgy éreztem magam, mint a jelentést leadó katona.

Rám emelte fáradt tekintetét, ami mintha megcsillani látszott volna. Egy apró mosoly bújt meg szája szegletében, de a szemei majdnem olyan sötéten meredtek rám, mintha gyilkos lennék.

-Rendben.-csak ennyit vetett oda a már rég hallott flegma stílussal.

Legszívesebben megkérdezném, hogy most meg mi baja, de se időm, se pedig kedvem ahhoz, hogy én kedves legyek vele, ő meg ilyen stílusban válaszolgasson nekem.
Az ajtót hangos csattanással zártam be magam mögött. Néha bármit megadnék azért ha kiigazodhatnék rajta egyszer!

Nem kell sokat rágódnom ezen a dolgon, mert ahogy kilépek az ajtón, és szembe találom magam a világ egyik, ha nem a legszexisebb pasijával, aki lazán a kocsijának dőlve vár rám. Göndörödő tincsei kuszán állnak a feje tetején, látszik, hogy megint széttúrta. A fél oldalas, gödröcskés, sármos mosoly most is ott ül arcán. Zöld szemeit már innen látom, hogy ragyognak. Egy sima fehér felsőt visel, de ez is nem semmi látvány rajta, ahogy kiemeli tökéletesen kidolgozott felsőtestét, és tetoválásait. Kivételes alkalom, amikor hosszú lábait nem egy fekete, hanem sötétkék farmerba bújtatta. És persze az elmaradhatatlan barna bokacsizma, a nyakába logó kereszt és papírrepülő medál, a márkás karóra. Ez teszi Harry-t Harry-vé.

-Szia Édes!-köszönt egy csók kíséretében.

Még mindig sikerül zavarba hoznia ilyen kis apróságokkal is. Beülünk a kocsiba, és én magamba szippantom Harry jellegzetes illatát. A szűk és kevésbé forgalmas utca után kiérünk az igazi londoni közlekedésbe. Nem tudom, hogy Harry szülei a város melyik részén tartózkodnak. Hazz házában is csak egyszer voltam eddig, de szerencsére az nincs olyan messze tőlünk.

-Bocsi,  hogy sok ideig most nem találkoztunk,  de a munka az munka. -jegyezte meg hirtelen.

-Semmi gond. Most nekünk is sűrűbbek a napjaink, így hogy megkezdődött az iskola.-értettem egyet.

Nagyon örülök, hogy Harry-vel lehetek, és szeretem is őt, és úgy érzem ő is engem, de ezt még sose mondtuk egymásnak. Mégis a munkánk miatt, és az hogy külön élünk talán korlátozza azt, hogy jobban megismerjük egymást. De ha még nem is ismerem igazán, akkor honnan tudom, hogy szeretjük egymást? Vagy ez csak egy olyan fellángolás szerűség? Még nem tudom...hisz még egy hónapja ha együtt vagyunk. Próbálkozunk különben sose találjuk meg az igazit.

-Megjöttünk.-ránt vissza a valóságba Harry mély hangja.

Kinézek az ablakon, és leesik az állam. Ez a ház is nagyon nagy, majdnem akkora mint Louis-é. Bár nincsenek nagy ablakok, mégis látszik már így kívülről is, hogy tágas. Vajon mit csinálnak ekkora házban Hazz szülei kettesben? Fogócskáznak?
Harry-vel kézen fogva sétálunk végig az érezhetően frissen nyírt gyepes kitaposott úton a bejáratig. Az idegesség egyre jobban eluralkodik rajtam, és a Bongyi kezét szorongatom, aki ezt érzékelve csak lágyan rám mosolyog.
Nem állunk meg, hogy csengessünk, csak benyit, és engem is magával húz.

-Megjöttünk!-kiabálja el magát.