Mr. Tomlinson's little daughter /Befejezett/

25. fejezet

Sziasztok!
Itt is az új rész! Kicsit késve... :( Bocsánat.
Remélem azért kiengesztel Titeket ez a nyálas rész. :D
Kellemes olvasást! <3
xxxEsztyTomlinson

Louis Tomlinson

Hihetetlen, hogy megtörtént! Itt fekszik a karjaimban Ő. Katy. Nem hittem volna, hogy így sül el a dolog. De nem tudtam az érzéseimnek és a szenvedélyemnek parancsolni már. Kívántam őt minden porcikámmal, és végre megkaptam.

Elég elkeserített a tudat, hogy újra összejött Harry-vel, de hamar be is bizonyosodott, hogy kit is szeret igazán. Rosszul döntöttem, amikor igyekeztem elnyomni magamba az iránta érzet szerelmemet, és hagytam, hogy más karjaiba táncoljon.

Még közelebb húztam magamhoz, és orromat eper illatú hajába fúrtam, majd egy puszit adtam a homlokára. Kinyitotta gyönyörű kék szemeit, és lágyan elmosolyodott. Orcáját két oldalt halovány pír fedi. Édes, ahogy elpirul, mert hozzáérek.

-Mennyi idő?-kérdezi kissé rekedtes hangon, mivel az aktus után elszunyókált, és nem rég ébredt.

Átfordulok a másik oldalamra, és az éjjeliszekrényen lévő telefonért nyúlok. Megnyomva középső gombját felvillan.

-13:50.-válaszolom, miközben visszafordulok feléje.

-Lassan el kéne menni Lizzy-ért.-motyogja a párnába.

-Megbeszéltem Nicole-al, hogy ma délután ő vigyázz rá.-nyugtattam meg.

-Oh!-néz rám meglepetten.-Ezt jól megtervezted.-mosolyodik el kissé huncutul, és szemei is csillognak.

Elkomorodom. Elhúzódok tőle, és hátamat az ágy támlájának döntve felülök.

-Nem, nem így terveztem. Azt akartam, hogy nyugodtan megbeszéljük a dolgokat, de ehelyett az ágyba kötöttünk ki.-sóhajtok frusztráltan.

Örülök, hogy megtörtént, hisz életem egyik legcsodálatosabb élménye volt, de ész nélkül döntöttem, amikor nem bírtam uralkodni magamon. Olyan, mintha csak kihasználtam volna az adódó alkalmat. Mint egy egyéjszakás kaland. Azt akartam, hogy tudja mennyire szeretem, amikor ez megtörténik köztünk először.
Nem vagyunk már fiatalok, mindkettőnknek voltak már szexuális élményei, de én vele különlegeset akartam. Most mit gondolhat?

Érzem, ahogy megmozdul, és mellém kuporodik. Vállamra dönti a fejét, és úgy kezd el beszélni.

-Nem bánom, hogy így történt ez az egész.-fogja meg ölemben lévő kezemet, és erősen megszorítja.-Boldog vagyok, hogy végre itt vagyunk együtt.-ad egy puszit az arcomra.

Tudom, hogy valamit még szeretne mondani, de nem tudja hogyan. Én se tudom, hogy mi lesz...hisz ott van Harry.

-Harry, igaz?-kérdezem tőle nehezen nyelve egyet.

Visszabújik nyakam rejtekébe.

-Igen. Egyértelmű számomra és remélem neked is, hogy téged szeretlek. Harry-t is, de csak mint barát. Tegnap azért mondtam neki igent, mert nem bírtam már várni tovább rád. Egyik éjjel azt álmodtam, hogy egy nővel állítottál haza, hogy ő az új kedvesed, és elküldtél, mert már nem kellettem se neked, se Lizzy-nek. Féltem, hogy ez valóra válhat. Úgy gondoltam, ha így is lesz, akkor legalább Harry ott lesz nekem, és talán egyszer tudtam volna úgy szeretni mint téged.-a végére elfúlt a hangja, és pár sós könnycsepp szántott végig a vállamról indulva, a mellkasomon keresztül, és a takaró szívta fel.

Nekem is bepárásodott a szemem a meghatódottságtól. Szerelmes vagyok, de nagyon, és ebbe a gyönyörű nőbe. Még szorosabban öleltem magamhoz, mert sose akarom elengedni.