Mr. Tomlinson's little daughter /Befejezett/

30. fejezet

Sziasztok!
Itt is az új rész! :) Remélem örültök neki! <3
Ne feledjétek, várom a kérdéseket holnap éjfélig kommentben vagy üzenetben. ;)
Mit szóltok az új borítóhoz?
Kellemes olvasást! <3
xxxEsztyTomlinson

Katherine Cox

-Hát akkor foglaljatok helyet az ebédlőben!-invitált be minket oda, miután köszöntötte Louis-ékat. Bár nem nagy szeretettel, mint ahogy az mondta.

Én már annak örülök, hogy itt vagyunk még, és egyelőre nem egy vita középen. Az asztalon pont annyi teríték állt precíz pontossággal elhelyezve, ahányan vagyunk. Apa foglalt helyet az egyik asztalfőn, a másikon anya, ahogy az mindig is lenni szokott. Az asztal bal oldalán két teríték, a jobbon három. Középen pedig egy gyertya éget, kis meghittséget varázsolva.

Helyet foglaltunk, Lizzy közénk ült. Szegény teljesen megszeppenve figyelte az eseményeket. Én is, mert nem tudtam, hogy mi következik ez után. Mindenki vett magának az ételből, én pedig Eliza-nak is. Erősen gondolkodtam, hogy milyen témát lehetne felhozni, amibe anya nem tud belekötni, de mégse kínos csendbe üldögélünk itt. De apa megelőzött.

-És mivel foglalkozol Louis?-kérdezte hivatalos hangnemben. Kicsit megnyugodtam, hogy ő próbál vele beszélgetést kezdeményezni, mert még mindig elfogadóbb, mint a felesége.

-Van egy lemezkiadó cégem. Emellett dal írással is foglalkozok néha.-válaszolt Lou, miután lenyelte a szájában lévő falatot.

-Rólad már mindenki hallott.-jegyezte meg vigyorogva Adam.-Igaz, hogy Liam Payne-nek a rapper is te kiadódnál van?-érdeklődött.

-Igen. Hamarosan megerősítjük a pletykákat is.-helyeselt.

-Király, mert imádom a számait.-lelkesült fel még jobban.

Ezután kicsit abbamaradt a beszélgetés. Segítettem anyának a koszos tányérokat a konyhába vinni, majd tisztákat kihordani a desszerthez. Tiramisu tortát készített, a kedvencemet. Villákat is vittem ki, és osztottam belőle mindenkinek. Anya hozta a tortát, ami igazán finomnak nézett ki. Bár ez egy olyan, amit anya mindig finomra készít, sose rontotta még el.

-Hogy vagytok?-kérdeztem szüleimet falatozás közben.

-Ép testben, ép lélek.-válaszolta kissé szórakozottan apa.

-Ne bolondozz már, Josh.-szólalt meg anya az étkezés folyamán először, nem épp kedves hangnemben.

-Csak válaszoltam a lányunk kérdésére, ha te már így eldöntötted, hogy megharagszol rá.-apa nem emelte fel a hangját. Sose tette, mégha veszekedett is. De minden mozdulását ismerte anyának. Úgy tűnik csak anya nem tud megbékélni a helyzettel.

-Menj fel az emeletre, és jobbra keress egy sötétbarna ajtót, rendben?-mondtam Lizzy-nek a füléhez hajolva. Nem akartam, hogy szemtanúja és fültanúja legyen a történeteknek.

Csak bólintott egyet, és lehuppanva a székről elindult arra amerre mondtam neki. Sejthette, hogy miért mondtam ezt neki, hisz okos kislány.

-Mégis hogyan fogadjam azt, hogy a 22 éves lányom egy 30 éves férfival hempereg, ezzel eldobva magától minden lehetőséget. -kelt ki magából, mire nekem is kinyílt a bicska a zsebembe.

-Milyen lehetőségeket?-kérdeztem vissza enyhén gúnyosan.

-Szerinted azért kellesz neki, mert annyira szeret?! Csak kell neki egy hülye aki felneveli a lányát, ha ő már képtelen rá. Az ilyen idős férfiaknak csak a szex a lényeg a fiatal lányoknál. Arról nem is beszélve, hogy kihasználja a helyzeted, hogy nagy valószínűséggel neked nem lehet gyereked.-vágta oda elém mindazt, ami bár bennem is felmerült, mégis elnyomtam magamba, mert nem akartam, hogy ezek a felmerülő kérdések vihart hozzanak a kapcsolatunkba.

-Bocsánat asszonyom, de nem szeretem, ha úgy ítélkeznek felettem, hogy nem is ismernek igazán. Az én szándékaim tiszták Katy-vel kapcsolatban. Az hogy van köztünk korkülönbség nem befolyásolhatja azt, hogy miért szeretem őt. Elismerem, hogy még Katy megjelenése előtt nem nagyon törődtem a lányommal, de Kat ebben is megváltoztatott, és most már egy család vagyunk. Mellesleg még csak 29 leszek, a neten sok mindent pletykálnak.-csak tátott szájjal hallgattam Louis-t, ahogy nyugodtan mondta ezt el, és az asztal alatt végig a kezemet fogta, és nyugtatóan simogatta a hüvelykujjával. Az utolsó mondata pedig beoltotta anyát. De tudom, hogy nem direkt csinálta.

Anya is csak némán tátogott, és igyekezett felfogni, és reméltem, hogy a véleményét változtatja meg éppen. Apára néztem, aki büszkén mosolygott, a bátyám és felesége pedig csodálkozva néztek minket. Azt hiszem jobb lenne, ha ezek után beavatnám őket a dolgokba.

-Azt hiszem nem most kéne elmondani amiért jöttünk.-suttogta Bianca Adam fülébe, de sajnos a kínos csend miatt meghallottuk mi is.

Anya tekintette rájuk villant, és elővette a "Ki vele!" nézését, amitől engem kirázott a hideg. Én is kíváncsian néztem rájuk, sőt szerintem mind a négyen vártuk, hogy mit mondanak. Bianca megbökte férjét, ezzel tudomására hozva, hogy mondja el ő, mert az anyós nem éppen szép szemekkel néz rá.

-Bianca három hónapos terhes.-nyögte ki Adam.

Egyből felvidultam a hír hallatán. Nagynéni leszek! Tudtam, hogy valami nem stimmelt a lánnyal, de ez nem is jutott eszembe, és időm se volt nagyon tanakodni ezen. Apa is gratulált nekik, aztán mi is Louis-val. Anya arca megenyhült, bár még mindig mogorván nézett felénk.

                                           ***
-Nos?-kérdeztem tőle igyekezve semleges hangon, amikor segítettem neki eltörölgetni az elmosott tányérokat és evőeszközöket.

Anya felém fordult, letette a kezében lévő dolgokat, és habos kezét kötényébe törölte. Gondterhelt sóhaj szakadt fel belőle, miközben engem nézett, én pedig őt. Barna szemeit elöntötték a könnyek, mire az enyémeket is. Sose bírtam ki, hogy ne sírjak, ha anyukámat is sírni látom.

-Kicsikém én csak azt akarom, hogy igazán boldog legyél.-tűrt el egy tincset a fülem mögé egy gyengéd, gondoskodó mozdulattal.

-Én vele vagyok boldog, anya.-mondtam határozottan. -El tudom vele képzelni a hátralévő életemet egy családként. Lizzy-t pedig már most úgy szeretem, mintha a sajátom lenne.

-Akkor is féltelek. -ajaj, de nehéz őt meggyőzni. Még jó, hogy én is makacs vagyok, így nem egy hamar adom meg magam.-Bármit mondhatok akkor se hagynád el, ugye?

Magamhoz öleltem testét, és karjaimba zártam. Jól esett, hogy nem zárkózott el tőle, és nagyon hiányzott. A telefon beszélgetések sose fogják pótolni ezt. Ha most minden rendbe jön, akkor sűrűbben fogom meglátogatni őket, határoztam el magamba.

-Túl jól ismersz. -kuncogtam a fülébe.-De annak örülnék a legjobban, ha nem állítanál választás elé.-ismertem be őszintén.

-Legyetek boldogok.-suttogta, mikor hallottam, hogy valaki belép a helységbe.

-Köszönjük.-hallottam meg a mára már jól ismert rekedt, mégis magas hangot magam mögül.

Anya elengedett, mire Louis kezei ölelték át hátulról a derekamat, és magához húzva nyomott egy puszit az arcomra. Kissé ijedten néztem anyára, hogy hogyan reagál erre, de csak mosolygott.
A föld felett repkedtem az örömtől, hogy a mai este ilyen jól sikerült. Louis-ék és a családom is az életem része marad.

-Lassan indulni kéne. Lizzy már álmos.-mondta Louis.

Az órára pillantottam, aminek mutatói valóban közeledtek a kilenchez és a tizenketteshez.

-Rendben.

                                           ***

Úton hazafelé megvártam amíg Lizzy elszundít a gyerekülésben, és csak utána mertem feltenni kérdésem Louis-nak.

-Hogy hogy nem akadtál ki, amikor anya elmondta, hogy nem lehet gyerekem? Sose mondtam neked.