Mr. Tomlinson's little daughter /Befejezett/

Epilógus

Sziasztok!
Tudom, tudom elég sokat késtem, de eskü igyekeztem a sok tanulás mellett ezzel is foglalkozni. :)
Igen, jól olvassátok ez az utolsó rész itt. :/ Ezután már egy összegzés lesz csak. (Amit itt is leírhatnék, de tudom, hogy úgyse olvasná el senki, ezért nem pazarlom a karaktereket)
Kellemes olvasást utoljára itt! <3
xxxEsztyTomlinson

~ 10 évvel később ~

Katherine Cox

Tíz év. Hosszú idő. Sok változás történhet ez az időtáv alatt. Ahogy velem is ez történt. Az évek elszaladtak felettem, immár 32 éves vagyok.

Amikor kisgyereként megkérdezték milyen jövőt szeretnék, ha felnövök, mindig azt válaszoltam, hogy egy boldog családban szeretnék élni, ahol férjemmel közösen neveljük gyermekeinket, kiskutya és kismacska játszik a nagy házunk hátsó kertjében, a nagyszülők unokáikkal játszanak hétköznap, ha mi dolgozunk, és hétvégente, pedig közös barátainkkal szervezzünk programokat.

Nos valamennyire valóra vált ez az álmom. Van egy csodálatos férjem, akivel már évek óta szeretjük egymást. Bár vannak kisebb-nagyobb nézeteltéréseink, de mindent megoldunk idővel. Van két gyermekem. Lizzy, akinek bár nem vagyok biológiai anyukája, és ezt ő is és én is tudom, de mégis öt éves kora óta nevelem. És van egy közös gyermekünk is, Freddie. Négy évvel ezelőtt született, amikor Lizzy tizenegy éves volt. Az elején tartottunk a reakciójától, hogy hogyan reagál rá, hogy nem lesz már egyke. De szerencsére jól fogadta a hírt.
Még mindig Londonban a nagy házban lakunk, de a nyarak nagy részét Los Angeles-be töltjük, Alice kedvenc házába. Lizzy imád oda járni, és elővenni az anyukája dolgait. Bár az hogy ez megtörténjen nem volt egy könnyű út.
Hat évvel ezelőtt történt, amikor Lizzy kezdett a kamaszkorba lépni, és ugye az osztálytársai is. Nos az egyik "aranyos" lány az osztályából, emlékeztette Eliza-t arra, hogy neki nincs anyukája. Aznap Lizzy sírva jött haza, és összeveszett az apjával ez miatt. Sok veszekedés árán, de sikerült Louis-t meggyőznünk, hogy Liz-vel igenis kell beszélnünk az anyukájáról. Később kiderült Louis azért nem mesélt róla, mert félt, hogy Lizzy-ben feltépődnének a régi sebek. Aztán rávilágítottam arra, hogy ezzel csak magát akarta védeni inkább. Ő maga tartott ettől.
Harry-re is rátalált a boldogság még anno, amikor egyszer nélkülünk ment el síelni. Anita nagyon kedves, és mai napig boldogan élnek együtt Darcy-val és Adam-el az ikrekkel. Sokszor átjönnek hozzánk hétvégente, Liam-ékkel együtt. Olykor Zayn és Niall is felbukkanak. Illetve Louis családja és az én szüleim is szívesen vállalják, hogy vigyáznak a gyerekekre, ha Louis-val el szeretnék menni kikapcsolódni, ami megszokott azért történni.

-Cliff!-fütyültem a kutyánknak, aki valahol a kert végében futkosott a macskákat kergetve. Legalábbis remélem nem a szomszéd lány kutyával barátkozott.-Ügyes fiú!-simogattam meg a buksiját, amikor elém ért, és felcsillantak szemei, a tápot meglátva.

Öntöttem a táljába, amit okosan megvárt, és csak mikor engedélyt adtam neki, akkor kezdte el zabálni.

A konyhába mentem vissza, hogy befejezzem az ebéd utáni mosogatást. Lou és a gyerekek moziba mentek, és bár engem is hívtak, mert mégis csak családi program legyen, én ezt a napomat inkább pihenéssel szeretném tölteni kicsit.

Az utóbbi hetekben Louis nem sűrűn volt itthon, mert vagy el kellett utaznia vagy késő éjszaka ért csak haza a cégből. Ezért is örültem, hogy a gyerekekkel tölti most az idejét, hisz nagyon hiányzott nekik. Én pedig kimerültem.
Szerencsére Lizzy tizenöt évesen sok mindent el tud magának intézni, viszont Freddie-re még oda kell figyelni.

Mivel a nap gyönyörűen sütött odakint, ezért lazítás képpen kiültem a teraszra az egyik nyugágyra laptopommal a kezemben. Még befejezem az egyik munkaügyemet, amíg nincsenek itthon.
Sok veszekedés árán, de megállapodtunk Louis-val, hogy nekem is legyen munkám. Itthonról dolgozok egy könyvkiadó szerkesztőjeként. Nem sűrűn bíznak meg nagy munkákkal, de arra tökéletes, hogy lefoglaljam magam. Lou először azt szerette volna, ha az ő cégénél dolgozok, de nekem nem nyerte el a tetszésemet az ötlet.

A nap sugarai melegítik testemet, míg én a gépen pötyögök. Imádok a családdal lenni, de ezek a kis magányos kikapcsolódások nagyon hiányoznak néha.

Szemeim automatikusan lecsukódnak egy idő után, és szinte pillanatok alatt álomba szenderülök.

                                    ***

Louis Tomlinson

-Csendben!-teszem a mutatóujjam a szám elé, ezzel nyomatékosítva a gyerekek számára.

Mindketten bólintanak, és kezükben a táskákkal elindulnak a bejárati ajtó felé, én pedig a tortával a kezembe követem őket. Természetesen a legjobb cukrásszal azaz az anyukájával készítettem, Katy kedvencét a tiramisu tortát. A gyerekek pedig ajándékokat vettek illetve készítettek neki.

A ház nagyobb rendben van, mint amikor itt hagytuk, de teljes csend van. Nem hiszem, hogy elment volna itthonról, de akkor hova tünhetett? Leteszem az ebédlő asztalra a tortát, és a keresésére indulok, míg a gyerekek is lepakolnak. Először a hálóba és a fürdőbe kukkantok be, de nem találom. Utoljára a teraszon nézem meg, és itt is találom meg. Édesen szunyókál az egyik nyugágyon ölében a laptopjával. Valószínűleg dolgozott. Óvatosan letérdelek mellé, és kisimítom az arcába hullt hajszálakat. Apró puszikat hintek az arcára és a szája szélére. Mocorogni kezd, és nem sokkal később gyönyörű szép kék szemeit is kinyitja.

-Haza értettek?-érdeklődik ébredés utáni karcos hangon.

-Igen.-bólintok, és egy utolsó puszit adok szájára, majd visszamegyek a házba, hogy felkészítsem a gyerekeket is.

Előveszem a zsebemből az öngyújtót, és hamar meggyújtom a két számot. Lizzy és kisöccse Freddie szélesen mosolyogva készítik kézbe ajándékaikat. Büszke vagyok rájuk, hogy ők az én gyermekeim.

-Merre jár...-hallom meg Kat hangját, ahogy közelít a helység felé, aztán elakad, amikor gondolom meglátja, hogyan várunk rá.

-Boldog szülinapot, drágám!-sétálok melléje a tortával a kezembe, amin kacskaringós betűk hirdetik, hogy "Boldog Szülinapot A Legjobb Anyának És Feleségnek!". A két meggyújtott gyertya, pedig egy 32-es számot mintáz.

-Köszönöm!-ölel magához, bár ezt nehezen tudjuk kivitelezni, egészen addig, amíg Lizzy oda nem jön elvenni a kezemből a tálcát, így már két kézzel, szorosan tudom visszaölelni feleségemet. Akinek hét évvel ezelőtt ugyanezen a napon, a születésnapján kértem meg a kezét. Aki hét évvel ezelőtt boldogan mondott nekem igent. Aki azóta megajándékozott egy tündéri kisfiúval is. Akivel családot alapíthattam újra. Aki tíz évvel ezelőtt összesöpörte törött gyászos szívem darabjait, és ezáltal is szerelmes lettem belé. Akivel mai napig jobban-rosszban kitartunk egymás mellett, és bízom benne, hogy ezek után is kiálljuk az élet viharait együtt. Hogy a síron túl is lesz mellettem valaki.