Cont(r)act /Larry Stylinson~Befejezett/

1

~Harry~

-Harry! Harry Styles!!!-kiabált "apám".

Tudtam jól, hogy ez nem sok jót jelenthet, ha a teljes nevemen szólít. Csak akkor hív így, ha nagyon benne vagyok a lekvárban.

-Jövök!-kiáltottam ki, majd amilyen gyorsan csak tudtam, kiugrottam az íróasztalom mögül és kettesével szedve a lépcsőfokokat szaladtam a nappaliba.

-Igen apa?!-lihegtem.

-Gemma körömlakkja kiborult a szőnyegre. Töröld fel!-jelentette ki nemes egyszerűséggel és ujjával a hófehér szőnyeg felé bökött, amin kezdett egyre nagyobb folttá terjedni a piros festék.

-De...de...szeretném befejezni a leckém. És miért nem Gemmanak kell?-még be sem fejeztem a mondatom, de már tudtam, hogy végzetes hibát vétettem.

-Mi az, hogy Gemmanak kellene?!-kiáltott fel "apám" és olyan lendülettel hadonászott, hogy azt hittem én is kapok egy nyaklevest.

-Most lakkozta a körmét! Azt akarod, hogy elkenődjön?! Másrészt, szerinted mi a fenének vagyok kiöltözve?! Pingvineset játszok?!-erre a mondatra felkaptam a fejem. Fel sem tűnt eddig, hogy tényleg a méregdrága frakkjában van.-El fogunk késni!

-Igen Harry! Takarítsd csak fel!-tűnt fel a színen, nyávogva Gemma is, körmeit szárogatva.

Ekkor valami puha repült a fejemre. Odakaptam és egy szürke rongy akadt a kezembe.

-Láss hozzá!-szólt "apám" szigorúan.-Gyere Gemm!-indult kifelé.

-Mire visszajövünk, egy kicsi foltot sem akarok meglátni,-nézett még vissza az ajtóból-vagy különben csúnyán megbánod.-rázta meg öklét és tűnt el.

A ronggyal a kezemben a földre rogytam és elkeseredve sóhajtottam egy nagyot.

Miért kell ezt tennie velem? Mit ártottam neki?

Ekkor egy kezet éreztem meg a vállamon és az ismerős parfüm csapta meg az orrom.

-Semmi baj kicsim!-hajolt a fülemhez anyu, mire ellazulva sóhajtottam egyet.

-Úgyis megint dög unalom lesz az esti bál. Nyugodtan rendelj valamit vacsorára, nem tudom mikor érünk haza.-nyomott egy puszit az arcomra.

-Szeretlek nagyon anyu!-fordultam felé és jó szorosan megöleltem.

-Szívecském! Igyekezz, elkésünk!-kiabált "apám".

-Megyek! Egy pillanat!-szólt vissza anyu.

Felém fordult újra.

-Fürdőszoba, szekrény, felülről második fiók balra! Azzal ki tudod szedni a foltot, ha jól megsikálod. Mennem kell, szeretlek én is téged Harry!-adott még egy puszit, majd felkelt és kiszaladt, a kint várakozó kocsihoz.

Még egy pár pillanatig mosolyogva ültem, majd felálltam, elmentem és előszedtem azt a tisztítót, amit anyu mondott. Bevizeztem a rongyot, nyomtam rá egy kicsit belőle és nekiálltam a sikálásnak.

Nem is tudom mi lenne velem anyu nélkül. Akaratlanul is mosolyba szaladt a szám; már tuti idegösszeroppanásom lenne a pótapám, Dave miatt. Olyan jó lenne, ha apu még mindig itt lenne velünk. De ő sajnos már három éves koromba elhagyta anyát. Egyik este még mellette feküdt le, másnap meg már eltűnt. Csak egy levelet hagyott maga után, amibe elmondta, hogy megcsalta anyát és képtelen ezzel a tudattal velünk együtt élni. Csak halványan emlékszem rá.  Anyu sohase beszélt róla és én nem is erőltettem soha, így is elég nehéz volt neki. Egyedül nevelt tizenöt éves koromig, egyedül kellett megkeresnie mindenre a pénzt egy étteremben, felszolgálóként. Ott ismerkedett össze Davevel, aki eleinte nagyon rendesnek és jó fejnek tűnt. Mivel egy hatalmas cég igazgatója, megtehette, hogy elhalmoz ajándékokkal. Telefont is vett nekem a tizenhatodik szülinapomra. Aztán miután egybekeltek, minden megváltozott. Gemma a lánya a mindene, aki az ő előző feleségétől van. Egy igazi elkényeztetett plázacica. Engem észre se vesz, mintha nem is lennék, mint most is. Gemmat és anyut elviszi valahova, nekem meg a szőnyeget kell sikáljam. Tisztára mint Hamupipőke...-nevettem fel keserűen a hasonlaton.

Úgy el voltam merülve a gondolataimban, hogy frászt kaptam, amikor megcsörrent a mobilom. Megtöröltem a kezem farmerembe és kihalásztam a zsebemből. Mosolyba szaladt a szám, mikor megláttam ki hív. Niall, az egyik legjobb haverom. Ő tartja bennem még a lelket, a legjobb barátom általános óta.

-Szia Ni!-köszöntem vigyorogva, mit persze nem láthatott.

-Szia Harry!-hangosan kiabált a telefonba.

Úgy meglepődtem, hogy alig tudtam megszólalni.

-Mizu? Hogy-hogy hívtál?-nyögtem döbbenten.

-Csak el akartalak hívni, hogy holnap megünnepelhessük a szülinapodat!-válaszolta izgatottan, mire kissé csalódottan elhúztam számat.

-Nem tudom Niall.-kezdtem bele bizonytalanul.-Nem hiszem, hogy Dave elengedne.

-Ugyan Harry! Tizennyolc leszel! Miért ne engedne el hozzánk!? Ráadásul délelőtt!?-mondta hitetlenkedve, én pedig már válaszra nyitottam volna szám, de belém fojtotta a szót.-Rendben, szuper! Akkor holnap tizenegykor nálunk!-köszönt el és meg mertem volna esküdni, hogy szétreped a feje, annyira vigyorog.

-Öhm...szia!-nevettem bele a telefonba, miután meghallottam a sípoló hangot; lerakta, meg sem várva reakcióm.

Vigyorogva tettem le a telefont. Annyira jól esett ez a kis meghívás. Tényleg ő a világon a legjobb barát.

A szőnyegre pillantottam. Szépen kijött, a húsz perces sikálás megtette a hatását. Gyorsan elpakoltam, kezet mostam majd egy almát felkapva visszamentem a szobámba. Befejeztem még a leckém és utána elmentem zuhanyozni.

Nem tudom, miért csinálom meg mindig péntek délután a leckém. Ezt így szoktam meg. Szeretem ha rendbe vannak a dolgaim. Fogat mostam, majd egy szál törölközőben visszamentem a szobámba. Felkaptam a pizsamám és bebújtam az ágyamba. Izgatottan aludtam el. Nagyon kíváncsi vagyok, mit alkot ez a jómadár.