Cont(r)act /Larry Stylinson~Befejezett/

6 (+18)

Sziasztok!:D Meg is érkeztünk volna a történet első +18-as részéhez. Egy kicsit izgulok miatta, szóval ha nem nagy kérés, egy pár szavas kommentben elmondanátok a véleményeteket?:)
Most is nagyon szépen köszönöm a csillagokat az eddigi részekre!❤ Jó olvasást!:)

~Harry~

Az ajtó kinyílt, be akartunk lépni, de ami bent várt minket, az a vért is megfagyasztotta bennünk.

A hatalmas szobaszerűen berendezett terem tele volt reflektorokkal, kamerákkal és minden egyéb filmes kellékkel. Mindkettőnk tekintete viszont egyenesen a szoba közepén álló ágyra szegeződött. Az ágyon két srác feküdt...meztelenül... A fekete hajú fiú alatt egy barna, kócos srác vergődött. Szemei szorosan le voltak zárva, szája pedig elnyílt a folyamatos nyögésektől és sikolyoktól. Egyik karjával erősen kapaszkodott a fölötte mozgó fiú karjába, másikkal pedig fekete hajába túrt. A fekete szemei is csukva voltak és az ő torkából is egyre cifrább hangok törtek elő. Két kezével a barna hajú fiú feje mellett támaszkodott és egyre gyorsabban lökte előre a csípőjét, mire az alatta fekvő fiú teste ívbe feszült. A felül lévő, egyik kezét kettőjük közé vezette és ütemesen mozgatni kezdte. A barna hajú srác torkából egy elhaló sikoly tört fel és teste vonaglani kezdett a kéjtől, ami elöntötte. A fekete is megremegett, és a szemeit még szorosabban összezárva hörgött egyet, majd nyöszörögve élvezett el az alatta megfeszülő fiúba. Karjai összecsuklottak és a másik  mellkasára dőlt, fejét a nyakába fúrta és erősen zihált.

Niall és én teljesen sokkos állapotba álltunk az ajtóban, a két srácot figyelve. Nem akartam hinni a szemeimnek, hogy mit látok...

A terem bal széléről egy hang harsant fel.

-Ééés vége!-tapsolás.- Szép volt fiúk! Jók voltatok!-mondta a hang, még mindig tapsolva.

A nagyobbik fiú, megemelte a fejét és a barna szájára hajolt, aki azonnal szétnyitotta ajkait. A hosszú csók után elhúzódott, majd nyomott még egy gyors puszit a szájára és lemászott róla. Felszedte az ágy mellett heverő bokszerét, farmerját és gyorsan belebújt. A barna fiú még mindig az ágyon feküdt, csukott szemmel és halkan pihegett. A fekete ránézett és elmosolyodott és ismét ajkaira hajolt.

-Eszméletlen voltál Lou!-motyogta a a szájába. Lenyúlt az ágy mellé és keresett valamit, de egy pillanatra sem vált el az említett szájától. Pár perc tapogatás után sikeresen megtalálta, amit keresett. Újra kiegyenesedett és az alacsony srác kezébe nyomta az alsóját és nadrágját. A barna is felült és gyorsan felkapta a két ruhadarabot, de mikor felállt, hogy begombolja, egyenesen velünk nézett farkasszemet. Végigmért minket és látszott rajta, nem sok hiányzik, hogy kipukkadjon belőle a nevetés a falfehér, sokkos arcunkat látva.

-Oh! Helló fiúk!-vigyorgott gonoszul és erre minden szem ránk szegeződött. -Már vártunk titeket!-vigyorgott még mindig és egyet lépett felénk.

-Öhm...i-izé...Mi...mi folyik i-itt?!-kérdezte Niall remegő hangon, de nem csak hangja, hanem egész testében remegett. Olyan sápadt volt, hogy azt hittem elhányja magát.

Egy huszonöt év körüli férfi sétált felénk mosolyogva és ugyanaz a gonoszkás félmosoly ült ki arcára, mint a barna, kócos fiúnak és a másik srácnak.

-Fiúk! Azt hiszem jobban teszitek, ha leültök!-tette a kezét a vállamra és a fejével két szék felé bökött.

-Zayn, Louis!-fordult el tőlünk.-Ti menjetek nyugodtan, szedjétek rendbe magatokat, amíg én felvilágosítom ezt a két báránykát!-nézett ismét felénk és a vállunknál fogva a székek felé tolt, mert látta, hogy most nem fog sokra menni velünk. Valahogy a sokk mellett valami más is bekúszott a tudatomba. Azok a hosszú fekete pillák és a barna fiútól az a félmosoly nagyon ismerősek voltak... Mintha valahol láttam volna valamikor... Vagy lehet, hogy csak a sokk csinálja ezt velem... Képtelen volt az agyam a látottakat felfogni. Mikor odaértünk lenyomott bennünket a székekre majd ő is megfogott egyet és szembe fordította velünk.

-Nos fiúk,-kezdett bele sejtelmesen-mire emlékeztek a tegnapi napból?

Elcsendesedett, időt adva, hogy átgondoljuk a dolgokat. Éreztem, hogy ebből a helyzetből nincs más kiút, ezért megpróbálkoztam összeszedni magam. Azt a taktikát választottam, hogy oda visszamegyek amikor még emlékszem, bár még mindig elég lassan dolgozott az agyam.

Igen,-állapítottam meg magamban-a tegnap este még megvan. Niall elhívott a házukba. Eddig rendben. Utána másnap a meglepi...igen...ez is megvan. Jól beebédeltünk és átadta az aj...-itt beugrott a megoldás. Eszembe jutott a bár...az asztal és a sok...nagyon sok pia. Lenéztem a csuklómra és még mindig ott virított az élénkvörös karszalag. Eddig értem de, hogy kerülünk mi ide? Épp kérdésre nyitottam a volna a szám, mikor Niall mellettem megnyikkant.

-Picsába...-nyögte és ő is a karszalagot nézegette.

-Ugye nem?!-kérdezte kétségbeesetten. -Ugye csak álmodtam, hogy valamit alá írtunk?!-nyöszörögte összeszorított fogakkal kétségbeesetten.

Niall egyre csüggedtebben és fehérebben nézett farkasszemet a még mindig sejtelmesen mosolygó férfival.

Nem tudtam miről beszél, nekem az est további része kiesett, ráadásul az aszpirin hatása is kezdett múlni és megint érezni kezdtem a lüktetést a fejemben.

-Én nem emlékszem nagyon semmire.-suttogtam maga elé.

-Úgy látom, azért nagyjából összeállta a kép. Nem igaz?-somolygott a pasas továbbra is idegesítően. -Szóval ugye tegnap a Young&Wild&Freeben voltatok bulizni... Aztán bejöttetek a színfalak mögé és meghallottátok, ahogy egy szerződést kötök, a két legkiválóbb táncosossal az országban, Louis Tomlinsonnal és Zayn Malikkal, nem kis összegért.

Ahogy kiejtette a neveiket, felvillant előttem a kép, ahogy két fiú a rúd körül táncol és hajladozik.

-Erre,-folytatta-a kis szöszi kijelentette, hogy nektek is kell ennyi pénz.-vigyorgott Niall felé félelmetes kedvességgel.

Éreztem, ahogy egyre jobban ideges leszek a folytatás miatt.

-Adtam egy tollat és aláírtátok a szerződést.

Összeugrott a gyomrom és hirtelen hányingerem lett. Megpróbáltam nem pánikba esni, de egyre szaporábban vettem levegőt és éreztem, hogy fogy az oxigén.

-El akarjátok olvasni, hogy mit is írtatok alá?-nevetett fel és egy lapot nyújtott felénk.