Cont(r)act /Larry Stylinson~Befejezett/

33

Sziasztok! :)

Nagyon sajnálom, hogy a múlt héten eltűntem!  Most értem el azt a pontot, ahol már nincsenek előre megírva részek és a hétköznapok mellett sajnos nem mindig megy az írás.:( De igyekszem tartani, hogy hetente egy részt legalább tudjak hozni. Nem szeretném azzal elrontani, hogy összecsapom a sztorit, szóval kérlek szépen, legyetek türelemmel. A múlt hét kárpótlásául pedig dupla résszel érkeztem. Jó olvasást!:D

~Harry~

-Harry Styles!-szólt ki a váróba a női hang, mire úgy pattantam fel, mint aki szögre ült. Nem rajongok az orvosokért, szóval minél hamarabb túl akartam esni rajta.

-Szép napot!-mosolyogtam rá az ősz hajú kedves dokira.

-Neked is! Foglalj helyet!-mutatott a fehér kezelőasztalára. Tettem, amit kért és közben még a pólóm is levettem, mert tudtam, hogy az lett volna a következő kérés. Közelebb lépett és amilyen óvatosan csak tudta, leszedte a tapaszokat a sebekről, ami nem volt éppen kellemes.

-Hmmm! Ez gyönyörű!-morgott elégedetten. -Te aztán nagyon meg akartál gyógyulni!-paskolta meg finoman karom és egy kis csipesz szerű ollóért nyúlt, hogy megszabadítson a cérnáktól.

-A barátom üdvözli!-mondtam és egy nagyot szusszantam, hogy elfojtsak egy kissé fájdalmas nyögést.

-A kis szöszi?-nézett fel rám mosolyogva. -Én is üdvözlöm és ajánlom neki, hogy ne találkozzunk többet!-kuncogott fel, mire én is elhúztam ajka.

Pár perccel később elégedetten állt fel, mikor az utolsó cérnát is eltávolította.

-Kész is vagy!-húzta le gumikesztyűjét. Úgy látom minden rendben, de azért még ne nagyon erőltesd túl magad.

-Köszönöm szépen!-ráztam meg kezét és elindultam kifele.

-És Harry!-szólt még utánam mielőtt kiléptem volna. -Vigyázz magadra!-vigyázz magadra nézett komolyan a szemembe, mire hálásan elmosolyodtam és bólintottam.

Bárcsak minden orvos ennyire lelkiismeretes és jó ember lenne!

-Minden jót!-köszöntem el, remélem utoljára... 

Az épületből kilépve azonnal eszembe jutott  Mayának beígért találkozás. Nagy sóhajjal a kezembe vette mobilom és megkerestem a számát. Egy pillanatra elgondolkodtam, mielőtt a hívás gombra nyomtam volna. A megérzésem azt súgta, hogy nem kellene... Most azonban úgy döntöttem, hogy mégse hallgatok rá. Maya gyönyörű és nagyon kedves lány...és talán még jól el is fogunk tudni beszélgetni, csak több idő kell... Mielőtt még jobban át tudtam volna gondolni, rányomtam a kis zöld jelre, mielőtt még tényleg meggondolnám magam. Enyhe izgalommal hallgattam a monoton pittyegést.

-Sziaaa Hazzy!-nyávogott a készülékbe, mire ijedtemben majdnem elejtettem azt. Ezt még meg kell szoknom...

-Szia!-köszöntem vissza kedvesen és rögtön a lényegre tértem. -Végeztél már?

-Igeeen, most végeztünk, gyere csak! De ne kocsival!-mondta sejtelmesen kuncogva és rögtön megjelent lelki szemeim előtt, ahogy kezeivel még telefonálás közben is látványosan gesztikulál.

Attól nem kell tartania, hogy kocsival megyek érte,-mosolyodtam el- de nem szóltam, inkább ráhagytam. Nem akarom, hogy már z elején rájöjjön, én mégsem vagyok hozzá való.