Cont(r)act /Larry Stylinson~Befejezett/

32

Halihóó! Ma reggel még én se hittem volna, hogy fogok részt kirakni, tekintettel a mai munka napra, de amint megláttam, hogy már 4k megtekintésen is túl vagyunk, úgy döntöttem, mindenképpen megérdemeltek legalább ennyit! Köszönöm szépen, aki veszi a fáradtságot, hogy csillagozik vagy kommenttel, nagyon sokat jelent. Nem is húzom tovább a szót: jó olvasást! :D :*

~Harry~

Ez a nap is úgy indult, mint minden eddigi; az órám idegesítő csörgésére ébredtem, felöltöztem, kimentem a konyhába.

-Jó reggelt!-köszöntem hangosan, de nem érkezett válasz.

Mosolyogva sétáltam Niall szobájának ajtajához, aki szokásához híven elaludt. Bizonyára elég későn érhetett haza a randiból, mert mikor lefeküdtem, még nyoma sem volt. Halkan kopogtattam az ajtón.

-Ébresztő Ni!-szóltam be kicsit erélyesebben, mikor még mindig nem jött válasz.

Fejcsóválva nyomtam le a kilincset és léptem be, hogy kirázzam barátomat az ágyból. Meglepetésemre azonban csak egy szépen bevetett ágy fogadott. Homlokomig csúszó szemöldökkel sétáltam ki. Egy piszkos kis gondolat ütött szöget a fejemben, de rögtön el is hessegettem. Csak nem...Niall nem menne bele semmi ilyesmibe a harmadik randin... Előhúztam zsebemből a telefonom, hogy megkérdeztem merre jár, de megállt a kezem, mikor megpillantottam a 3 nem fogadott hívást és az SMS-t. Mind ismeretlen szám volt, amitől máris görcsbe ugrott a gyomrom. Félve nyitottam meg az üzenetet.

*Miért nem mondtad, hogy este fellépésed van és nem tudunk talizni?! Úgyse tudsz kibújni alóla...;) Akkor ma este! Puszi   Maya*

Basszus, teljesen kiment a fejemből, hogy találkozóm lett volna a lánnyal!-csaptam a homlokomra. Mondjuk, ha őszinte akarok lenni, nem bánom annyira, de ma már tényleg nem húzhatom ki magam alóla.

Ekkor nyílt az ajtó és egy elég csapzott külsejű Niall lépett be.

-Szia haver, hol jártál?-mértem rajta végig csodálkozva.

-Csak elvoltam futni és edzettem kicsit.-mondta még mindig nagyokat szuszogva kipirult arccal.

-Anyám! Mikor keltél?!-kérdeztem szörnyülködve, mire felnevetett.

-Fél hátkor! Az már nem is annyira hajnal! Ha van kedved velem tarthatsz!-kacsintott rám és hajába túrva felborzolta izzadtságtól lelapult tincseit.

Ez nem is rossz ötlet! Úgy is én is el akartam kezdeni edzeni.

-Majd meglátom mit mond ma a doki. Ha úgy ítéli, hogy sikerült befoltoznia, akkor csapathatjuk!-vigyorogtam rá. -Na de menj zuhanyozni, csinálok reggelit!-veregettem meg vállát és nekiállt valami ehetőt összehozni.

Tíz perccel később már emberi külsővel sétált ki a fürdőből és ült mellém az asztalhoz. Nekiláttunk a szendvicseknek, de barátom pillantása gyakran elrévedt és el-el mosolyodott. Sejtettem, hogy még mindig a tegnapi találka hatása alatt van, ezért finoman megböktem a könyökömmel.

-Mesél, milyen volt tegnap Lisával?-kérdeztem elvigyorodva, mikor rám nézett.

Rögtön fülig szaladt a szája és még a szendvicsét is letette, hogy teljes beleéléssel mesélhessen.