Cont(r)act /Larry Stylinson~Befejezett/

48

Halihóó! Innentől nem fogok minden rész előtt dumálni, most is csak azért, hogy megköszönjem a vote-okat és a kommenteket! Nem nagy dolog, de mégis mindig bearanyozzák a napomat! Szóval köszönöm és jó olvasást az elkövetkezendő részekhez!:)))❤️

~Louis~

Ahogy méterről méterre haladtunk, úgy öntött el egyre jobban a rettegés is. Mégis minden idegszálam meghazudtolóan hagytam, hogy azt tegyenek velem, amit akarnak és a lehető legméltóságteljesebben tűrjem. Az a gondolat tartotta bennem a lelket, ahogy felrémlett előttem Harry, hogy ő micsoda méltósággal tűrte a megpróbáltatásokat. Még mindig elszorult a torkom, ha csak belegondoltam, mennyi szörnyűséget kellett átélnie...és mindet miattam... De a sors igazságos és most én is megkapom, ami nekem jár...
Eközben kiértünk az utcára és mire jobban körbenéztem, a nyüzsgő terek helyett egy csendes, kihalt és rémisztő sikátorban találtam magam. A két gorilla két oldalról tartottak, úgy, hogy moccanni se tudtam.
-Tudod...-kezdett bele Liam tőle szokatlan mély, gyűlölettől fröcsögő hangszínen, fel alá járkálva előttem-...azt hitten, mikor pár hete meghosszabbítottuk a szerződéseteket, hogy ez egy nagyon előnyös üzlet lesz... És talán így lett volna...-állt meg velem szemben háta mögött összekulcsolt kezekkel és szemembe nézve lassan megindult felém. - Aztán, amikor az a két szerencsétlen félnótás odakeveredett hozzánk, akkor még bíztam benned, hogy tényleg a jó lehetőséget láttad meg bennünk. -Legvadabb álmaimban se gondoltam volna, hogy magadnak akartad megszerezni a kis göndört.-sziszegte elsötétedő pupillákkal.
-De Liam...-akartam volna tiltakozni, de torkomra forrasztotta szavaim. Kiderült, hogy háta mögött egy kést rejtegetett, amit most egyenesen torkomnak szegezett. Éreztem, ahogy a hideg fém hegye bőrömnek nyomódik és egy mozdulat kellene, hogy véget vessen életemnek. A halál félelem egy pillanat alatt cikázott át testemen. Egy pillanat alatt levert a víz és mellkasom szaporán emelkedett és süllyedt.
-Szeretlek Hazz...-suttogtam az ég felé nézve remegő hangon,mire Liam érzelmektől mentes kacaja felharsant.
-Szánalmas vagy Tomlinson!-folytatta vérfagyasztóan. -Azt hitted, hogy te, kis hősszerelmes tönkre teheted életem legjobb ajánlatát?!
Egyre jobban megemelte hangját és ezzel együtt a kést is egyre jobban szorította torkomnak.
Hiába próbáltam még mindig tartani magam egy áruló könnycsepp kiszökött lezárt szemeim mögül.
-Az egyetlen, aminek köszönheted, hogy nem teszlek el láb alól a Göndörkével együtt, az az, hogy Mr. Jabar még hajlandó átgondolni az ajánlatát.-húzta el a pengét, mire úgy kaptam levegő után, mint aki fuldoklik. -De most remélem egy életre megjegyzed, hogy te is csak egy kis szaros, semmitérő bábú vagy a sakktáblámon. Jobban mondva egy sötét paraszt! -lépett egyet hátra és azonnal behúzott egy nagyot. Megtántorodtam volna, ha a két gorilla nem fog olyan keményen. A következő ütések a hasamba érkeztek, majd miután összegörnyedtem az iszonyatos fájdalomtól, ismét a fejem vette célba, de mostmár térdével.
Hiába próbáltam minél kisebbre összehúzni magam, kegyetlenül tartottak két karomnál fogva, teljesen kiszolgáltatva. Mikor percekkel később lazult a szorítás azonnal összeestem és magzatpózba gömbölyödtem, de a bántalmazásnak még közel se volt vége. Ott rugdostak teli erőből ahol értek. Olyan szinten fájt már minden porcikám, hogy azt kívántam, bár egy késszúrással elrendeztek volna. Egyszercsak éreztem, hogy gyengülnek a rúgások, majd lassan abbamaradnak. Nem mozdultam, csak reszketve próbáltam túlélni a kínt, ami mindenhol átjárt.
-Remélem, megtanultad a leckét szarcsimbók!-húzott fel Liam ingemnél fogva, mire mint egy rongybaba lógtam kezében. Éreztem, ahogy fejem ismét térdéhez rántja, mire elterültem a földön.
-Gyertek fiúk, rendezzük el a Göndörkét is!-hallottam meg tompán hangját és távolodó lépéseket.
-Neee...-próbáltam minden erőmet összeszedve kiabálni, de csak egy elhaló sóhajra tellett és miközben éreztem, hogy valami meleg csordul ki számon a világ lassan sötétült el...