Cont(r)act /Larry Stylinson~Befejezett/

36

Haliii, szép napot mindenkinek! Meghoztam a folytatást! Nem is akarom húzni a szót, jó olvasást!;) 

~Niall~

Zaklatottan szeltem az utcákat...valahogy nem akartak a lábaim visszavinni dolgozni... Nem tudtam koncentrálni, gondolataim olyan gyorsan kergették egymást.

Mégis mit képzelt Harry?! Annyira gyerekes, ahogy viselkedik! Azt hiszi, hogy elfuthat a problémái elől?!-pufogtam magamba.

Ahogy gondolkodtam, egyre jobban ideges lettem.

Ráadásul engem is meg akart zsarolni! Miért akar arra kényszeríteni, hogy szakítsak Lisyvel?! Nem is értem, mi állt össze a fejében, hogy menni akar!-csóváltam meg fejem fújtatva és dühösen belerúgtam egy előttem heverő kavicsba, ami messze pattogott.

Utána sétáltam és egy újabb rúgással küldtem arrébb. Minden dühöm és idegességem a kis kövön töltöttem ki. Legalább tizedszerre rúgtam bele, mikor hirtelen nagyot koppant valamin. Megemeltem a fejem és ijedten konstatáltam, hogy egy kocsinak sikerült nekirúgnom. Az orrom alatt morogva mentem közelebb a járműhöz, hogy meggyőződjek róla, hogy semmi baja nem esett. A szemem sarkából láttam, hogy nagyon ismerős a környék ezért fenéztem, mielőtt a járműhöz léptem volna. Meglepetten láttam, hogy akaratlanul is Lisa háza előtt állok. Elmosolyodtam a tudatra, hogy már tudat alatt is őt keresem. Nagy sóhajjal léptem a kocsi hátuljához, hogy szemügyre vegyem. Őszintén reménykedtem, hogy csak a kerekét sikerült eltalálnom és nem kell egy ilyen bénázás miatt is fájjon a fejem. Percekig tanulmányoztam, de szerencsére nem találtam rajta semmit. Megkönnyebbülten egyenesedtem fel és indultam volna tovább, de hirtelen mozgásra lettem figyelmes a kocsi belsejéből. Ahogy elsétáltam mellette, egy kíváncsiskodó pillantást vetettem be az ablakán, mert végül is Lisa háza előtt állt és hátha ő is benne van... Nagyot dobbant a szívem, ahogy megpillantottam a vörös hajzuhatagot. Már vigyorogva emeltem is a kezem, át se gondolva, hogy bekopogjak-e az üvegen. Ekkor viszont majdnem hátrahőköltem, ahogy a élénk tincsek közé ujjak túrtak. Hatalmasra táguló szemekkel figyeltem, ahogy két kar karolja át Lisat és a lány szinte magára rántja az illetőt... Nem akartam hinni a szememnek... Ez nem lehet! Lehetetlen... Figyeltem, ahogy hanyatt dől a hátsó ülésen és az ismeretlen férfi fölé tornyosul. Hirtelen úgy éreztem, mintha gyomorszájon ütöttek volna, mikor felismertem a fekete hajjal és borostával keretezett arcot, ahogy a lány után hajol, hogy tovább csókolja. Miközben hajolt le, egy pillanatra összetalálkozott tekintetünk. Amint felismert sokkos ábrázatom, elvigyorodott, majd rám kacsintott és egy látványos mozdulattal az alatta fekvő combjai alá nyúlt, ösztönözve, hogy átkarolják csípőjét.

Szédülni kezdtem, olyan régóta nem vettem levegőt, így hirtelen arrébb tántorodva görnyedtem össze térdeimre támaszkodva. Zaklatottan kapkodtam a levegőt és már nem láttam a szememet hirtelen elöntő könnyektől. Képtelen voltam felfogni, amit láttam... Zayn...és Lisa... Kétség sem fér hozzá a fekete gúnyos mosolya után... Elmondhatatlanul fájt a megaláztatás és a szégyen együttes keveréke, hogy ilyen csúnyán át lettem verve. Én tényleg őszintén szerettem és ő végig a szemembe hazudott... Remegő kezeimet ökölbe szorítottam és ajkamba martam fogaimmal.-hiába küzdöttem ellene, a könnyek lassan utat törtek maguknak. Hogy tehetett ilyet? Miért?!

-Te szemét rohadék!-kiáltottam fel,minden dühöm és fájdalmam beleadva, bár magam se tudtam melyikőjükre gondolok...

Egy dühös mozdulattal kentem el arcomon patakokban folyó könnyeim. Nem hagyhatom, hogy úrrá legyen rajtam a fájdalom! Nem adhatom meg nekik még ezt az örömöt is, hogy teljesnek érezhessék a győzelmüket... Minden erőmet összeszedve, fogaimat összeszorítva kényszerítettem remegő testem, hogy álljon fel és nagyokat pislogtam, hogy többször ne szökjön ki egy könnycsepp se. Gyűlöltem Zaynt, amiért igaza volt... Lisanak tényleg nagyobb fasz kellett... Körmeim tenyerembe vájtam kínomban, ahogy a csalódás is elöntött a többi borzalmas érzés mellett. De a legjobban mégis magamat gyűlöltem, aki hagyta, hogy az orránál fogva vezessék és ilyen hamar ilyen közel engedtem valakit is a szívemhez. El akartam rohanni minél messzebb ebből a szarságból egy jobb világba, ahol nem mindenki csak egy kibaszott színész az "élet" nevű színdarabban. A levegőt még mindig kapkodva, zihálva vettem és úgy érzetem, mindjárt felrobbanok, ha nem csinálhatok valamit. Futásnak eredtem teljes erőmből, az sem érdekelt hol kötök ki, csak ki kellett adnom magamból a feszültséget.