Cont(r)act /Larry Stylinson~Befejezett/

13

Hoztam néhány részt kárpótlásul. Remélem tetszeni fognak!😊💖

~Harry~

Kérdés nélkül fordítottunk hátat a többieknek és indultunk utána sietősen. Végül a nagyteremben álltunk meg, ami a forgatószobából nyílt.

-Srácok, ez eszméletlen!-járkált föl alá. -Tíz perce sincs, hogy kiraktuk a videót, de már tízezerezer megtekintés van rajta! Ekkora sikeretek utoljára nektek volt Zouis!-torpant meg, ránk nézett és még szélesebb lett a mosolya. -Szóval úgy döntöttem jönnek ők is Vegasba!

-Kizárt!-csúszott ki a számon.

Odakaptam a kezem, de már késő volt mert Mr. Payne fenyegető lassúsággal közeledett felém. Addig hátráltam, amíg a hátam a falnak nem ütközött, ekkor remegni kezdtem. Egészen addig jött, míg csak egy tenyérnyi hely maradt csak az arcunk közt.

-Jól figyelj Göndörke, mert utoljára mondom el.-suttogta erélyesen az arcomba. -Innentől semmi beleszólásod nincs az életedbe. Azt csinálod, amit mondok, akkor és úgy, ahogy mondom! Világos?!

Bólogattam, hogy megértettem és nagyot sóhajtottam, mikor hátralépett.

-Remek!-tért vissza az ijesztően bársonyos hangra. -Ha már forgatni nem tudtam veled, táncolni fogsz és nem érdekel, hogy szétszabdaltad a kezed. Most kaptok egy óra szünetet, de utána csapatjuk! -Nekem, most mennem kell Sephennel és a többiekkel egyeztetni az utat-fordult Louisék felé, -addig vigyétek őket ebédelni és kezdjétek a táncot és ezzel elsietett.

Megrezzent a zsebemben a telefonom, mire rögtön rossz érzésem támadt. Niallön és a szüleimen kívül nem szokott senki keresni...és mivel Niall itt van, anyuék dolgozank, elképzelésem sincs, hogy ki lehet. Elővettem, hogy megnézzem ki az, de amint megláttam lesápadtam...

-Dave...-suttogtam és félve megnyitottam az üzenetet.

"HARRY STYLES! GYERE HAZA! MOST!!!"

Még jobban elszörnyedtem, mikor megláttam fenyegető üzenetét.

-Hahó Göndörke! Oda fagytál?!-kiáltott rám Zayn. -Jössz már??

-Mennem kell!-mondtam hófehér arccal rápillantva, majd kiszaladtam mellettük az ajtón, nem is figyelve az elhangzó kérdésekre.

Hazáig rohantam. Az ajtó előtt a térdeimre támaszkodtam és próbáltam rendezni a légzésem, majd remegő kézzel nyitottam be, de rögtön meg is torpantam az ajtóban. Dave a nappaliban a fotelben ült, keresztbe tett lábakkal, komor arccal a kezében egy lapot olvasgatva.

-Sz-szia apa.-mondtam, de a hangom is remegett.

Felnézett, de nem szólt semmit, csak lassan felállt és megindult felém. Elkezdtem a szobám felé igyekezni, de Dave hangja megállított.

-Fölösleges...zárva...-mondta monoton hangon, majd a bejárati ajtót is bezárta és a zsebébe sűlyesztette a kulcsot. Tudtam mi következik. Kezdtem pánikba esni és még jobban reszketni kezdtem és könnyek gyűltek a szemembe. Dave ijesztő nyugodtsággal ismét leült és a kezébe vette a papírt.

-Ülj le!-mondta, de nem mozdultam. Próbáltam bármiféle kiutat találni a helyzetből.

-NEM HALLOD?! HÚZD IDE A SZÉTBASZOTT SEGGED ÉS ÜLJ LE!!!-üvöltötte.