Cont(r)act /Larry Stylinson~Befejezett/

24

Szép napot mindenkinek!:D

Elég régen jelentkeztem, de sajnos úgy néz ki, csak hétvégén lesz időm részt hozni. :/ Kárpótlásul arra gondoltam, ha tetszett és kíváncsiak vagytok a folytatásra, egy csillaggal vagy komiban jelezzétek és hozok még egy részt! :) Jó olvasást!

~Harry~

Lassan nyitotta ki szemeit és nézett rám, mikor rájött, hogy percek óta nem szólalok meg és meg sem mozdulok.

-Ne picsogj már Göndörke!-húzta kaján mosolyba ajkát és egy lesajnáló pillantást küldött felém.

-Annyira...-akartam valamit mondani, de a hangom elcsuklott.

-Sajnálod? Nincs szűkségem a sajnálatodra!-nevetett fel epésen és megcsóválta  fejét.

-Nem!-szorítottam ökölbe kezeim és mondtam, magamat is meglepve határozottságommal. -Én azt az embert sajnálom, aki lehettél volna!-néztem keményen a villogó kék szemekbe.

-Mégis mit gondolsz Styles, ki lehettem volna? -Nem ismersz, semmit nem tudsz rólam!-sziszegte, de testtartása arról árulkodott, hogy nagyon is az elevenébe találtam.

-Valaki, akiben még vannak emberi érzések, aki még tud szeretni és aki nem csak hitegeti magát, hogy jó az élete. Ha nem így lenne, mért győzködnéd még magadat is, Tomlinson!-vágtam újra bele a "mérgezett tőrt". Nem tudtam uralkodni az érzelmeimen...végre megtaláltam a gyenge pontját és bármennyire is sajnálom, előtört belőlem minden fájdalom, amit eddig nekem okozott.

Légzése egyre gyorsabb és zaklatottabb lett, szemei gyanúsan csillogtak és ajkait egy vonallá préselte.

-De tudod mit?!-folytattam, mit sem törődve a veszélyes jelekkel.-Igazad van, én még mindig szerencsésebb vagyok, mert nekem még van esélyem, hogy egy boldog, normális életem lehessen, ha lejár a szerződés és nem azzal a tudattal halok meg, hogy elbasztam az egész életem!-kiabáltam, de magam se hittem el, amit mondtam. Egyszerűen csak azt akartam, hogy ebben a pillanatban minél nagyobb fájdalmat okozzak neki.

Louis hirtelen felpattant és a következő pillanatban csak egy nagy csattanást éreztem arcomon.

-Baszódj meg Styles!-üvöltött rám, majd hátat fordított és elrohant.

Ledermedve ültem, figyeltem távolodó alakját és csak egy valami járt a fejemben; ezt nem kellett volna... Kezeimbe temettem arcom és elkeseredetten felsóhajtottam. Most, hogy láttam Louis igazi énjét, aki annyit szenvedett már, amit elképzelni sem tudok, az én problémáim eltörpültek. Hogy tehettem ezt?! Lehet, hogy életében először mutatta meg valakinek az igazi énjét, ami annyira sérülékeny, hogy kőkemény fallal vette körbe...én pedig csak mégjobban tönkretettem. Lehet soha többet nem fogom meglátni azt a Louist, akit talán lehetne szeretni... Nem értettem, hogy miért ilyen fontos ez nekem, de nem tudtam másra gondolni. Nem tudtam mit kezdeni az érzelmeimmel, amik nagy hullámként csaptak össze a fejem felett.

-Hé, minden rendben?-símúlt egy nagy tenyér a hátamra, mire összerezzentem, mert olyan váratlanul ért. Megemeltem a fejem és egy magas, vörösesbarna hajú fiú állt előttem.