Cont(r)act /Larry Stylinson~Befejezett/

42

Sziasztok Kedveseim!:D Mindjárt itt a karácsony és mielőtt még mindenkit teljesen magával ragadna a szokásos karácsonyi őrület, hoztam új részt.:)))

~Niall~

Ledermedve álltam, egészen addig, amíg Harryék el nem tűntek a szemem elől. Az ajtó csapódása térített észhez.

-Neee! Engedjék el! Azonnal!!!-rohantam kétségbeesetten kiabálva a bejárathoz és utánuk akartam iramodni, de az egyik gorilla nyakon csípett. -Nem engedem, azonnal hozzák vissza!!!-kapálóztam, rugdalóztam az erős karok között, de hiába.

Nem hagyhatom, hogy a legjobb barátomat megint megerőszakolják! Az adrenalin felszökött véremben és magam se értem, hogy volt ennyi erőm, de kitéptem magam a kétajtós szekrény kezéből és kirontottam az ajtón. A nagy lendülettől rögtön felkenődtem valaki mellkasára és azonnal fel is döntöttem, de most nem érdekelt. Átugrottam felette és az épület előtt parkoló kocsi felé futottam, ahova egy pillanattal ezelőtt Harryt ültették be. Mielőtt elérhettem volna az ajtaját, elindult, így orrom előtt húzott el.

-Bassza meg a kurva életbe!-rúgtam a porba keserűen és lerogytam a földre. Miért nem lehet, hogy csak egyszer is nekünk kedvezzen a sors?! Miért kell még az utolsó itt töltött napunkon is ennyi borzalmat átélnünk?! Eközben a biztonsági őr is utolért és a karomat elkapva kezdett visszafele rángatni. -Hagyjon már békén!-ordítottam rá minden dühöm és elkeseredésemet beleadva.

-Nyugodj már le taknyos.-sziszegte a nagy darab ember, ahogy minden erejét bevetve próbált tartani, nehogy megint elszökjek.

-Engedje el! -Kiváltottam már!-kiáltott rá egy ellentmondást nem tűrő női hang.

Azonnal enyhült a szorítás, mire a csuklómat dörzsölgetve pillantottam megmentőmre. Akkorára tágultak a szemeim, mint egy csészealj és keserű nyál gyűlt a számba.

-Mit akarsz?!-kiáltottam rá dühösen, de éreztem, hogy torkom elszorul.

-Kérlek nyugodj meg! -Beszélnünk kell...-motyogta lesütött szemmel és csigás vörös haját idegesen tekergette.

-Szerintem nincs miről!-vágtam hozzá és vészesen megremegett hangom.

-Segítsek valamiben, kisasszony?-pillantott Lisara a gorilla, mire megrázta fejét. -Hát rendben!-rántotta meg vállát és kettesben hagyott minket.

-Ni, kérlek, hadd magyarázzam meg...-lépett közelebb hozzám és kezét enyémre simította.

Undorodva húzódtam el és hátrább is léptem.

-Mégis mit?! -Hogy nem kell neked egy ilyen csóró nyomorék mint én? -Köszi, de nem kell az orrom alá dörgölni, rájöttem már!-nevettem fel, de csak ezzel is palástolni igyekeztem, hogy a sírás határán állok.

-Én téged szeretlek! -Nagyon berúgtunk mert eszméletlen nagy sikere volt az előzetesnek... De soha nem kellene nekem más, csak te!-fúrta szemeit enyémekbe, amikből lassan megindultak könnyei .

Nem bírtam tovább, nekem is kigördült egy könnycsepp a szememből. Megráztam fejem. Nem tudtam hinni neki...pontosabban nem akartam. Túlságosan fájt a tudat, hogy ilyen aljas módon csalt meg.

-Könyörgöm, adj még egy esélyt! Szeretlek Niall, egyedül téged!-próbált megint közelebb lépni hozzám, de csak újra elhúzódtam.

Vállai lehanyatlottak és kétségbeesetten nézett arany szemeivel enyémekben.

-Esküszöm, semmit nem jelentett ez az egész! -Nekem nem kell Zayn!-sírt tovább, mire felment bennem a pumpa.

-Hogy lehet valaki ennyire önző?!-kiabáltam rá, mire összerezzent. -Neked nem jelentett semmit, oké, de ez te vagy! -Az nem érdekel, hogy nekem mint jelentett?! -Nem csak te számítasz egyedül ebben a világban!