Cont(r)act /Larry Stylinson~Befejezett/

19

Előszöris; te jó ég, köszönöm nagyon ezt a rengeteg megtekintést és csillagot! Nem hittem volna, hogy ennyire hamar összejön!*u* Kicsit későre jár, de gondoltam, megleplek titeket a kövi résszel!:D Jó olvasást, hamarosan jön a folytatás! ;*

~Harry~

A fekete szorosan mögé állt, hátához simult és látszott, hogy Ni mozdulni se mert. Kezeit az övére simította és megfogta csuklóját, majd váratlanul a nyakához hajolt. Úgy tűnt, hogy barátomnak nagyon nem tetszett a dolog, de nem volt mersze ellenkezni...

Elszorult a torkom és elfordítottam a fejem...nem akartam végignézni, ahogy Zayn, szorult helyzetét kihasználva, megalázza őt. Annyira embertelen, amit művelnek velünk, hogy azt nem lehet szavakba önteni... Folyamatos megszégyenítés és zsarolás... Csak akkor fordultam vissza, mikor ismét felcsendült a fekete hangja.

-Na, így már sokkal jobb volt!-mondta elégedetten, de Niallön látszott, hogy neki nagyon más a véleménye.

-Tartsunk egy kis szünetet!-szólalt meg Louis, mire a másik kettő helyeslően bólogatott és a Szöszi fáradtan rogyott mellém.

-Jöttök ebédelni?-kérdezte ismét az alacsonyabbik fiú és már indult is kifele a feketével az oldalán.

Erre a mondatra barátom úgy pattant fel, mintha rugón ült volna és nyoma sem volt előbbi fáradtságának.

-Persze!-sietett utánuk, mire az én szemöldököm kérdőn a homlokom közepéig csúszott. -Te nem jössz?-nézett vissza rám aggódva, mire csak megráztam a fejem. Ígyis túl sok mindent csináltam ma, nem kellene többet terhelnem magam, ha nem akarok ismét kórházban kikötni.

-Akkor hozok majd neked is valamit.-mosolyodott el Louis és kisétáltak. Meglepetten pislogtam, várva, hogy visszaszóljon, ez csak egy vicc volt, de meglepetésemre, nem következett be.

Lehunytam szemem és rögtön el is szenderedtem kicsit. Ezt a pár napot úgy érzem, még sokáig fog tartani kiheverni. Talán egy húsz perc múlva Louis hozott tálcán ebédet.

-Parancsolj!-rakta az ölembe és közben alaposan végigmért. -Biztos jól vagy?

-Igen, köszönöm szépen.-mosolyogtam rá, amennyire tőlem tellett...

-Akkor mennem kell vissza...-húzta el a száját és újra kisétált.

Nekiálltam enni, mert amint megéreztem a kaja illatát, nagyot kordult a gyomrom. Nagyon finom volt, szerencsére ez nem olyan, mint a sulis menzakaja, mert akkor éhen halnék.

Mikor durván egy óra múlva visszajöttek, Niall teljesen fel volt dobva. Mostmár azt hiszem értem, miért sietett annyira...-mosolyodtam el. Nagyon kezd belehabarodni a kis vörösbe.

Louis és Zayn gyakoroltak egész délután, ezért szerencsére minket békén hagytak, csak annyi volt a dolgunk, hogy figyeljünk. Már hiába láttam őket táncolni többször, de ez még fantasztikusabb és erotikusabb volt, mint eddig bármi, amit láttam. Hihetetlen, esküszöm néhány akrobata megirigyelte volna a mozgásukat. Hétkor megkerestük mr. Paynet, hogy elkéredzkedjünk haza, mert már órák óta csak a levegőt rontottuk. Szerencsére annyi dolga volt, hogy szerintem fel sem fogta, mibe is egyezik bele, csak az irodáján kívül akart tudni minket.

Az épületből kilépve esti szürkület és zuhogó eső fogadott. Fenébe...pedig már napok óta annyira szép idő volt... Mindjárt itt a tavasz, miért pont most romlik el az idő?? Ekkor Zayn kivágta mögöttem az ajtót, olyan lendülettel, hogy vagy egy fél métert ugrottam ijedtemben. Ahogy elment mellettem elég erősen nekem jött és egyértelműen látszott rajta, hogy tiszta ideg... Megszeppenve arrébb lépetem, nehogy rajtam akarja kitölteni a dühét. Hajába túrt és a motorjához ment, mit sem törődve az esővel, felkapta a motoros bőrdzsekit, a sisakot és elhajtott. Az ajtó még egyszer nyílt mögöttem, de most sokkal kulturáltabban és Louis lépett ki rajta. Az arca szomorú, de főleg inkább dühös volt.