Cont(r)act /Larry Stylinson~Befejezett/

10

Hi!:D Íme, itt is a kövi rész. Jó olvasást!❤

~Harry~

Mikor felébredtem azt se tudtam hol vagyok. Ide oda kapkodtam a fejem, mire rájöttem, mi is történt...megerőszakoltak...

Könnyek gyűltek ismét a szemembe. Olyasvalamit vettek el tőlem, amit soha nem fognak tudni visszaadni... Egy könnycsepp gördült le az arcomon, de többet már képtelen voltam egy nap alatt elsírni, csak a fájó érzés és a torokszorítás maradt.

Óvatosan felültem, de már ez is kellemetlen volt. Arrébb hajtottam a fehér takarót a derekamról és felálltam, de rögtön fel is szisszentem mert eléggé fájt a fenekem. Körülnéztem, hogy megtaláljam a ruhám, majd mikor lenyúltam, hogy felvegyem bokszerem és a gatyám elszörnyedtem. A csuklóimon egy-egy lilás horzsolás húzódott körbe, amit a bilincsek okozhattak. Ezt muszáj lesz valahogy eltakarnom, különben nagy bajban leszek, ha meglátják. Felöltöztem, de rá kellett jönnöm, a szakadt ing nem épp megfelelő öltözet februárra. Nagyot sóhajtva körülnéztem és megláttam az ajtó melletti szék hátuljára kiterített fehér pólót és vastag kapucnis pulcsit. Mintha nekem készítették volna ide... Gyorsan felkaptam azokat is majd nehézkesen kisétáltam, a már nyitott, ajtón. A nagy terembe lépve rögtön megláttam Niallt, aki a hátát a falnak támasztva, lehorgasztott fejjel, kómás állapotban dülöngélt. Ahogy meghallotta közeledő lépteim, ijedten kapta fel a fejét, de mikor meglátta, hogy én vagyok, közelebb kullogott és sírva a nyakamba borult.

-Ha...Harry...é-én annyira....s-sajnálom! Nem a-akartam, hogy így történjen...én...én...csak...-de nem tudta befejezni a mondatot, mert annyira zokogott.

Átöleltem és így álltunk percekig. A lelkem egyik fele tényleg őt hibáztatta, de a másik felével pontosan tudtam, hogy csak egy bűnbakot akarok, hogy ne az enyém legyen a felelősség... Ez legalább annyira az én hibám, mint az övé...de ha hallgatott volna rám.. Ez a kettősség marcangolt akkoris, miután elváltunk.

-Mehetünk haza?-kérdeztem mert minél előbb szabadulni akartam ebből a rémálomból.

Niall csak megcsóválta a fejét.

-Köt a szerződés... maradnunk kell.

Összeugrott a gyomrom, mert eszembe jutott, hogy legkésőbb négyre mindig hazaérek a suliból...Most mit fogok mondani?! A zsebemhez kaptam, amiben szerencsére benne volt a telefonom. Előkaptam és rögtön megnéztem rajta az időt.

-Öt óra lesz tíz perc múlva?!-nyüszítettem fel.

Gyorsan írtam egy SMS-t anyunak.

*Szia anya! Bocsi, elfelejtettem szólni, hogy projekt hét van. Niallel együtt dolgozunk, felmegyek hozzá, hogy be tudjuk fejezni a munkát.
Szeretlek! H*

Utáltam magam, amiért ezt kell tennem, de nincs más választásom. Pár pillanattal később már meg is érkezett a válasz.

*Ohh...kár...akkor hiába sütöttem egy meglepetés tortát...:( De majdcsak eláll holnapig! Jó munkát! ;) Anya*

Azonnal lelkiismeretfurdalásom lett. Direkt azért sütött, hogy meglepjen, én meg a szemébe hazudok... Még szörnyebben éreztem magam, ha ez egyáltalán lehetséges.

Kivágódott az ajtó és belépett rajta mr. Krylson.

-Ó! Szuper! Már a göndörke is ébren van.-csapta össze a tenyerét. -Zayn, Louis!-kiáltott ki, mire a két említett megjelent az ajtóban kézenfogva.